RockStation


Albumsimogató: Nailbomb - Point Blank (Roadrunner Records, 1994)

2024. március 17. - KoaX

r-8945103-1587736279-9902.jpg

Max Cavalera megkerülhetetlen embere lett a metal zene történelmének. Itt most nem arra gondolok, hogy Cavalera nélkül a Sepu semmit se ér, illetve arra, hogy Max már gitározni se tud és kövér, papucsos nagypapa, akit csak a felesége és a pénz mozgat. Nem. Sokkal inkább arra, hogy ez a csávó a kilencvenes években olyan lemezeket rakott le, amik azóta is példa értékűek. Max megmutatta, hogy hátrahagyhatsz mindent és a semmiből is lehet olyat teremteni, ami méltón fogja kiállni az idők próbáját. Harminc éves a Point Blank.

Tovább

PETER GABRIEL: I/O (Real World Records/Virgin Music/Universal, 2023)

pg-io-cover-3000pxl-scaled.jpgMagam is osztom azt a többségi álláspontot, hogy a progresszívnek nevezett muzsikák között az utóbbi évtizedekben alig találni bármi előremutatót, úttörőről nem is beszélve. A progresszív szó jelzőből szép lassan gyűjtőfogalommá degradálódott. Azonban minden időszakban akadnak olyan művészek, akik ugyan nem nevezik magukat progresszívnek, mégis olyan tartalommal állnak elő, ami csak rájuk jellemző.

Tovább

The Killers - Rebel Diamonds (Island Records/Universal Music, 2023)

cover-1.jpg

Idén lesz két évtizede, hogy a nevadai The Killers a Napos oldalról írt dalával bevette a mainstream médiát. A zenekar legnépszerűbb szerzeménye még mindig az a bizonyos Mr. Brightside, Brandon Flowers és csapata azonban nem bizonyultak egynyári slágergyárosoknak, azóta is velünk vannak. A kerek jubileumukat pedig a Rebel Diamonds borítóján helyet kapott rulettasztalon szereplő számok tanulsága szerint tavaly ünnepelték.

Tovább

Iron Monkey - Spleen & Goad (Relapse Records, 2024)

Fekete iszap

ironmonkeyspleen.jpg

Állítólag mikor Phil Anselmo 96-ban túllőtte magát épp Iron Monkey szólt, ami elborultabb metálos körökben akár jó ajánlólevél is lehet, azonban a többség azért mégis inkább önmagáért kedveli a bandát. Hét év elteltével már a kanyarban az új lemez, aminek nem csak Fülöp örülhet, de a sallangmentes sludge metal hívei is pattinthatnak egy ünnepi sört.

Tovább

Tentation - Prémices – kazetta ajánló (Messe Noire Productions, 2023)

r-26856596-1682262401-5961.jpg

Az utóbb gyors kifutásúnak bizonyult Öt az egyben rovatunk keretében a maga idején pár gondolat erejéig mi is megemlékeztünk a francia heavy metalosok első lemezéről. Noha a Le Berceau Des Dieux underground mércével mérve sem vert különösebb hullámokat, bátran ajánlható bármely tisztességben megőszült, megritkult hajkoronájú, zeneileg a ’80-as évek legelején szocializálódott metalos sorstársnak.

Tovább

Deströyer 666 - Terror Abraxas – kazetta újrakiadás (Messe Noire Productions, 2023)

Fémharcosok

c52a8e64-7025-42cb-8bcf-5a70c2f5fb92.jpgAz ausztrál black/thrasherek diszkográfiáját kevésbé ismerő hallgatók lelkesedését gyorsan le kell hűtenem, ugyanis a Terror Abraxas nem a tavalyelőtti, amúgy kiváló Never Surrender folytatása, hanem egy eredendően 2003-as keltezésű kislemez. A frontember K.K. Warslut és mindenkori társai - jelen esetben Shrapnel gitáros és Mersus ütős - a jóízlés határain belül és azon túl (lásd pl. az …of Wolves, Women & War kislemezük borítóképét) ebben a megújulásra képtelen, mélyen a ’80-as évek közepén gyökerező irányzatban mindig minőségi felvételekkel jelentkeztek.

Tovább

Malokarpatan - Vertumnus Caesar – kazetta ajánló (Messe Noire Productions, 2024)

Sokszínű zenei univerzum

c7b57c70-9cfc-4666-8522-e5e836b4d227.jpg

Erről a lemezről - októberi megjelenés lévén - még tavaly kellett volna megemlékezni. Mivel nálam időszakosan manapság is előkerül, és a maga mezőnyében egy kétségtelenül figyelemre érdemes kiadványról van szó, néhány hónap csúszás mit sem számít - elvégre az undergroundról van szó. Apropóként pedig itt van a friss, szemet gyönyörködtető kazetta-változat, mely fokozza az élményt.

Tovább

RockNuggets Vol153. / Muddy Roots The Dies Is Cast (2024)

Hosszú alagúton, fingó tevéket szállító 1928-as Ford Bronco

a0080017879_10_1.jpg

Klasszikus stoner muzsika jöhet a sörrel átitatott kőbányai próbaterem legmélyéről? Ha ismered a hazai színteret, akkor már sejted, hogy a Muddy Roots újabb anyaggal jelentkezett. A három éves szent hallgatást töri meg most a trió, hogy bemutassa nekünk legújabb négy számos, The Die Is Cast című anyagát.

Tovább

Darkest Hour - Perpetual Terminal (MNRK Heavy, 2024)

a2388381282_10.jpg

Jövőre már a Darkest Hour is harminc éves lesz. Azért ez szép kor egy zenekar életében, bárhogyan is nézzük. Ráadásul a zenekar jelenlegi felállása már több, mint tíz éve változatlan, ami meg arra utal, hogy a tagok megtalálták az egyensúlyt. És akkor milyen is lehet egy új album, amire hét évet vártunk? Érdekes! Itt van a Perpetual Terminal.

Tovább

Bruce Dickinson - The Mandrake Project (BMG, 2024)

Évtizedek termése

407435713_899736098185405_4224005877807367534_n.jpg

Egy biztos: azzal nem vádolhatjuk Dickinsont, hogy elsiette volna az új albumát… Röpke 19 évet kellett várni a 2005-ös Tyranny of Souls folytatására, pedig akkori nyilatkozatai alapján nem akarta befagyasztani szólókarrierjét. Talán ő sem sejtette mennyire fel fog pörögni a Maiden gépezete, akkoriban kezdtek el retrospektív turnékat csinálni és az amúgy is elképesztő népszerűségüket fellőtte a sztratoszférába. Komolyabban 2014-ben csaptak bele a munkálatokba Roy Z-vel, és a hosszú kihagyás miatt volt egy megérzésem, hogy ez az album vagy zseniális lesz vagy borzasztó. Lássuk melyik!

Tovább

Amaranthe - The Catalyst (Nuclear Blast, 2024)

Az Amaranthe nem akarja megreformálni önmagát

amaranthe-the-catalyst.jpg

Engem viszonylag későn tudott megnyerni magának az Amaranthe. Már a 2013-as The Nexus is nagy port kavart anno a médiában, akkoriban mindenki találkozott legalább a nevükkel. A recept egyedi volt (akkoriban legalábbis), engem azonban mégsem tudott meggyőzni a túlságosan popba hajló dalaival. Nem is foglalkoztam a csapattal sokáig, majd a covid közepén megjelent Manifest lemezük valahogy megtörte a jeget. Nem változtak sokat, én viszont annál inkább, nyitottabb lett az ízlésem és azt vettem észre, hogy állandóan az Archangel és a Fearless megy a fejemben. Azóta szépen bepótoltam a diszkográfiát és a The Catalyst volt az első albumuk, amit már vártam.

Tovább

Ministry - Hopiumforthemasses (Nuclear Blast, 2024)

a2648137382_10.jpg

A Ministry tipikusan az a zenekar, amit egyszer látni kell az életben. Ez az, ami még az én esetemben, sajnos várat magára. Későn érő típus vagyok, így Al Jourgensen mester munkásságát is későn kezdtem el értékelni. Ellenben azóta folyamatosan nyomon követem, hogy mit művel az öreg. Most meg itt van a a Ministry tizenhatodik stúdióalbuma.

Tovább

RockNuggets Vol152. / Earthen - Unrelenting (2024)

Lehet Amerikában jó doom zenét csinálni?

a0729821406_10_1.jpg

Számomra valahogy a klasszikus doom zene az sosem lesz amerikai sajátosság. Természetesen vannak az Egyesült Államokban is kultikus doom bandák, de valahogy azt érzem, hogy ez tipikusan európai műfaj, ami erről a kontinensről származik és itt tudnak hiteles zenét létrehozni az emberek. Persze mindig van kivétel, ami erősíti a szabályt és ezekhez tartozik a Earthen is.

Tovább

Griffon - De Republica (Les Acteurs de l’Ombre Productions, 2024)

Egyéni ízekre törekvő black metal

420113259_886171443512791_5808142341531158334_n.jpg

Február elején az A/Oratos bemutatkozó lemeze kapcsán már emlegettem a Griffon nevét – azóta pedig be is futott a párizsiak harmadik korongja. Bizonyára sokan vagyunk úgy egy-egy underground megjelenés kapcsán, hogy az ismerkedés korai fázisában lelkesedünk az adott kiadványért, majd hetek (hónapok) múltán már nemhogy a dalokra, de magára a kiadvány címére sem emlékszünk, legrosszabb esetben pedig a formáció neve is törlődik a memóriánkból.

Tovább
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum