Amennyire idegenül csenghet egy európai fül számára a zenekar neve, az öreg kontinens lakóinak épp annyira fog ismerősen visszhangzani a csapat zenéje. A névválasztásnak egyébként megvan a nyilvánvaló miértje, a Tumenggung ugyanis az új év legelején egyenesen a Távol-keletről fog bejelentkezni a Back On The Streets-szel.

Amikor azt mondom, zenei szubkultúra, számos műfaj eszembe jut az undergroundból. Felötlik a hardcore, a hip-hop, a goa, esetleg a reggae… de bizonyosan nem villan be a horror punk. Olyannyira specifikus ez a műfaj, hogy nemzetközileg is alig akad művelője, nemhogy hazánkban. Épp ezért csaptam a levegőbe, amikor egy Majdnem Híres oktatási intézmény rendezvényen beszélgetni kezdtem Anitával, a dobossal (aka Bobi Ricket).

2024 utolsó videója egy Magyar Metal antológia pótepizód, ami a youtube kommentek alapján készült. Megkérdeztem, hogy mi maradt ki, és ezek jöttek. Voltak bántó pillanatanok is, de mint tudjuk Torrente óta, ha megkell....

A kanadai születésű rockénekes, Karl Agell ezer közül is felismerhető, egyedi hangfekvésű orgánuma első ízben egy hardcore punk banda, a Seizure All Hail The Fucking System című albumán volt hallható, majd a Corrosion Of Conformity hardcore-ból metalba átívelő korongjának, az erőteljes Sabbath/Trouble-hatásokkal díszített Blindnak köszönhetően vált szélesebb körben ismertté és nyerte el százezrek (vagy talán milliók?) tetszését. A C.O.C.-ből való 1993-as távozása után megalakította Leadfoot nevű bandáját és ezzel egyidőben nyelte őt el az underground hűséges, ám jóval kisebb számú rajongótáborának gyűrűje.

Negyven éves a világ egyik legjobb lemeze, alap, hogy még mielőtt véget érne az év megemlékezünk róla. Sokáig húztam, halasztottam a cikk megírását, de egy unalmas hétfő délelőtt csak befejezésre került. Nézzük meg együtt, hogy milyen is a Metallica második albuma a Ride The Lightning!

A texasi Mammoth Grinder-rel még 2018-ban találkoztam először, korábbi lemezük, a Cosmic Crypt megjelenésekor. A hangzásviláguk egyből megfogott, képzeld csak el, hogy játszana hardcore punkot az Entombed, és igen, abszolút nyakszaggató. A banda szíve és lelke, a Power Trip dobosaként is ismert Chris Ulsh, aki egyszemélyben állja a sarat minden hangszeren. Amolyan hobbiprojektnek tekinthető az MG, a koncertes felállás többi tagja is mind prominens bandákban utazik (Exhumed, Gruesome, Iron Reagan, stb), így nem épp a gyakori lemezkiadásról híresek.

Talán a befeketített sludge/doom a leginkább bárdolatlan fémzenei irányzat a grindcore mellett. Ugyebár a végletek zenéiről van szó. Még utóbbi manapság sajnos már csak egy, a többség által nemes egyszerűséggel lesajnált irányzat, addig az előbbi zsáner művelőinek megvan a presztízsük, legalábbis a saját köreikben. Ezzel a gondolattal most kivételesen nem magamból indultam ki, a fentieket inkább a tapasztalat mondatja velem.

Végére értünk a 2024 TOP lemezeit bemutató sorozatunknak! Hosszú menet volt, de az év vége hozta a legjobb lemezeket, igazi tűzijáték lett a november-december. Az epizód végén pedig megmutatom, hogy mi volt az én TOP 10-es listám.

A dallamos power metal szülőatyjai már nyolc éve dolgoznak a jelenlegi „bruttó” felállásban, aminek sikerét egy visszatérő nagylemez és két világ körüli turné mutatja. Ez utóbbinak állít emléket a Live at Budokan koncertanyag.

A '98 óta dübörgő indianapolisi doom metal csapat, a The Gates Of Slumber Jason McCash basszer 2013-as kilépése után húzta le a rolót és az utolsó lemezükről elnevezve Wretch néven vitte tovább az örökséget az alapító gitáros-énekes, Karl Simon. Egyetlen nagylemez és egy EP kiadása után ez a tagság is szétszéledt, majd 2019-ben Karl újból életre hívta a The Gates Of Slumbert.

Old Fuckin Skull cím alatt két egy személyes formáció mutat be áldozatot a „Primitív metál” oltárán. A Rém neve már egy ideje kering a magyar underground vájataiban, a szövetséges, a Superfrost azonban előttem egy ez idáig ismeretlen projekt volt.

Mikulás alkalmából a puttonyba egészen kiváló lemezek kerültek. Több ezek közül az év lemeze gyanús is lehet. Az látszik, hogy az év középi uborkaszezon a zenekarok az év végi tüzijátékkal szeretnék ellensúlyozni. Szinte hetente jöttek ki olyan lemezek, melyek borították az addigi top listákat.

Az 1984-ben elstartolt legendás floridai death metal brigád, a Kam Lee énekes vezette Massacre legújabb lemezét azzal a szöveggel promózta leginkább, hogy visszatérnek a gyökerekhez, egy ízig-vérig régisulis halálmetal anyaggal fognak előállni. Ennek hallatára egy kissé felszaladt a szemöldököm, ugyanis emlékeim szerint az előző albumukon is valami hasonló mederben csordogált a halálfém, modernnek legalábbis nem mondanám azt, amit ott hallottam.

Így, az év vége felé közeledve hajlamos vagyok gondolatban, vagy ideálisabb esetben papíralapon fellapozva átpörgetni, hogy mik voltak azok a számomra releváns megjelenések, melyek évközben ilyen-olyan okokból, jellemzően a túltermelés-befogadóképesség relációja miatt kimaradtak. Ha belföldön maradunk, és az underground mélye felé tekintünk, nálam a fentiek egyike a Cave Altar névre hallgató formáció második kiadványa volt.

A synthwave rockban utazó brit LeBrock duó, vagyis Shaun Phillips énekes és Michael Meadows hangszeres-mindenmás egy újabb EP-n gyűjtötte össze az elmúlt hónapok termését. A december elején megjelent Hope dalai továbbra is a bevált recept szerint készültek.

A lokális színtér támogatására hivatott Death Trap Productions a pécsi underground kulturális nagykövete. A kiadó a helyi mozgalmat támogatandó jelenteti meg a baranyai zenekarok lemezeit. Az elmúlt években több kiadványról mi is szót ejtettünk itt, itt és itt. 

A nagy múltú zenekar fennállása során már korábban is előfordult, hogy közel egy évtized telt el két Pokolgép stúdióalbum között. A ’90-es évek közepén azonban volt egy Gép lemez, a Metálbomba utáni időszakban pedig a rajongók egy Kuko szólóalbumot kaptak.

Még csak az év közepén járunk a lemezekkel, miközben itt figyelünk december elején. De az év közepe minden évben az fesztivál- és uborkaszezon, szóval nyári lemez nem sok van, azok közül is kevesebb a TOP lemez. Inkább május és szeptember hozta el a zseni lemezeket - de még milyen zseni lemezeket!

Ideális esetben ezeket a sorokat a 2024-es Metal Merchants lemezről kellene írnom, de ahogy a zenekar pályája sem úgy alakult, ahogy a kezdetekkor tűnhetett a dolog, úgy rendhagyó módon most én is egy korábbi lemezükről ejtenék pár szót. Hogy legyen miértje is a dolognak, a Poltergeist augusztusban kapott egy kazettás újrakiadást.