A Wall of Sleep hazánk egyik legmeghatározóbb, legismertebb underground zenekara, mely a doom metalból ered, és a stoner rock-ból építkezik. Történelmük még egészen 2001-ig nyúlik vissza, azóta megannyi más stílus tapadt az alkotásaikhoz. A múlt évben megjelent The Road Through the Never albumuk számomra a legjobb magyar lemez volt 2018-ban. Az együttessel még a Dürer Kertes fellépésük után volt szerencsém leülni egy derűs beszélgetésre.
A múlt héten visszatért Budapestre az Atreyu, igaz, kicsit rendhagyó felállásban. A gerincsérülése miatt a turnét kihagyni kényszerülő énekes, Alex Varkatzas helyett ugyanis a csapat dobosa, Brandon Saller vette át a mikrofont, de mint láthattuk, ő is nagyon jó választás volt. Még a meglehetősen erősre sikerült koncert előtt sikerült egy pár szót váltani a csapat bohócával, gitárosával, Dan Jacobsszal, akivel a jelenlegi helyzet mellett más egyéb témákat, így a Trónok Harcát és a zenei filmeket is érintettük kicsit.
A Necrophobic nem turnézik sokat, főleg fesztiválokon lehet velük csak találkozni. Ennek ellenére nyáron mégis lenéznek az A38-ra egy buli erejéig, a Sin Of Kain és az 1914 társaságában. Az ezzel kapcsolatos információkat bővebben ITT olvashatjátok. A közelgő black/death mise miatt a Necrophobic gitárosával, Sebastian Ramstedttel beszélgettem az új lemezről, a Mark Of The Necrogramról, turnézási és piázási szokásokról, de még az Iron Maiden is szóba került.
Az egyesült államokbeli underground aktuális sikertörténetét a pittsburghi Code Orange írja, és az európai közönség is figyelemmel kísérheti, ahogy a kezdeti, Code Orange Kids név fémjelezte évek után egy továbbra is éhes, de érett hangzású hardcore / metal banda adja be a névjegyét a színtéren. Június 12-én az A38 szervezésében az Instantban lép fel a zenekar, ennek apropóján kérdeztük ki az egyik alaptagot, Jami Morgan dobos-énekest.
A norvég Vulture Industries szerteágazó zenei világa folyamatosan gazdagodik új elemekkel, ahogy arról a nemrégiben közzétett friss szerzemény kapcsán ismét meggyőződhettünk. Abban is biztosak lehetünk, hogy a koncertek terén szintén szolgál majd komoly meglepetésekkel a társaság a közeljövőben. Addig is itt az a beszélgetés, amelyet a budapesti buli előtt, a helyszínen folytattunk a zenekarral. A prímet természetesen a frontember (és alkalmi turnémenedzser), Bjørnar Nilsen vitte, de időnként társai is megszólaltak.
A mai letöltős világban, nagyon fontos az eredeti hanghordozók vásárlása. Több szempontból is. Vannak fanatikus gyűjtők, akik ráállnak egy adott zenekarra. Ilyen például Darabos István is, aki megrögzött Cannibal Corpse fan. Vele készítettünk egy interjút.
A csak lányokból álló svéd Thundermother a hazai közönség előtt sem lehet már teljesen ismeretlen. Két éve a The Dead Daisiesnek nyitottak, most a Backyard Babies vezette turnécsomag részeként fordultak meg Budapesten. De három lemezzel a tarsolyukban és számtalan turnéval a hátuk mögött szinte egész Európában nevet szereztek már maguknak. Ebben nem kis szerepe van Filippa Nässil gitárosnak, aki akkor sem adta fel, amikor egy ízben valamennyi társa kihátrált mögüle. Az alábbi „villáminterjún”a jelenlegi tagság háromnegyede volt jelen.
Idén ünnepli megalakulásának harmincadik évfordulóját a svéd Backyard Babies. Ez évi tevékenységük valójában nem feltétlenül az ünneplés körül bonyolódik, de a Sliver and Gold album megjelenésétől kezdve a folyamatos koncertezésen át bőven volt és lesz is elfoglaltsága a bandának 2019-ben, ahogy az a jeles dátumhoz méltó. Itt van mindjárt a tavasz folyamán lezavart európai turné, amely Budapestet is érintette – soha jobbkor, főleg mivel éppen tíz éve járt nálunk utoljára a társaság. A koncert előtti órákban beszélgettünk Nicke Borg énekessel.
A dallamos (rádió)rock egyik alapbandája igazán megadja a módját, ha kerek évforduló megünnepléséről van szó: tavaly óta válogatáslemezük és koncert DVD-jük is megjelent, a java – a tizenhárom CD-ből álló All In gyűjteményes doboz – pedig még csak most jön… Mindeközben intenzíven, fergeteges sikerekkel turnézik a zenekar világszerte, és a júniusban induló európai körből szerencsére Magyarország sem marad ki. A közelgő budapesti koncertre - június 27., Budapest Aréna - való ráhangolódásképp jöjjön egy kis beszélgetés az immár több mint négy évtizede létező Toto egyik állandó, örökös tagjával, Steve „Luke” Lukather gitáros-énekessel.
Az A Pale Horse Named Death közelmúltbeli Európai túráján a svéd Transport League vendégeskedése éppoly komoly érv volt az eindhoveni kiutazás mellett, mint maga a (volt Type O’Negative és Danzig tagokat tömörítő) főbanda. Az új lemez megjelenése előtt álló göteborgi négyes – egy, pár évig tartó szünettől eltekintve – immár negyedszázada nyomja a „pokoli boogie-t”, egy ideje rendszeresen jelentet meg albumokat és turnézik, mégsem mondhatjuk, hogy erősen benne van a köztudatban; inkább lassan, de (remélhetőleg) biztosan, fokról fokra építi ki a maga rajongói bázisát. A csapat két oszlopos tagjával többek között arról is beszélgettünk a koncert előtt, hogy miért alakult így, és hogy milyenek a kilátások egy sikeresebb jövőt illetően.
A Bullet For My Valentine legutóbbi albuma, a Gravity a zenekar saját beismerése szerint is megosztóra sikerült, pályájuk íve azonban nem tört meg. Sőt, útjuk a jelek szerint továbbra is felfelé vezet. Hogy a bő két héttel ezelőtti budapesti fellépés mennyire öregbítette hírnevüket a hazai rajongók körében, az külön kérdés (lásd a beszámolót), a buli előtt mindenesetre Jamie Mathias bőgőshöz intézhettünk néhány kérdést.
Téglás Zoltán Los Angeles-ben született, ám a gyökerei magyarok. Világraszóló sikereket ért el az Ignite frontembereként (no meg a Pennywise, illetve a Misfits élén). Azonban most új életre keltette a saját nevét viselő Zoli Band formációt, valóságos supergroup-ot gyűjtött maga köré. Éppen egy 12 állomásos európai turnén mutatják be az április elején megjelent Santa Monica lemezt. A turné utolsó két állomása kis hazánk lesz! Mivel iszonyatosan szerettük volna kifaggatni a fentiekről, a Zoli Band szánt ránk egy kis időt.
Bő egy hete, egy masszívan teltházas koncertet adott az A38-on a legutóbbi nagylemezét, a Wastelandet turnéztató Riverside. A koncert előtt sikerült elcsípni a csapat frontemberét, mindenesét, Mariusz Dudat, aki habár elég fáradtnak látszott, azért elárult nekünk ezt-azt a friss lemezről, valamint a lengyel zenei életről.
Mondhatni egy kicsit hosszú várakozási idő után (három évtized barátok közt sem olyan sok, haha), friss tétellel jelentkezett a Possessed. A veterán csapat a meglehetősen karcos No More Room In Hellt adta át a rajongóknak, mely a május 10-én érkező új nagylemezen, a Revelations Of Oblivionon fog helyet kapni.
Amikor lehoztuk az I.N.C. új daláról, videójáról készült cikket, meglepetésszerűen ért, hogy Erik Barath, a csapat magyar származású gitárosa felkeresett minket, hogy van-e kedvünk vele beszélgetni kicsit. Természetesen nem kellett nekünk kétszer mondani, egyből be is vállaltuk az interjút, melyben az új, a pénteken megjelent Terrible Things mellett kicsit kiveséztük Erik és a zenekar múltját is, de szóba került a zeneipar mindenkori helyzete is, néhány egyéb dolog mellett. Szerencsére Erikből nem harapófogóval kellett kihúzni az infókat, így megtudtunk tőle egy-két érdekességet a múltról, jelenről, de még a jövőről is!
Újabb önéletrajzi könyv érkezik, újabb ikonikus alak, ráadásul most egy közelebbi ismerősről van szó. A Behemoth frontemberének élete tele van küzdelemmel és kalanddal, így várható volt, hogy hamarosan magyarul is megjelenik Nergal önéletrajzi könyve. A műről ismét Dudich Ákossal beszélgettünk, aki több zenészről készült önéletrajzi könyvet is fordított már (Ministry, Cavalera, Scott Ian)
Nem vágod mi az a House Of Broken Promises? Hegyezd a fülecskéd, hiszen ez az egykori Unida zenekar egy újjá alakult formája. A gitáros Arthur Seay-jel beszélgettünk, hogy s mint van mostanság, illetve mi vár a zenekarára.
A múlt héten tíz év után először tért vissza hozzánk a svéd Avatar, ráadásul immár headlinerként. A csutkára telített hajón egy eszméletlen jó bulit csapott az ötös, akiknek a karakteres énekesével, Johannes Eckerströmmel volt szerencsém beszélgetni kicsit a koncert előtt. Természetesen szóba kerültek a magyarországi emlékek, a Avatar Country és a turné is, de a készülő filmjükről is igyekeztem megtudni ezt-azt.
A tegnapi napon debütált a Finn Filmnapok keretében Magyarországon az általunk is többször magasztalt metálos film, a Heavy Túra. Ez adta az alkalmat, hogy felvegyük a kapcsolatot a főszereplővel, a Turot alakító Johannes Holopainennel, aki készségesen válaszolt is a feltett kérdéseinkre. Szóba került a múlt, a jövő, de természetesen az interjú apropóját adó alkotás is, ahogy azt is megtudtuk, hogy az énekest megformáló Johannes szíve sem feltétlen a metalért dobog, de nem is veti meg azt.
Múlt hét szerdán szó szerint darabjaira robbantotta az A38-at a nagyon is jól sikerült Cleave albumot turnéztató Therapy?. A trió két tagját volt is szerencsénk elcsípni egy jó kis beszélgetésre a buli előtt, akik készségesen, meglehetősen jóleső módon, elég szószátyár hozzáállással válaszoltak a kérdéseinkre. Szóba került természetesen az új lemez, de az örök klasszikus Troublegum-témát is megbirizgáltuk kicsit az interjú alatt.