Az Orbit Culture első önálló turnéjával nem merészkedett Magyarországig, de magazinunk kihelyezett haditudósítójaként beszámolhatok a prágai koncertjükről. A svéd melodeath titánok a balsors-sújtotta brit Defects támogatásával felejthetetlen estét produkáltak.

Jóformán fel sem ocsúdtunk még a bécsi Botch után, egyből várt ránk egy újabb hardcore gyepálás, ezúttal hazai résztvevővel. Ráadásul itt minden azokat az időket hozta vissza maradéktalanul, amikor betekintést nyertem a HC mozgalomba. A klub szerény méreteiből adódó közvetlen hangulat és a disztrós kirakodóvásár egyaránt szorosan hozzá tartozott a zenés táncmulatsághoz, nem szólva arról, mennyire meglepett a Reaction fanzine friss száma. Ez utóbbi valójában tavaly decemberben jött ki, vagyis kissé későn kapcsoltam, viszont a népszerűsítésére keresve sem találhatott volna kedvezőbb alkalmat a szerkesztő Sabján Bence, aki nem mellékesen a bulit is tető alá hozta.

Bölcs Matt Bayles mondta vala, hogy kevés olyan zenekarral dolgozott az életben, akik nem az Isis vagy a Mastodon, és akiktől ne kapna egy-egy Botch riffet az arcába. Az úriember, ha nem tudnánk, amerikai producer-hangmérnök, és a portfóliójában nem kisebb neveket találunk, mint a Soundgarden, a Pearl Jam, na meg az imént felsorolt kaliberek, beleértve természetesen a tacomai (Washington állam) négyest – és a Minus The Beart, ahol együtt játszott David Knudson gitárossal – is. Szóval ő már csak tudja…

Egy igazi death metal úthenger gördült be szombaton az Analogba, itt indította legújabb Európa-turnéját a lengyel Decapitated, az pedig tényleg kihagyhatatlanná tette az eseményt, hogy a blaszfémiával átitatott legendás Incantation is elkísérte őket.

Ezen a balzsamos, virágillatú kora tavaszi estén a Dürer Kert már 18:45-től szabadjára engedte a metal démoni katonáit, hogy egy remek bemutatót tartsanak nekünk. Négy kiváló zenekar sorakozott fel a mulatsághoz.

80-as évek hangulat, disco, gaming, sárkányok, bombasztikus refrének, kell ettől jobb szórakozás egy péntek estére? Az Amaranthe és a Dragonforce co-headliner turnéja pont ezt ígérte nekünk és azt kell mondjam, rég szórakoztam ennyire jól.

Az amúgy is igen erős idei koncertszezonban számomra világítótoronyként emelkedett ki a Meshuggah újbóli magyarországi eljövetele. Főleg, mert két turnét egybe mosva sikerült megvalosítani ezt a bált, így az egyébkénti, szintén igen várós The Halo Effect mellé az Avatar is becsúszott (háromból három ász), de a kissátoros bemelegítés sem volt kutya, onnan sem távoztam üres fejjel. Sőt!

Elsősorban a kíváncsiság vitt el erre a koncertre, mert nem David Ellefson elsőre erősen hakniszagú turnéja tűnt a legizgalmasabbnak a tavaszi felhozatalból. De félre a fanyalgást! A beharangozók sztorizós előadást ígértek, ahol némi kötetlen csevegésre is lehetőség lesz-így már sokkal érdekesebbnek hangzott az egész, mivel David nemcsak remek zenész és dalszerző, de egy korábbi alkalommal kimondottan jó fejnek és jó történetmesélőnek bizonyult. További lökést adott, hogy a Megadeth után is van élet számára, mivel számtalan projektet futtat párhuzamosan, vagyis nem csak a volt zenekara számaival tud színpadra lépni.

Ennek a csomagnak már azzal nyert ügye volt, hogy a három klasszikus 1990-es évekbeli albumával turnézó Atheist több mint egy évtizede, a tavalyi anyagát népszerűsítő Cryptopsy pedig öt esztendeje járt legutóbb Európában. Nem véletlenül indultunk el ennyien Pozsonyba az anyaországból. Emellett azonban, hogy viszontláthattuk a két tengerentúli legendát, annak is örülhettünk, hogy a Monastery révén a hazai mezőny is képviselteti magát a portya ezen szakaszában. /Fotó:. Szymon Komenda, a kép nem a helyszínen készült/

Lövésem sem volt a zenekarokról, mégis a Live Nation végtelenül barátságos meghívására belehallgatás nélkül igent mondtam. Klassz ilyen módon új előadókat felfedezni magunknak, és a feladat amúgy is bemutatni Őket — Nektek. Jöjjön hát két fiatal együttes, akiket érdemes figyelni. 

No, kérem! Csak-csak visszatért Magyarországra a Suicide Silence, ami már csak azért is fontos esemény, mivel a hét évvel ezelőtti bulijuk az A38-on a karrier mélypontjukat jelentő, önmagukról elnevezett album turnéja volt, ahol a zenekar mindenhogy volt, csak egyben nem annyira. Viszont most akkorát csaptak, hogy a fal adta a másikat, a hangulattal pedig már a nulladik perctől nem volt probléma, konkrétan az első perctől az utolsóig maximális lángon égett a téma.

A 2013-ban Bostonban alakult, de mára már Los Angeles-ben működő Dead Poet Society az amerikai alt-rock színtér izgalmas és ambiciózus zenekara. Ha akarnám se tudnám őket beskatulyázni, mert van itt minden, mi szemnek szájnak ingere. Egyedi stílusban ötvözik a rock, a hardcore, néhol a blues elemeket, így a dalokban megtalálhatók a hangos, érzelmekkel teli gitár riffek, vagy a súlyosabb breakdown-ok is.

Tavaly ősszel már próbálkozott a Frontiers magyar üdvöskéje a Barba Negra kisebbik termével – és a regisztrációhoz kötött, kedvezményes árú jeggyel –, de akkor a szervezés, na meg a reklám hagyott némi kívánnivalót maga után. A hibákból láthatóan tanult a Stardust, és lépett egyet előre a rajongói bázisa kiépítésében.

Talán nem nevezhető szokványos hétfő esti programnak egy ennyire ütőképes felhozatal hangversenyének végigtombolása, de arra azért nem számítottam, hogy az est főhősei lesznek a legjobban meglepődve azon, hogy a küzdőtér nagyobbat mozdult, mint hétvégén egy fesztiválszezonban. Erről pedig csak és kizárólag ők tehettek…

Február 14-én Budapesten lépett majd fel a grindcore legenda Napalm Death.  A szerelmesek világnapjára jobb eseményt keresve sem lehetett találni, főleg, hogy olyan kedves kis zenekarok húzták a talpalávalót még, mint a Primitive Man, a Wormrot vagy a Piece. A koncerten Máté Évi barátunk képviselte a RockStation fotós tagozatát, az ő képeiből válogattunk.

Alig 6 hónap telt el a Nothing But Thieves legutóbbi magyarországi fellépése óta, ettől függetlenül nem volt kérdés, hogy a Barba Negra zsúfolásig megtelik majd zenéjükre éhes rajongókkal. A 2023-ban megjelent Dead Club City albumot turnéztató kvintett ezúttal az ugyancsak brit Bad Nerves társaságában érkezett Budapestre.

Már az előző dupla A38 koncert előtt is hallani lehetett pletykákat, hogy a következő Thy Catafalque koncert egy nagyon különleges helyszínen kerül majd megrendezésre. Ez a Magyar Zene Háza lett, aminek falai közt valószínűleg még sosem dübörgött így a kétlábgép.

Egy elég monstre csomag érkezett ezen a hétfői napon a Dürer Kert nagytermébe, tudtam hogy itt bizony brutalitásból nem lesz hiány. A Suffocation rendre kihagyott minket minden covid utáni EU turnéjából, így nagyon örültem, amikor végre újra felkerült Budapest a térképükre, ráadásul a Sanguisugabogg társaságában, akik legalább ugyanekkora kedvencek.

Abbath szólómunkáinak sosem voltam nagy fanja, az Immortalnak viszont annál inkább. Hozzácsapva ehhez napjaink talán legjobb black/speed bandáját, a Hellrippert és a Joel Grind vezette Toxic Holocaustot, a csalódás kizárt volt.

Nyolc év után tért vissza Magyarországra az Tesseract, így bátran mondhatjuk, hogy az utóbbi időben nem igazán kényeztették el az itthoni nagyközönséget. Na, nem mintha az Unprocessed, akik nekem az este fénypontja voltak, olyan sűrűn járnának erre, hiszen annak is már jó öt éve, hogy volt szerencsém megismerni őket az A38-on, azóta meg nem jártak magyar földön, legalábbis zenélni tutira nem. Ezeknek a lógósoknak a The Callous Daoboys melegített be, akik tavaly után tolták el ide újra a biciklit, de szerintem haladjunk szépen, sorjában.