Időpont: 2011. 07. 13. 01:00

 Helyszín: Hegyalja Fesztivál, Tokaj

„Levegőm egyre fogy, tüdőm zihál”, minduntalan eszembe jut ez az idézet. Pokoli hőség, harap a nap, de nem adjuk fel, hiszen dübörgött a harmadik, eddigi legjobb nap Tokajban.

Személyes elfoglaltságaimból adódóan szerdán csak késő estére értem le, így lemaradtam az Ossianról, mint a fesztivál legnagyobb húzónevéről. Mindenesetre biztos forrásból tudom, hogy idén is kiváló előadás volt. Előbb kezdték, hogy többet játszhassanak, sőt, Endre visszatért a gyökerekhez, és a basszusgitárt is magához ragadta egy rövid időre! A sors kegyes volt hozzám, és az Edda koncert végét már elcsíphettem. Nagy együtténeklések voltak, szemmel láthatóan élvezte Patakiékat a közönség.

Vannak rockzenekarok, akik állócsillagként ragyognak a rockzene égboltján és vannak olyanok, akik valamikor régen még ebbe a kategóriába tartoztak. Ilyen a Whitesnake is, akik a 80-as évek elején-közepén abszolút sztárnak számítottak. Viszont lehet méltósággal megöregedni és a Whitesnake mindenképpen ezek közé a zenekarok tartozik.

Igen keményre sikeredett ez a hét kezdet a stoner, és az atmoszférikus sludge kedvelőinek. 11-én Karma To Burn, rá egy napra Kylesa, és még akkor csak keddet írunk. A tegnapi Karma To Burn koncert után igen magasra lett téve a mérce. A közönség sorait vizslatva rá kellett jönni, hogy azok, akik azon a koncerten ott voltak, azok a Dürer kertben is tiszteletüket tették. Többnyire kifacsarva, és az előző estét dicsőítve. Az arcokon látható fáradtság teljes mértékben érthető volt, de ahogy a tengerentúlon mondani szokás „the show must go on.”

2011 igazi ünnepi év a stoner rock szerelmeseinek. Volt ugyebár egy felejthetetlen este március 20.-án a Kyuss Livesnak köszönhetően, ami már magában is csodaként leírható, a Volton ismét tiszteletét tette nálunk a Monster Magnet. A legnagyobb meglepetés számomra mégis az idén a Karma To Burn eljövetele volt. Jó hat-hét éve, amikor beleszerelmesedtem abba az (többnyire) instrumentális stoner rockba, amit nyomnak, nem is álmodtam róla, hogy valaha látom őket élőben, kiváltképp Magyarországon, kiváltképp az A38 tetőteraszán.

Az elmúlt két évben a Karma To Burn főnix madárként támadt fel hamvaiból, és ki is adtak egy dupla, illetve egy szimpla lemezt azóta. Mindkét albummal ápolva azt a letaglózó erejű riff orkánba oltott, velejéig hangulatos desert rock zenét, ami miatt nem volt nosztalgia szaga ennek a bulinak.

Bevallom, egy kicsit ódzkodva mentem a tegnap esti Santana koncertre. A legutóbbi feldolgozás album is erősítette a félelmeimet, és egyáltalán, az utóbbi évek kommerszáradata nem volt szimpatikus az öreg bajszostól. Ehhez képest, a gyakorlatilag teltházas aréna kapott egy vérprofi, elképesztően igényes és magas színvonalú, közel 3 órás örömzenélést Carlostól és barátaitól. Elképesztő szólók, latin zene, hard rock és blues a folytatásban.

A fent említett állóhajó mostanában kedvenc bulihelyemmé vált, különös tekintettel arra, hogy kis hazámban fájdalmasan kevés az eredetien ötletes szórakozóhely. Nálam már eleve feldobott hangulatot eredményez a Duna vizébe kitett koncerthely látványa – illetve inkább elmélyültet, hiszen a hajó gyomrában, félig-meddig a vízszint alatt töltheti az ember élete elkövetkezendő két-három óráját, tökéletesen elszeparálva a külvilágtól. Ezt az érzetet fokozzák a sejtelmes fények, sötét tónusok, a több helyre – például a hangfalakra is – kivetített hajó-szimbólumok.

Kár, hogy lelkesedésemet nem osztották tömegek; kétszázötven-háromszáz, tehát félháznyi – azaz fél hajó-gyomornyi – ember gyűlt össze a kezdésre. Ezt a számot egy nagyvárosban, szombat este, több nagy csapatot – F. O. System, Sex Action, Agnus Dei – is megjárt zenész esetében, nem érzem csillagászatinak.

Ma egy rendhagyó írással jelentkezünk, méghozzá olyasvalaki "tollából", aki nyugodt szívvel nevezhető a magyar rockzenei újságírás doyenjének. Hegedűs István neve korábban összefort a Rockinform Magazinnal, jelenleg a ROCK!info Classic Magazin-nál dolgozik, de vezet rockműsort rádióban, sőt internetes újságírással is foglalkozik.

Nem érhette túl nagy meglepetés, aki már járt a Roger Waters nevével fémjelzett monumentális előadások valamelyikén. A Pink Floyd egykori frontembere ezúttal is hozta, ami tőle elvárható: világszínvonalú látvány, kristálytiszta, erőteljes hangzás - és nem utolsó sorban – éteri magasságokba emelkedett hangulat. Mindez a „The Wall” turné budapesti állomásán, a Papp László Sportarénában.

Nem igazán lehetett panasza a súlyos fém zenék kedvelőinek ezen a héten. Hétfőn egy igazi keményvonalas hácé buli, kedden egy klasszikus felállású COC, míg szerdán egy Black Label Society koncert emelte a rockerek arousal szintjét (hogy az ezzel egy időben lezajlott ingyenes, Dürer kertes Black Dahlia Murderről már ne is beszéljünk). Iszonyat sűrű lett tehát ez a hét, és azok után, hogy a COC bulin meglepően kevesen voltak, már-már elkönyveltem magamban, hogy szellős sorok, és -jóesetben- egy fél házas buli várható.

Az egyik szemem sír, a másik kacag, mondhatnám. Az mindenképp egy felemelő érzés, már csak kimondani is, hogy Budapesten koncertezett a Corrosion Of Conformity, de ha az apró betűs részről is van tudomásunk (mégpedig, hogy Pepper Keenan hiányzik erről a turnéról), akkor a kép máris kissé borúsabb képet fest. Így talán senkinek sem volt olyan nagy meglepetés, hogy nem egy agysejt redukáló doom estről lesz szó, hanem bizony a crossover, hardcore, metál címszavakban jellemezhető buli várható. A kérdés persze az volt, hogy mennyire lesz ütőképes ez a felállás, és mennyire fogja (az amúgy igen gyér számú) közönség tolerálni.

Időpont: 2011. 06. 21. 19:00

Itt ülök a monitor előtt és nehezen megy az írás. Na nem azért mert nem volt jó a tegnapi koncert,hanem azért, mert szokásomtól eltérően egyetlen sort sem jegyeztem fel. Ez persze nehezen is ment volna a színpad közelében az év legsúlyosabb buliján... Sok-sok koncerttel a hátam mögött hétfőn délelőtt még azt gondoltam, hogy nem nagyon tudnak nekem újat mutatni. Micsoda önhittség volt ez részemről! Tegnap ugyanis az egyik legjobb koncertet láttam, amit csak el lehet képzelni!

Valószínűleg kevés tökéletesebb koncept-albumot írtak az újkori zenetörténetben, mint a Pink Floyd The Wall című klasszikusa. A kicsit öntörvényű és néha diktátor Roger Waters művéből közel 30 millió darabot adtak el világszerte, 11-szeres platina lemez, mégis maga az album, mint előadás a világ színpadain nagyon kevésszer fordult meg eddig.

Időpont: 2011. 06. 15. 19:00

Helyszín: Dürer Kert, Budapest

Fellépők:

Bring Me The Horizon (UK)

Architects (UK)

Deez Nuts (AUS)

Nova Rock 2011, három nap, négy headliner, teltház. A fesztivál oldalára már napokkal korábban kikerült a sold out felirat, vagyis az összes jegy elkelt és, hogy mely zenekarok késztették az embereket arra, hogy három napot a Nován töltsenek? Linkin  Park, Volbeat, Iron Maiden és a System Of A Down!

Nova Rock 2011, három nap, négy headliner, teltház. A fesztivál oldalára már napokkal korábban kikerült a sold out felirat, vagyis az összes jegy elkelt és, hogy mely zenekarok késztették az embereket arra, hogy három napot a Nován töltsenek? Linkin  Park, Volbeat, Iron Maiden és a System Of A Down!

Nova Rock 2011, három nap, négy headliner, teltház. A fesztivál oldalára már napokkal korábban kikerült a sold out felirat, vagyis az összes jegy elkelt és, hogy mely zenekarok késztették az embereket arra, hogy három napot a Nován töltsenek? Linkin  Park, Volbeat, Iron Maiden és a System Of A Down!

Furcsa dolog belegondolni, hogy az anno, a szubkultúrába berobbanó, screamo punk, poszt- hardcore hullám mára leginkább a nosztalgia érzet kiváltását szolgálja. Azok a tinédzserek, akik 2005 magasságában oda, meg vissza voltak az olyan zenekarokért, mint az Alexisonfire, Rise Against - vagy az éppen szóban forgó, és a műfaj, politikai hangnemet megütő zászlóshajója, a Boysetsfire- azok már szép lassan átlépték a második (harmadik) ikszüket, maguk mögött hagyva a lázadó attitűdjüket. Nomen est omen, mondhatnánk, mert ezt a tüzet képes bennünk újralobbantani a Boysetsfire. Főleg ha mellé vesszük, hogy egy Letlive nevezetű bandától is láthattunk/hallhattunk pár elképesztő dolgot.