Alig néhány olyan előadó akad a rockzene történetében, aki mindössze két-három lemeznyi életművel a hátuk mögött alapvető hatást tudtak gyakorolni az utánuk következő zenészek generációira. Jimi Hendrix, Ian Curtis és Kurt Cobain, azaz az előbbi állításra példaként évtizedenként mindössze egy-egy nevet tudnék felhozni.

A Cadaveres, ahogy már az előző nagylemezről, a The Fifth Houseról írt beszámolómban is leírtam, nekem az egyik legszimpatikusabb magyar zenekar. Sorra jönnek a király lemezek, felismerhető stílusban, konzisztens energiával, de mindig egy falatnyit újítva. Így kell ezt csinálni szerintem. És ez hogy jön ide? Mert a nemrégiben kiadott új Cadaveres cumó, a Within The 5th DVD ezt a zenekart hozza közelebb mindenkihez, aki eddig nem ismerte volna őket, a szokásos koncert mellett egy interjús, egy stúdiós és egy klipes menüponttal kimaxolva, azaz egy faszán rajongóbarát, erős pakk képében.

A Black Sabbath feloszlása egy korszakot zárt le a rockzene életében. Pont azét, amit ők indítottak el. Hiszen Tony Iommi és mindenkori társai nem kis szerepet játszottak abban, hogy a rock és metalzene világa úgy nézzen ki, ahogy. Egy egész sor stílus közvetlenül, vagy közvetve nekik köszönhető, alig van olyan gitárzenét szerető ember, aki ne ismerné a csapatot, annak dalait. Ennek a legendának az utolsó koncertjét és körülményeit volt hivatott megörökíteni a The End Of The End koncertfilm, amiről előzetesben is el lehet mondani: méltó lezárása lett a majd’ negyven éves karriernek. (a képek - a nyitókép kivételével - a budapesti koncerten készültek)

Ismét sajtóvetítésre voltunk hivatalosak. Ezúttal nem annyira profilunkba vágó ügyről volt szó. Az „elkövető” neve: Hans Zimmer, foglalkozása: filmzeneíró.

Még sohasem voltam un sajtóvetítésen, de gondoltam, bevállalok egy ilyet. A koncertfilmekkel kapcsolatban kissé szkeptikus szoktam lenni; a látványt még visszavarázsolhatja a celluloid-szalag, de a spirituális élményt aligha. Ez most sem alakult másképp, de – a filmes stábnak köszönhetően – majdnem ott voltam.

A Tankcsapdában van valami különleges, ami miatt mindig is kíváncsi leszel arra, hogy mit alkot a debreceni trió. Lehetsz bármilyen életszakaszban ez a kíváncsiság, ha valaha is rajongtál a zenekarért, akkor veled marad. Ezt a rajongást meglovagolva egy rohadt jó ötlet, hogy minden Tank kiadvány csak egy ezresbe kerül. Én is lemásztam a legközelebbi kúthoz és megvettem a Három Rohadék Rockcsempész című dokumentum filmet.

Abban, hogy a Rammstein a világon az egyik legjobban eladható koncertbandává nőtte ki magát legalább akkora - ha nem nagyobb - szerepet játszik a teátralitás és színpadi show, mint maga a pattogós riffekre épülő, indusztriális behatásokban bővelkedő muzsika. A zenekar 2013 nyara óta nem adott koncertet, míg végre idén szeptemberben nem csak azzal adtak magukról életjelet, hogy megkezdődött az új lemezen a munka, hanem azzal is, hogy megjelent ez a koncertkiadvány, egyfajta jelzésként: visszatértünk!

A Road zenekar profizmusát mi sem mutatja jobban, mint hogy milyen jó érzékkel nyúlnak bele a különböző projektekbe. Egyértelműen a közönség, a rajongók érdekeit szem előtt tartva tesznek meg minden lépést, ami meg is hozza a sikert. Ennek kitűnő jele, hogy tavaly, amint elérte a tizedik életévét a hevesi kompánia, csinált egy szinte végig teltházas turnét, ahol egy külön akusztikus és egy hangos koncertet is adtak. Az év végén még egy könyv is piacra került, amihez egy DVD-t is mellékeltek. Van kérdés?

Nyilvánvalóan nem az a nagy szám, hogy a New York-i prog metal intézmény legutóbbi DVD-jéről írunk most (hónapokkal a megjelenése után), hanem az, hogy az Argentínában rögzített élő anyag is szerepelt a patinás fővárosi mozi műsorán, méghozzá olyan halhatatlanok koncertfilmjei mellett, mint a Rolling Stones, a Queen vagy Peter Gabriel.

Az Anathema a Weather Systems-szel 2012-es év egyik legjobb lemezét adta ki, ezért is volt nagyszerű, hogy az új lemez turnéja Magyarországot. Aki ott volt anno az A38-on, az megerősítheti, hogy emlékezetes este volt. Néhány héttel a budapesti buli előtt pár héttel a zenekar Bulgáriában lépett fel egy különleges helyszínen, különleges körülmények között. Erről  a buliról született meg tavaly szeptemberben az új kiadvány, egy koncertfilm, mely az Universal  címet kapta.

Ugyan ez kiadvány még 2009 végén jelent meg, de mivel se akkor, sem az óta nem igazán emlékezett meg róla senki, itt az idő, hogy megtegyük! Egy kedves barátomtól kaptam akkoriban ezt a DVD-t és nem csalódtam benne, azóta is szívesen megpörgetem a lejátszómban. Még élénken él bennem a 2006-os telt házas Pecsa szabadterén adott Billy Idol koncert óriási hangulata, ahol a fiúk igazi nyár esti fieszta hangulatot varázsoltak a színpadra. Ezt, ha nem is teljes mértékben, de képes felidézni ez a koncertfilm. A nyersanyagot a borító tanúsága szerint 2009 júliusában rögzítették a Chicagói Kongresszusi Színházban egy bizonyos Soundstage elnevezésű TV-s rendezvény sorozat keretein belül.

AC/DC koncertet azoknak is látni kellene akik alapjában véve mondjuk csak George Michael-ért vannak oda. Az ausztrál banda az elmúlt évtizedekben intézménnyé vált és a hosszú idő után kiadott Black Ice album és az azt követő monstre világkörüli turné talán még egy lapáttal rá is tett az amúgy sem kicsi népszerűségre. A turné megörökítése ez a kiadvány.

Koncertzenei szempontból ennek az évnek kétségtelenül az egyik legnagyobb durranása a thrash metál négy nagyjának (The Big 4: Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax) a Sonisphere Fesztiválokon történő fellépés-sorozata volt, melyet nekünk is sikerült elcsípnünk Csehországban. A fesztivál Szófiába is eljutott, ahol a csapatok fellépését teljes, több operatőrből álló komplett stáb követte végig, ráadásul a világon rengeteg moziban lehetett élőben nyomon követni a június 22-ei koncertet. Aki lemaradt a mozis előadásról, annak itt a november elején kiadott dupla dvd, pár extrával megspékelve. Hogy egy ilyen kiadványról egyáltalán kell-e bővebben írni, vagy egyszerűen csak mindenki vegye meg látatlanban az persze kérdés lehet. Mi az előbbi verziót választottuk.

A svéd Meshuggah az elmúlt években szépen lassan módszeresen a kultikus státuszba verekedte magát. Egy biztos zenéjük igencsak megosztó, hiszen nem mindenki bírja idegekkel ezt a technikás apokaliptikus matek metált. Az obZen-ről mi is írtunk itt az oldalon és bevallom bennem azóta sem tisztult a kép. Eddig.

A Suicidal Tendencies rockzenei körökben úgy lett fogalom, hogy szinte sohasem tartoztak semmilyen fősodorba. Mondják zenéjüket hardcore punknak, crossover thrashnek, funk metálnak, de a lényeg nem is a címke, hanem amit képvisel ez az 1981-ben Venice-ben (Los Angeles, California) alakult ötös. A zenekar motorja és egyben mára az alapítótagok közül egyedüli résztvevő Mike Muir. Ez az ember duracell-nyusziként megy fel s alá egy koncerten, ezt mi is megerősíthetjük.

A 2008-ban kiadott Death Magnetic újra magasra emelte a Metallica zászlaját – igaz amúgy is elég magasan volt – és kevésbé is osztotta meg a népet. Ha nem is teljes sikerrel, de egyfajta visszakanyart vettek a nosztalgikus 80-as évekbe. Az album kiadását és a későbbi World Magnetic elnevezésű turnéját is hihetetlen felhajtás előzte meg. Teltházas koncertek mindenhol.

Bár Metallica koncertfelvétel számtalan vásárolható a banda hivatalos honlapján, a hivatalos kiadványok - értsd dvd-n megjelenők – száma azért jóval kevesebb. A tavalyi év végén két kiadvány is megjelent hivatalosan, igaz elég nyakatekert módon, hiszen előbb Francais Pur Une Nuit címmel az Arenes De Nimes-ben felvett francia koncert felvétele, később a Mexikóban rögzített Orgullo, Pasion y Gloria: Tres Noches En La Ciudad de Mexico (Pride, Passion, and Glory: Three Nights In Mexico City) lett megvásárolható kizárólag az említett országokban, illetve a kiadó vagy a banda honlapján történő megrendelés után.

A Fuck Off System - ismertebb nevén az F.O. System - kétségtelenül a magyar darkzenei szcéna kultikus zenekarává nőtte ki magát, ami valljuk be nem kis teljesítmény, különösen annak fényében nem kicsi, hogy mindösszesen egy demót és 1990-ben egy nagylemezt jelentetett meg a zenekar. 

A Mátyás Attila énekes-gitáros és Jerabek Csaba basszusgitáros által alapított zenekar úgy tudott az underground nemzedékének ikonja lenni, hogy szövegeikkel és egyedi dallamvilágukkal érték el mindezt. Lázadtak, de nem a punk harcos dühével, hanem valamiféle befelé forduló, a magányt az elmúlást középpontba állító szövegvilággal, amivel gyakorlatilag ugyanúgy arra hívták fel a figyelmet, hogy valami nagyon nincsen rendben ezzel a világgal. Öt évnyi működés után olyan hirtelen oszlottak fel, hogy a rajongók zöme fel sem fogta mi történik.

Ha már Mammut barátom volt olyan rendes és beszerezte az elmúlt évtized legnagyobb koncertkörútjának első részéről készült dokumentumfilmet, gondoltam egy ismertető  azért elfér róla az oldalon, noha rengeteg oldalon rengetegszer elemezték már ronggyá az Iron Maiden Somewhere Back In Time elnevezésű világkörüli turnéjáról készült közel két órás filmet, melyet Sam Dunn, a híres Metal: A Headbangers Jurney alkotója rendezett.

Ahogy a világ rohan előre, nem lepődnék meg, ha még ezt a turnét is sikerülne überelnie valakinek nem sokára, de egyenlőre gigantománabb turnét nem bonyolítottak le ennél. A külön erre a turnéra bérelt, Eddie-vel díszített Boeing 757-es szállította a zenekart a turnészemélyzetet és a több tíz tonnás cuccot is. Hogy pikantériája is legyen a dolognak a pilótafülkében a kormány mögött Bruce Dickinson-t láthatja az ember, de azért másodpilótája akad, mert azért túl fárasztó dolog lenne a közel 40.000 km-t végig vezetni és esténként közel két órában még énekelni is.

Megy a szekér, nagyon megy. Mással nemigen tudom magyarázni, hogy ez a 2003-ban készült koncertfelvétel, múlt év végén újra napvilágot látott. Igaz azóta két lemeze is megjelent az angol bandának, de kötve hiszem, hogy a mostani újra kiadásnak szakmai okai vannak. Sokkal inkább bankszámla-dagasztás ez, azt hiszem.

A célközönség nyilván azok a rajongók, akik az utóbbi két album után váltak azzá. Ők még a nagy hype közepette beszerzik ezt a dvd-t is, a hozzá tartozó bónusz cd-vel. Két lemez (Parachutes - 2000, A Rush Of Blood To The Head - 2002) után a Coldplay a világ minden pontján csúcsra jutott, amit 2003-ban egy hisztérikus sikerű 16 hónapos turnéval koronázott meg. Ez a dvd a koncertkörút csúcsán, 2003 júliusában került rögzítésre Sydneyben, a Horden Pavillionban. 

A Washington D.C.-ből származó banda nálam két éve foglalta el azt a pozíciót, melyet a földkerekségen már régóta betölt egy rakás rajongónál. Bár sosem lesznek világsztárok, az undergroundban máris kultikus szerepet töltenek be. From Beale Street To Oblivion című nyolcadik stúdió albumukat turné is követte, ennek a megörökítése ez a dvd.

Nem hagyományosan egy koncert felvételét láthatjuk itt, hanem egy koncertnyi anyagot négy helyszínről nevezetesen: az államokbéli Pittsburgh, Sayreville, és Boulder, valamint a kenguruföldi Sydney volt a felvételek helyszíne.