Felemás érzésekkel indultam el a Barba Negrába ezen a szombat estén. A Delain az egyik kedvencem a poposabb metal zenék vonaláról, de lényegében egy teljesen más csapat érkezett Budapestre, mint legutóbb. Aggódtam, hogy fognak teljesíteni az átalakult tagsággal, de mint később kiderült, a félelmem alaptalan volt.



Január első szombatján ismét megrendezésre került a Desszert Feszt Budapest Parádé, amely a neve ellenére minden évben elég súlyos felhozatallal várja az underground elkötelezett híveit. A helyszín az Instant-Fogas kisebb és nagyobb terme, így felváltva mehetnek a koncertek és akár nyitástól zárásig folyamatosan szólhat az élőzene a füledbe, persze csak ha kellően nyitott vagy, hiszen a lineup ebben az évben is elég eklektikusra sikeredett. 

David Lowy tíz éve alapította a The Dead Daisies zenekart, most válogatáslemezzel és turnéval ünneplik az elmúlt évtizedet. A 2022-es halasztás után már igencsak várhatták a rajongók -köztük én is -, hogy ismét láthassák a kedvenceiket, különösen most, hogy John Corabi visszatért a zenekarba. Eddig sem másodvonalbeli "futottak még" zenészek fordultak meg a zenekarban, Glenn Hughes remek volt és a Holy Ground/Radiance is jól sikerült lemezek, de igen nehéz pótolni egy olyan karizmatikus frontembert és hangot mint John Corabi, Marco Mendozáról nem is beszélve. Nekem nagy öröm John visszatérése és biztos voltam benne, hogy ott kell lennem a Barba Negrában!
Ha a Helmetről írok, nem állhatom meg, hogy ne nosztalgiázással kezdjem, hiszen 28 év telt el az első találkozásom óta Page Hamilton egyszemélyes zenekarával. Floridában éltem, internet még sehol, lemezboltokba jártam be és szórólapokról tudtam meg, kit lehet elcsípni a környéken. Amikor megláttam a Helmetet, majd kiugrottam a bőrömből! Kevés cd-m volt akkoriban még, de amikor elkezdtem a kazikat digitálisra cserélni, a Meantime és a Betty elsők közt volt.






















Bejelentették, ott kellett lennem. Ott voltam, nem csalódtam. Röviden így lehetne leírni a Lorna Shore diadalmenetének budapesti állomását, persze csak ha nagyon sarkítani akarunk. Az este sokkal több volt ennél és bizony én úgy éreztem, hogy most a hangzás is a közönség oldalán állt.
Január óta nem jártunk a koncert helyszínén, azóta épült-szépült az új Barba Negra. Kulturáltabb lett, kezdi elveszíteni sátor jellegét. Még a ruhatárnál, illetve az (eddiginél több) italos pultnál sem voltak vészesek a sorok, pedig cirka nyolcvan százalékos házat jegyezhettünk fel.
Újra Budapesten járt a Pain, ismét hatalmas bulit csaptak. Ez mondjuk körülbelül alap náluk. Na, persze ilyenkor, amikor túl ideálisan indul valami, rendszerint beüt valami ménkű, így a koncert egésze végül jól meg lett rakva, viszont ennek ellenére szerencsére a Dürer számomra új nagyterme is. Már a lehetőségekhez mérten.
