Gyerekkori kedvencem a Lordi, az egyik első rockbanda volt, amit megismertem még anno 10 évesen, de ahogy idősödtem, úgy változott a zenei ízlésem is, és kissé eltávolodtam tőlük az utóbbi évtizedben. Legutóbb 2016-ban láttam őket, lényegében már akkor is főleg a nosztalgia vezérelt, most meg aztán főleg, lássuk mennyit változtak a finn szörnyek 8 év alatt.

Kíméletlen csapást mért a hallójáratokra ez a 4 zenekaros turné a Barba Negrában péntek este. A feltörekvő 200 Stab Wounds-ot legalább ugyanannyira vártam, mint a headlinert, a másik két csapat pedig viszonylag ismeretlen volt számomra, de mindkettőben kellemesen csalódtam.

Mindig örömünnep egy újabb hazai Taake koncert, szerencsére a Hoest vezette norvégok viszonylag sűrűn is járnak hozzánk az utóbbi években, így pontosan tudtam mire számíthatok és nem is okoztak csalódást. De erről majd később…

Furcsa érzés olyan gondolatokkal elindulni egy koncertre, hogy ott motoszkál a fejedben: vajon ez lesz az utolsó? A Devotional turnén is benne volt ez a levegőben, mind Dave állapota okán, mind a bandán belüli toxikus légkör miatt. Aztán jött Dave betegsége, ott is csak remélhettük, hogy minden jóra fordul, majd Fletch halálával a lehető legrosszabb is bekövetkezett. Szörnyű ilyet leírni, de ettől még igaz: Andy volt talán az egyetlen áldozat, ami nem vezetett a Depeche Mode azonnali feloszlásához.

Az Orbit Culture első önálló turnéjával nem merészkedett Magyarországig, de magazinunk kihelyezett haditudósítójaként beszámolhatok a prágai koncertjükről. A svéd melodeath titánok a balsors-sújtotta brit Defects támogatásával felejthetetlen estét produkáltak.

Jóformán fel sem ocsúdtunk még a bécsi Botch után, egyből várt ránk egy újabb hardcore gyepálás, ezúttal hazai résztvevővel. Ráadásul itt minden azokat az időket hozta vissza maradéktalanul, amikor betekintést nyertem a HC mozgalomba. A klub szerény méreteiből adódó közvetlen hangulat és a disztrós kirakodóvásár egyaránt szorosan hozzá tartozott a zenés táncmulatsághoz, nem szólva arról, mennyire meglepett a Reaction fanzine friss száma. Ez utóbbi valójában tavaly decemberben jött ki, vagyis kissé későn kapcsoltam, viszont a népszerűsítésére keresve sem találhatott volna kedvezőbb alkalmat a szerkesztő Sabján Bence, aki nem mellékesen a bulit is tető alá hozta.

Bölcs Matt Bayles mondta vala, hogy kevés olyan zenekarral dolgozott az életben, akik nem az Isis vagy a Mastodon, és akiktől ne kapna egy-egy Botch riffet az arcába. Az úriember, ha nem tudnánk, amerikai producer-hangmérnök, és a portfóliójában nem kisebb neveket találunk, mint a Soundgarden, a Pearl Jam, na meg az imént felsorolt kaliberek, beleértve természetesen a tacomai (Washington állam) négyest – és a Minus The Beart, ahol együtt játszott David Knudson gitárossal – is. Szóval ő már csak tudja…

Egy igazi death metal úthenger gördült be szombaton az Analogba, itt indította legújabb Európa-turnéját a lengyel Decapitated, az pedig tényleg kihagyhatatlanná tette az eseményt, hogy a blaszfémiával átitatott legendás Incantation is elkísérte őket.

Ezen a balzsamos, virágillatú kora tavaszi estén a Dürer Kert már 18:45-től szabadjára engedte a metal démoni katonáit, hogy egy remek bemutatót tartsanak nekünk. Négy kiváló zenekar sorakozott fel a mulatsághoz.

80-as évek hangulat, disco, gaming, sárkányok, bombasztikus refrének, kell ettől jobb szórakozás egy péntek estére? Az Amaranthe és a Dragonforce co-headliner turnéja pont ezt ígérte nekünk és azt kell mondjam, rég szórakoztam ennyire jól.

Az amúgy is igen erős idei koncertszezonban számomra világítótoronyként emelkedett ki a Meshuggah újbóli magyarországi eljövetele. Főleg, mert két turnét egybe mosva sikerült megvalosítani ezt a bált, így az egyébkénti, szintén igen várós The Halo Effect mellé az Avatar is becsúszott (háromból három ász), de a kissátoros bemelegítés sem volt kutya, onnan sem távoztam üres fejjel. Sőt!

Elsősorban a kíváncsiság vitt el erre a koncertre, mert nem David Ellefson elsőre erősen hakniszagú turnéja tűnt a legizgalmasabbnak a tavaszi felhozatalból. De félre a fanyalgást! A beharangozók sztorizós előadást ígértek, ahol némi kötetlen csevegésre is lehetőség lesz-így már sokkal érdekesebbnek hangzott az egész, mivel David nemcsak remek zenész és dalszerző, de egy korábbi alkalommal kimondottan jó fejnek és jó történetmesélőnek bizonyult. További lökést adott, hogy a Megadeth után is van élet számára, mivel számtalan projektet futtat párhuzamosan, vagyis nem csak a volt zenekara számaival tud színpadra lépni.

Ennek a csomagnak már azzal nyert ügye volt, hogy a három klasszikus 1990-es évekbeli albumával turnézó Atheist több mint egy évtizede, a tavalyi anyagát népszerűsítő Cryptopsy pedig öt esztendeje járt legutóbb Európában. Nem véletlenül indultunk el ennyien Pozsonyba az anyaországból. Emellett azonban, hogy viszontláthattuk a két tengerentúli legendát, annak is örülhettünk, hogy a Monastery révén a hazai mezőny is képviselteti magát a portya ezen szakaszában. /Fotó:. Szymon Komenda, a kép nem a helyszínen készült/

Lövésem sem volt a zenekarokról, mégis a Live Nation végtelenül barátságos meghívására belehallgatás nélkül igent mondtam. Klassz ilyen módon új előadókat felfedezni magunknak, és a feladat amúgy is bemutatni Őket — Nektek. Jöjjön hát két fiatal együttes, akiket érdemes figyelni. 

No, kérem! Csak-csak visszatért Magyarországra a Suicide Silence, ami már csak azért is fontos esemény, mivel a hét évvel ezelőtti bulijuk az A38-on a karrier mélypontjukat jelentő, önmagukról elnevezett album turnéja volt, ahol a zenekar mindenhogy volt, csak egyben nem annyira. Viszont most akkorát csaptak, hogy a fal adta a másikat, a hangulattal pedig már a nulladik perctől nem volt probléma, konkrétan az első perctől az utolsóig maximális lángon égett a téma.

A 2013-ban Bostonban alakult, de mára már Los Angeles-ben működő Dead Poet Society az amerikai alt-rock színtér izgalmas és ambiciózus zenekara. Ha akarnám se tudnám őket beskatulyázni, mert van itt minden, mi szemnek szájnak ingere. Egyedi stílusban ötvözik a rock, a hardcore, néhol a blues elemeket, így a dalokban megtalálhatók a hangos, érzelmekkel teli gitár riffek, vagy a súlyosabb breakdown-ok is.

Tavaly ősszel már próbálkozott a Frontiers magyar üdvöskéje a Barba Negra kisebbik termével – és a regisztrációhoz kötött, kedvezményes árú jeggyel –, de akkor a szervezés, na meg a reklám hagyott némi kívánnivalót maga után. A hibákból láthatóan tanult a Stardust, és lépett egyet előre a rajongói bázisa kiépítésében.

Talán nem nevezhető szokványos hétfő esti programnak egy ennyire ütőképes felhozatal hangversenyének végigtombolása, de arra azért nem számítottam, hogy az est főhősei lesznek a legjobban meglepődve azon, hogy a küzdőtér nagyobbat mozdult, mint hétvégén egy fesztiválszezonban. Erről pedig csak és kizárólag ők tehettek…

Február 14-én Budapesten lépett majd fel a grindcore legenda Napalm Death.  A szerelmesek világnapjára jobb eseményt keresve sem lehetett találni, főleg, hogy olyan kedves kis zenekarok húzták a talpalávalót még, mint a Primitive Man, a Wormrot vagy a Piece. A koncerten Máté Évi barátunk képviselte a RockStation fotós tagozatát, az ő képeiből válogattunk.

Alig 6 hónap telt el a Nothing But Thieves legutóbbi magyarországi fellépése óta, ettől függetlenül nem volt kérdés, hogy a Barba Negra zsúfolásig megtelik majd zenéjükre éhes rajongókkal. A 2023-ban megjelent Dead Club City albumot turnéztató kvintett ezúttal az ugyancsak brit Bad Nerves társaságában érkezett Budapestre.