Rózsa Tomival beszélgettem, ezúttal főleg komoly dolgokról. Az alábbi pár sorban egy rövid interjút olvashattok egy kiemelten fontos célnak szentelt rendezvényről és annak hátteréről.

Az USA Virginia államából (Richmond városából) származó Inter Arma az elmúlt évek során az underground metal színtér egyéni színfoltjává vált. Lemezeiken, ideértve az idei Sulphur English albumot is, egészen különleges módon vegyítik a súlyos és extrém zenék különböző válfajait, és ahogy októberben meggyőződhettünk róla, koncerten is kivételes élmény látni-hallani a bandát. Amikor a csapat két tagjával leültünk beszélgetni a buli előtt, még az ott elhangzottak – értsd: az Inter Arma bulik milyenségéről szóló gondolatok – sem készíthettek fel arra, mi vár ránk aznap este…

Kis hazánk egyik büszkesége, Veress Márton már többször szerepelt nálunk, legutóbb az új Armageddon lemezfelvételről tudósítottunk, illetve bemutattuk nektek az új Aelonia videoklipet. Azóta Marci Kaliforniába költözött, a legendás Orgy zenekar dobosa lett, folyamatosan turnézik, újabb és újabb videoklippekben és zenekarokban tűnik fel. A következő interjúban Marcit karrierjének utóbbi 2-3 évéről kérdeztük.

Hagyományos heavy metalban a brooklyni Sanhedrin budapesti fellépése feltétlenül az idei év legjobb, leghangulatosabb koncertjei közé sorolandó. Ahogy a The Poisoner is 2019 csúcsalkotása az irányzaton belül. Bőven volt tehát ürügy egy „eszmecserére”, amelyet a buli, sőt az egész európai turné után e-mailben bonyolítottunk, mindhárom tag részvételével.

Török Ádám fuvolista, énekes, dalszerző és szövegíró neve szorosan összefonódott az 1960-as évek végén alakult Minivel. Zenei pályája tavaly fél évszázados évfordulóhoz érkezett, maga „Török bácsi” pedig a közelmúltban több rangos kitüntetést, díjat is átvehetett életművének elismeréseként. Ami emellett szintén figyelemre méltó és példaértékű: a Fuvolalovag ma sem pusztán a múltjából él. Sokkal inkább a múlt értékeit igyekszik átmenteni a jelenkor számára. Teszi ezt számos formációjával, amelyekkel ma is készít anyagokat, illetve a Radics Béla Emléktársaság elnökeként. A szervezet által tető alá hozott húsz éves jubileumi koncert és kiállítás előtt ültünk le a Mesterrel, hogy áttekintsük a buli előzményeit és az elmúlt néhány esztendő legfontosabb mozzanatát, miközben kicsit visszaásunk a „hőskorig”, valamint a jövőre vonatkozó tervekbe is betekintést nyerünk.

Késésüket előre jelezve, kicsit talán fáradtan, de nem megtörve érkezett interjút adni az Airbourne fontember Joel O’Keefe és 2 éve a bandában nyomuló Harri Harrison gitáros. A két zenésszel közvetlen és jó hangulatú beszélgetést sikerült rögzíteni. Ezt követően pedig este egy irgalmatlanul ütős koncerttel mutatták meg a Barba Negra közönségének, hogy mi is az a munkásosztálybéli rock and roll.

Itt, nálunk debütál az Our Last Drop új videója, a Houston gond van. A fiatal budapesti csapat a nemrégiben kiadott EP-jük címadó dalára készítette el a klipet, melyet lent, egy hosszabb kérdezz-felelek után találtok meg.

A duóként indult svéd Misery Loves Co. az 1990-es évek első felében, a metal akkori „ipari forradalmának” idejében érkezett a színtérre, és sikerült egyéni stílust, illetve hangzásvilágot kialakítania. Ráadásul a sikerek sem kerülték el őket, amit egyebek mellett az is elárul, hogy olyan topligás csapatokkal turnéztak, mint a Slayer, a Fear Factory vagy a Machine Head. A formáció hosszú szünet után 2017-ben újjáalakult, idén pedig új anyaggal jelentkezik. Mindezt Patrik Wirén énekes-gitárossal tekintettük át.

A texasi bázisú Oceans Of Slumber eddig is fenekestül forgatta fel mindenki előzetes elképzeléseit arról, milyen lehet egy súlyos, ugyanakkor atmoszférikus metalt játszó, énekesnővel felálló banda, és a következő, 2020-ban esedékes lemezével ismét szintet készül lépni a közelmúltban alapos „tisztújításon” átesett formáció. Az idei Fekete Zaj fesztiválon, röviddel a fellépésük előtt ültünk le beszélgetni a karakteres kiállású, egyéni stílusú frontasszonnyal, Cammie Gilberttel, és a számos hangszeren játszó, dalszerzőként is sokoldalú zenekarvezetővel, Dobber Beverlyvel.

A norvég vezetésű, de amerikai zsoldosakat alkalmazó industrial metal/aggrotech Combichrist nemrég dobta ki új lemezét, a One Fire-t, aminek népszerűsítése végett bevállaltak egy több hónapos turnét. Budapest sem maradhatott ki, de ezúttal most nem a jól bevált A38-on partiztunk, hanem a Dürer nagytermét csaptuk szét az egyik legjobb elektronikával szétinjekciózott metallal. Noha a Combichrist olykor nem is alkalmaz echte metal hangszereket, de gépiesen pulzáló ritmusa és sötét atmoszférája ugyanúgy headbangelésre, de még mosh pit kreálásra is készteti a közönséget. A turné keretei alatt lehetőségem volt Andy LaPlegua-vel leülni és dumálni egy sör mellett. Beszéltünk új és régi dolgokról, videóklippekről és motorokról, rock n roll filozófiáról és bulizásról, többet is, mint kellett volna!

Egy pokolian meleg nyári napon sikerült sort keríteni az interjúra a magyar metal underground szombathelyi büszkeségével, a Sear Bliss-szel, pontosabban Nagy Andrással és Pál Zoltánnal. Még az első sör felénél sem tartottunk Zolival, amikor brutális nyári zivatar szakadt ránk, így a kellemes kerthelyiségből hamar az interjúnak otthont adó malátabár egyik termében találtuk magunkat. Talán az égiek is úgy gondolták, hogy a beszélgetéshez nem passzol a verőfényes hangulat. Sok dolog felszínre került a zenekarral, az ihlettel, a múlttal, a jövővel kapcsolatban néhány kellemes ser társaságában. Hazafelé pedig nem volt mese, kénytelenek voltunk mindhárman bőrig ázni.

Ahogy odavezettek a Park egyik öltözőjéhez, a kulcsra zárt ajtón éppen egy menedzser dörömbölt idegesen, elgyötörten, miközben bentről rosszcsont kuncogás hallatszott. Ez a három másodperc éppen elegendő volt arra, hogy felmérjem, nem lesz könnyű az interjúalanyaimmal, várhatóan meg fognak enni reggelire.

Ami el tud romlani az el is romlik. Nem volt ez most sem máshogy, amikor is a videó interjú közben bedöglött az egyik kamera, a hangot vevő mikrofon is megadta magát és az új szoftver - amivel készült az anyag - is okozott bőven meglepetést. De úgy voltunk vele, hogy ezt látnotok KELL! Kevés hitelesebb zenekar van a sárgolyón, mint az Eyehategod. A dobost megkéselhetik, az énekes májátültetésen esik át, küzdhetnek bármilyen droggal, ők akkor is magukat adják és zenélnek tovább. Alap volt, hogyha már Budapesten koncerteznek, akkor beszélgetünk is velük egy kicsit. Mike IX Williams énekes és Jimmy Bower gitáros volt ebben tettestársunk.

Erősen kánikulába hajlott az időjárás, amikor a Budapest Park szervezői bevezettek engem egy klimatizált szobába, ahol Barry James Stock várt rám. Ahogy beléptem, azonnal megcsapott a nyugalom, Barry egy ritka kedves, kellemes jelenség. Egyszerűen árad belőle a zen, receptre kéne Őt felírni. Nem utolsó sorban pedig, könnyű vele beszélgetni.

Az alábbiakban a RockStation mindenkori kollégái által készített interjúk teljes listáját találjátok. Összeállításkor mi magunk is meglepődtünk, egyrészt azon, hogy az elmúlt majd 12 évben ezek száma 450 fölé kúszott, másrészt azon, hogy a több, mint egy évtizedben gyerek- és ifjúkori kedvenceink sokaságát sikerült megszólaltatnunk. A lista a zenekarok, előadók, szervezetek abc sorrendje alapján készült, mellette megtaláljátok, hogy kivel, mikor beszélgettünk.

A death / grind és hardcore stílusjegyeket egyedi módon ötvöző, szövegeiben aktuális politikai kérdéseket feszegető Misery Index – ahogy beszámoltunk róla – a minap ismét rendesen megzúzta a Dürer Kertet, de ezúttal a nagyteremben, népesebb közönség előtt darált a baltimore-i négyes. A buli előtt a főemberrel, Jason Nethertonnal ültünk le beszélgetni, hogy átvegyünk néhány időszerű témát, ideértve a banda idei, Rituals of Power című albumát is.

Aki ott volt a Budapest Parkban megrendezett Disturbed koncerten, saját szemével is láthatta - az eseményről szóló beszámolónk alcímében - a „Balázs mennybemeneteleként”  emlegetett, közjátékot. A keverőpult magasságából figyelve a történéseket, mindössze annyit észleltünk, hogy az énekes-frontember David Draiman a show vége felé a színpadra hív egy srácot, váltanak pár szót, majd a zenekar többi tagjával következik egy laza pacsi és ügyesen kihasználva a helyzet által nyújtott lehetőségeket, emberünk a dobcucc elől videózta / szelfizte végig a következő perceket. Később persze a koncert Facebook eseménye alatt megjelentek a kommentek, amikben Balázs képeit és videóit követelik és persze Ő annak rendje és módja szerint meg is osztotta azokat.

A norvég Madder Mortem egy viszonylag szűk közönségréteg féltve őrzött kincse. Április végén a Vulture Industries és a Helheim turnépartnereként hosszú idő után ismét eljutott Magyarországra a társaság, ami kitűnő apropónak bizonyult ahhoz, hogy átvegyük a velük kapcsolatos közelmúltbeli történéseket, valamint a jövőt is előrevetítsük. A végtelenül kedves és közlékeny énekesnővel, Agnete M. Kirkevaaggal ültünk le beszélgetni a buli előtt.

Június 17-én először tette nálunk tiszteletét az amerikai Sumac zenekar egy nagyon erős koncerttel. Ez pedig egy jó alkalom volt arra, hogy kifaggassuk a zenekar frontemberét, Aaron Turnert a zeneszerzésről, turnékról, Magyarországról, az Isisról, régi és új zenékről és még sok másról.

Kedden egy elég erős estének lehettünk szem- és fültanúi a Barba Negra Trackben, ahol a Trivium és az Amon Amarth együttes erővel rohanta le az arra vállalkozó, szerencsére nem kisszámú közönséget. Az utóbbi csapat basszusgitárosával, Ted Lundströmmel volt is szerencsém beszélgetni kicsit, ahol a tavalyi DVD és az idei nagylemez mellett természetesen még kitértünk egyéb más témákra is.