Az elmúlt év viszontagságos újratervezési időszaka után a kalóztanya véglegesen áttelepült a budai oldalról, és a csepeli szigetcsúcsban ért révbe. A programkínálatra tavaly ősztől kezdve sem lehetett panasz, februártól már a kisterem is itt dübörög, és bár az infrastruktúra még nem érte utol magát teljesen, 2023 folyamán biztosan ki fog kupálódni a hely. Picit tartsunk még ki!

Ahhoz képest, hogy már bő másfél évtizede tart a Katatonia mániám, a 2010-es, szép emlékként élő düreres buli óta most sikerült először elcsípnem őket. A 2017-es Rockmaratont kénytelen voltam kihagyni, így félig-meddig helytálló volt a kijelentés, amit asszonykámnak tettem: „Ez most olyan lesz, mintha tizenhárom év után látnád újra a szerelmedet”. De hogy milyen volt az Akváriumba szervezett randi?

E sorok még a buli előtt íródnak…
Családom külhoni érdekeltségei okán nálunk most értek véget az ünnepek. Évzárónak, utószilveszternek jobbat ki sem lehet találni, mint egy Alestorm/Gloryhammer koncertet, ahol a Rumahoy az egyik előzenekar. (Az imént a Wind Rose-zal is kísérleteztem. Így youtube-ról nem túlságosan bejövős, remélem, élőben nagyobbat üt majd.) Ez így mindenképpen jobb szórakozás, mint december 31.-én a Vörösmartyn kényszeredetten trombitálni. De ha valaki nem ismeri a résztvevőket, annak csak annyit, hogy ezen zenekarok koncertjeire nem azért indul az ember, hogy az élet értelmét célzó kérdéseire választ kapjon.

Idén már másodszor látogatott el hozzánk a Nightwish. Először a Fezenen léptek fel július végén, majd végre-valahára a két éve tili-tolizott Aréna bulit is letudták az egyre inkább internacionálissá váló, alapból finn csapat. Így, hogy 2022-ben már másodjára, összesen negyedjére volt szerencsém elcsípni Tuomas Holopainenéket, volt viszonyítási alapom, mégis milyen lett a koncert, de erről kicsit később. (Fotók: Lányi Kristóf)

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy jobb pillanataiban hószállingózással tarkított, de alapvetően szürke-borús-taknyos hétfői munkanap után, a ráhangolódásra időt sem hagyva, kipörgő kerekekkel induljon az ember metalkoncertre, ám ezúttal tényleg volt miért igyekezni tekintve, hogy az idei nemzeközi koncertsorozatának zárásaként egy bőséges audiovizuális lakomát kínált nekünk a H-Music Hungary csapata. Erre az estére már a két headlinert felvezető illusztris vendég miatt is megérte belépőt váltani sőt…de erről majd később.

Amennyire Svájcnak – legalábbis az ország általam eddig megismert tájegységeinek – a koncertéletét sikerült feltérképeznem, úgy veszem észre, hogy nem feltétlenül a népesebb városokban történnek a legfontosabb események. A kisebb településeknek többnyire megvan a saját kis rock klubja, ahol a törzsközönséget a helyi közösség teszi ki, és ahol rendszeresen fordulnak meg neves előadók. Ebbe a közegbe csöppent a távoli Indiából a Girish And The Chronicles, amelynek idén jelent meg a második albuma. Egzotikum és nívós muzsika ide vagy oda, a Hail to the Heroes is simán maradhatott volna a Frontiers Records sokadik kiadványa a sorban, ha nem támogatják meg koncertekkel. Ám a szakma egyik svájci prominense megérezte magában a vállalkozó szellemet, és átreptette Girishéket az alpesi országba, ahol fellépést intézett a srácoknak az UrRock fesztiválon, és lekötött nekik három klubbulit is.

Vasterbotten megye legnagyobb városa Umea. Lakossága cirka 80.000 fő. Svédország északi tartományában, a folyó és a tenger torkolatánál. Csini helynek tűnik, az infarktus itt messzire kerüli az embert.

Túlzás azt állítani, hogy a neofolk műfaj elvetemült rajongója vagyok, mégis az év egyik legnagyobb meglepetését jelentette számomra a német, norvég és dán tagokból álló, experimentális viking folk zenekar, Heilung budapesti fellépésének bejelentése. Ez egyben egy újabb bakancslistás tétel kipipálásának lehetőségét is jelentette. 

Nem is kezdődhetett volna jobban a Guano Apes kilencedik magyar koncertje. Ha a Fezen fesztiválos fellépésüket nem nézzük, akkor bizony épp itt volt az ideje, hogy a német „szupersztár” csapat ismét magyar földön koncertezzen. /Fotó: Guano Apes facebook, Till Wollenweber/

Egyszer már meghirdették, aztán járvány-parák miatt lefújták, mígnem idén végre megvalósult a nosztalgiát ébresztő elnevezésű old school riff-orgia, még ha az eredetihez képest némileg átrendeződött összeállításban is. Aki már az 1980-as években is messzebbre látott a thrash metal tengerentúli Nagy Négyesénél, illetve az európai élcsapatoknál, előre csettinthetett egyet erre a változatos csomagra – ráadásul a megjelentek többsége vélhetően most látta először a fellépők jelentős hányadát. Hogy mást ne mondjak, a headlinerként színre lépő Vio-Lence, amennyire tudom, eddig meg se fordult az öreg kontinensen! Hiába, vannak álmok, amelyek beteljesülésére valamivel többet kell várni.

Végre eljutunk oda, hogy a korlátozások miatt korábban elhalasztott nemzetközi turnék hazai állomásait néhány kivételtől eltekintve lassan kipipálhatjuk. Ezúttal az északi dallamok híveinek fordult kedvezőbbre a széljárás. /Fotó: Clem.dx3 for MeloLive.fr, a fotó nem a helyszínen készült és a Finntroll facebook oldaláról való/

Úgy néz ki, az In Flames egy darabig elkerüli Magyarországot, ugyanis a most zajló turné nem ér el hozzánk, a jövő évre tolt bulikát pedig éppen a napokban mondták le. Kiküldött tudósítóként azonban beszámolhatok a prágai koncertről, hiánypótló jelleggel.

Tegnap este Budapesten, a Barba Negra Red Stage-ben tartott csutkó teltházas koncertet a Powerwolf és a Dragonforce. Egy ilyen este fotós szempontból kihagyhatatlannak bizonyult, így Réti Zsolt kollégánk is ott volt a helyszínen, az ő képeiből válogattunk. További képeket ITT és ITT találtok.

Olyan metalvihart kavart az U.D.O. a Barba Negrában, hogy azóta is törlöm magamról a fémszilánkokat. Az ikonikus teuton metalossal a nem kevésbé fémszívű Existance tette rendbe a Barba Negra aznap estére odafáradt népét, szóval igazából... Szó nem lehetett a kiszolgálásra. Nézzük csak közelebbről! (Fotók: Barba Negra Facebook)

Nemrég jelent meg az Alter Bridge új lemeze, a Pawns & Kings, mellyel a zenekar európai turnéra indult, ami 18 ország 25 városát érinti. Tegnap este a banda a Budapest Arénában lépett fel, ahol előzenekarként a Grammy-díjas rock banda, a Halestorm, illetve a Mammoth WVH indította az estét. Réti Zsolt kollégánk természetesen ott volt a helyszínen. Az ő képeiből válogattunk. További képek az estéről ITT, ITT és ITT.

Az volt a terv, hogy szerkesztőségünk Gábor kollégát delegálja a budapesti The HU koncertre, én pedig három nappal később, pusztán „magánemberként” látogatom meg ugyanazon turné prágai állomását. Aztán pár dolog máshogy alakult.

Az a helyzet, hogy ha legalább részben vissza akarom adni ennek az estnek a milyenségét – és hát ez volna itt a cél, nemde? –, akkor többre mennék a dalok közti átvezető szövegek, sztorizások felidézésével, mintha a számlistát venném végig. Olyan volt a hangulat, mintha egy szűk körű baráti összejövetelbe csöppentem volna (ami azt illeti, nem kevés ismerős jelent meg), ahol a kedélyes beszélgetés aláfestéséül klassz zene, sok-sok régről ismert nóta szolgál. Nyilván az eredeti helyszínen áthatóbb lett volna az exkluzív jelleg, de a Dürer ugyebár kicsinek bizonyult Anneke van Giersbergen akusztikus szólókoncertjéhez. Az oldott, kötetlen atmoszféra viszont nem sínylette meg a váltást!

Nem most volt, hogy a Volbeat nálunk járt, volt már annak négy éve is. Az egykor Elvis-metalként aposztrofált csapat közben - a tudjuk mit leszámítva - folytatta a világhódító útját, a növekedés pedig tagadhatatlan, elképesztően meredek görbén fut fel a kvartett. Poulsenék ezt egy ellenállhatatlan show-val köszönték meg, illetve táncoltatták meg újra a partizásra váró magyar közönséget, ahogy mondani szokás: a jókedv előre garantált volt.

A brit sajtó kezdetben egyslágeres bandának nevezte őket és csak legyintett rájuk - mára 40 év, 13 stúdióalbum, pár feloszlás és újjáéledés után világszerte töretlen a The Toy Dolls népszerűsége és lendülete. A happy punk ikonjai közel 60 évesen változatlanul nem veszik magukat véresen komolyan és tegnap Budapestre is elhozták azt a vidáman polgárpukkasztó, üdítő kavalkádot, ami miatt igazán kihagyhatatlan volt a buli. Réti Zsolt fotói közül válogattunk. Még több kép a koncertről, ITT.

Igazán nem szeretnék tippelgetni arra, hogy alapesetben – azaz ha nincs előzetes regisztrációhoz kötött ingyenes belépés – miként alakul ennek a hamisítatlan régisulis euro metal partinak a látogatottsága abban a mostani faramuci helyzetben, amikor egyszerre tombol a brutális válság és dübörög a rég látott léptékű koncertdömping. Meg kell hagyni, az esemény előtt néhány nappal bedobott ötlet felhúzta a nézőszámot: nem kellett összepréselődve állnunk, de így is olyan közönség gyűlt egybe a BrainRage Over Europe 2022 turné (a „Rage Against the Brainstorm” elnevezés kissé perverz lett volna, azt hiszem…) budapesti állomásán, amilyet ezek a szép múltú német formációk megérdemelnek.