
Ghost Bath, Heretoir, King Apathy @ Dürer Kert, 2017.06.06.
Hétfő esti poszt-black vihar

Egészen megszoktuk már, hogy a dolgos hétköznapok közepén is összekapjuk magunkat meló után és irány az egyik kis budapesti klub. Nem volt ez másképpen csütörtök este sem, amikor is a frissen újra nyitott Robotba látogattunk el, hogy megnézzük mit is tud a Haw és a Grizzly.
Amikor 13 voltam, és az azóta porig égett BS oldallelátóján teli torokból énekeltem a Question of Time-ot vagy a Behind the Wheelt nem gondoltam volna, hogy 28 évvel később, pár villamosmegállóval arrébb meg énekelhetem az A Question of Lustot vagy a Strippedet. Minden alkalom egy időutazás, jó emlékezni ezekre az élményekre. Itt van az egész előttem. Az a csenevész farmerdzsekis kölyök, akit pártfogásukba vettek a menő Depeches csajok, és szedték le a metálkitűzőket, nehogy megtaláljanak miatta. Aki szisztematikus aknamunkával érte el, hogy 13 évesen elengedjék egy ilyen vircsaftra, vagy járta le a lábát azért, hogy a koncert napjára szerezzen egy fehér farmergatyát. (Fotó: Réti Zsolt)
A Moby Dick klasszikusának a címben idézett veretes sorait sokan tudnátok kapásból folytatni. Az aznap este csurig telt A38 színpadán létesített Lacuna Coil-féle „gumiszobáról” ellenben sok mindent el lehetett mondani, de hogy álomba ringatott volna, azt biztosan nem! Régen járt már nálunk az énekesnős metal vonulat egyik legmarkánsabb képviselője, legfőbb ideje volt tehát, hogy egy önálló bulival lendítsen itteni népszerűségén. Nos, ezt véghez is vitte az immár olasz-amerikaivá színesedett társaság, méghozzá – továbbra is a legutóbbi lemezük, illetve a mostani show-juk koncepciójára utalva – tébolyult sikerrel!
Kezdünk lassan hozzászokni, hogyha hétfő akkor az azt jelenti, hogy valami súlyos koncerttel kezdjük a hetet, hogy a kedd reggel átkeresztelhessük a második hétfőre. Most sem volt ez másképpen ugyanis az A38 gyomrát elfoglalta a Bongzilla, a Last Rizla és a Wasted Struggle társaságában. Mi meg ugye erről nem maradhattunk le....
Ha valaki legalább csak köszönő viszonyban van a rockzenével, akkor egészen biztos, hogy az AC/DC és ezáltal persze Phil Rudd neve nem lesz számára ismeretlen. Úgy bizony! Phil úr verte a bőröket az ausztrál “csoda csapatban” a teljes Bon Scott éra alatt. A legendás énekes halála után még 1983-ig volt a zenekart tagja, és bő tíz éven át egészen a közelmúltig ismét Ő foglalt helyet a dobok mögött. (Fotó: Salim Mahboubi / Artlasso)
Nehezen szoktam meg, ahogy az elemi ösztönökkel megáldott Aaron Turner szétordítja a lelkét az Isis Celestial lemezén, de az Oceanic - Panopticon párossal egy életre megpecsételődött a sorsom, és menthetetlenül alattvalójává váltam Turner munkásságának. És miért őt említem, amikor zenésztársaitól sem elvitatható, hogy a végproduktum olyan lett, amilyen? Azt hiszem az Isis pont azért végezte be, mert a Meyer - Gallagher páros nem tudott lépést tartani, és érezhetően húzta vissza Turnert. Ha a Panopticon után befejezik, a valaha létezett legjobb zenekar címet oda is adnám nekik, mint ahogy a Murder City Devilsnek sem kellett volna már lemezt kiadnia, és akkor ők is esélyesek lehettek volna ...
Vannak azok a koncertek, amik derült égből villámcsapásként érik az embert. És ha már összekanalazta valahogy a padlón porrá zúzódott alsó állkapcsát, mint egy jó szerzetes, minden idejét fohászkodással tölti az összes égi hatalomhoz, hogy csak még egyszer, de akkor főzenekarként! És vannak azok a koncertek, amikor az ember hite megszilárdul, mert a könyörgése meghallgatásra talált. Na, ez a koncert ilyen volt!
A kilencvenes évek végén felnövekvő metal generáció, ha akarta, ha nem, kikerülhetetlenül szembesült a Melodikus Death Metal, vagy ha úgy tetszik az epicentrum tiszteletére Göteborg Metalnak keresztelt műfaj jelentőségével.
Ez egy rövid koncert rövid beszámolója.
A Tankcsapda kis hazánk legjelentősebb, legfontosabb és legnépszerűbb zenekara. Nincs olyan rocker, aki ne ismerne fel legalább egy TCS örökzöldet rögtön az első hangtól kezdve. Épp ezért furcsa, hogy ez volt az első alkalom, amikor Lukácsék főzenekarként igyekeztek megtölteni a Papp László nézőterét. Mivel az este majdnem teltházas lett, így elmondhatjuk, hogy egy újabb trófea kerülhet a képzeletbeli polcukra. A Tankcsapda Magyarország Metallicája.
Egy kedves olvasónktól kaptuk az alábbi beszámolót a Campaign For Musical Destruction Europe Tour 2017 göteborgi állomásáról. Hát akkor nézzük, hogy milyen volt a Lock Up / Power Trip/ Brujeria /Napalm Death turné második bulija. Szerkesztőségünk is jelen lesz majd a csehországi Brno-ban, jövő héten, a már teltházas koncerten. Akkor lássuk Hartvig Márton élménybeszámolóját.
Peter Tägtgren neve jó eséllyel majdnem minden, elsősorban a metal északi szegmenseit szerető zenerajongó számára ismerős lehet. Ha nem a millió és egy általa producertelt lemez miatt, akkor a Hypocrisy, a Lindemann, vagy az éppen a kedd este nálunk járt Pain révén. A turné természetesen a tavalyi Coming Home lemez megmozgatására volt hivatott, így kaptunk is egy jó szeletet a dalcsokorból. De lássuk szépen sorjában!