A 90-es évek derekán járunk, az AvtoVAZ járműgyártó vállalat sláger termékében repesztünk Szombathelyre a haverokkal, a friss jogsi ott ropog a belső zsebemben az autórádióból meg a Helmet üvölt. Nyugat-magyarországi Wayne’s World Zsigulira meg alternatív metálra hangolva, bekönnyezek, ha csak rá gondolok.
Vannak zenekarok, akiknek mindig adok egy esélyt még az utolsó esély után is. Egyszerűen kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudnak alkotni, tudnak-e húzni valami olyat, amivel még megtudnak lepni pozitívan. A semmiből került elém a Design The Curse EP-je, ami egy esélyadós anyag. Miért?
A soproni Innistrad inkább tűnik egy baráti társaságnak, mint egy szimpla zenekarnak. A 2016-os alapítás óta nem voltak jellemzők rájuk a tagcserék, a 2019-es A hatalom figyel című bemutatkozást rögzítő ötös felállása pedig minden ponton megegyezik az idén tavasszal befutott folytatást jegyző társasággal.
Az Omega Diatribe sorai végre rendeződni látszanak hosszú idő után és ennek hála itt van az új lemez is. Persze a keménymag az fix. A Hájer, Szathmáry és Lucsányi triumvirátust nehéz megtörni és könyörtelenül mennek előre, aminek eredménye 2023-ban a Deviant.
A kazincbarcikai Frost bő negyedszázaddal ezelőtt, tehát a black metal második hulláma idején alakult, és azóta is létezik. Az évtizedek során voltak ugyan eseménytelenebb éveik, de a formáció mindvégig ragaszkodott a kezdetben kijelölt irányhoz. Talán már maga a zenekarvezető, Mocsnik Ferenc sem tudná felsorolni az összes zenészt, aki valaha megfordult a Frost soraiban, azonban a tagcserék sora is csak átmenetileg tudta megakasztani a lendületet.
Sokat beszéltünk már arról, hogy a görögök valamit nagyon éreznek. Lehet a múzsák ott tényleg suttognak a zenészek fülébe. Vagy csak a tengeri sós levegő miatt van, de mindig találni egy zenekart, akik nagyon éreznek valamit, amit én is. Szerencsére a promó anyagokat folyamatosan kapjuk, így akadtam rá a Sadhus zenéjére is!
A Deftones tábora bizonyára tisztában van vele, hogy Stephen Carpenter gitáros a zenekar metal-felelőse, még az énekes Chino Morenónak eredendően nem sok köze van ehhez a világhoz, alapvetően pop zenei gyökerekkel rendelkezik. A ††† (Crosses) névre hallgató formáció pedig Moreno - nem is olyan új - projektje, melyet az előző évtized elején gyerekkori cimborájával, a Far gitáros Shaun Lopezzel hozott össze.
Néha vannak olyan zenekarok, akiket csak a nosztalgia miatt hallgatunk. Aztán vannak olyan zenekarok, akikről semmit se tudunk, de nosztalgikus érzéseket keltenek bennünk. Ezek a zenekarok érdekes szerepet töltenek be egy-egy napban. Ilyesmi zenekar a Slôdder is, akik valami különleges dolgot tettek az egyik éjszakával.
Jövőre lesz harminc éve, hogy a grunge-ot követő és a nu metalt megelőző utolsó nagy hullám ha csak rövid időre is, de felforgatta a mainstream rockzenei színteret. A kaliforniai punkról, avagy a pop punkról van szó, amely az igazi punkok szerint sosem volt punk, csak legfeljebb gitárral előadott popzene vagy az alternatív hullám egy újabb variánsa.
Kissé megkésve, idén áprilisban – itt - írtunk az amerikai heavy metalos Intranced 2022-es bemutatkozó EP-jéről. Nagylemez azóta sem készült a kaliforniai csapat műhelyében, azonban júniusban befutott egy újabb EP, ezúttal két friss dallal.
Oslóból még nem igazán találkoztam olyan zenekarral, ami megfogott volna egy kicsit is, de most egy olyan anyag jött szembe, amit nem lehet kikerülni. Amennyiben bírod a kísérleti jellegű zenét, akkor használd a tovább gombot és menj rá te is az Akersborg lemezére!
Vannak olyan hazai zeneszerzők, akik hiába nem aktívak már annyira, hiába élnek adott esetben több száz kilométerre távol az országtól, mégis figyelemmel követjük, hogy éppenséggel min ügyködnek. Tóth Balázs pontosan ilyen művész, akit senkinek nem kell bemutatni, ha a kétezres években volt fiatal az ember. Ha mégis, akkor meg a Casketgarden nevű formációból lehet ismerős. Balázs, most egy EP-vel jelentkezett, ami az ő saját projektje. Itt az Anti-Life.
A svédek mindig jól teljesítettek az underground irányzatokban, legyen szó akár a black, a death, a doom vagy az átmenetileg az undergroundba visszaszorult heavy metalról. Thrash vonalon azonban ezekhez képest kevésbé jeleskedtek; a hőskorszakból egy-két név (pl. Mezzrow, illetve Merciless) említhető, ha a svéd thrash metalról van szó.
Doro Pesch, Németország metal királynője idén ünnepli 40 éves pályafutását. Az évforduló alkalmából egy friss nagylemez is készült, teljes címén: Conqueress – Forever Strong and Proud.
Imádom, hogy vannak időszakok, amikor sorra akadok jobbnál jobb anyagokra. Mostanában valahogy megint az érzem, hogy kicsit jobban magaménak érzem a női énekkel készült anyagokat. Amikor pedig találok egy doom anyagot, ahol ilyen ének van, az maga a megváltás. Kanadába "utaztunk" a Lodestar zenekarhoz.
A Devoid zenekar az elmúlt évek alatt a hazai underground egyik tartópillére lett. Nem lehet megkerülni őket, ha death metal/core zenéről beszélünk. Ezek mellett pedig a győri brigád tesz is arról, hogy folyamatosan előtérben legyenek. Az utóbbi években szinte mindig előrukkoltak valamivel, ami miatt felfigyeltünk rájuk. Jól csinálják. Most itt van egy három számos EP, ami a Shards címet viseli. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor természetesen klipre is költött a zenekar.
Nem árulok el különösebb titkot azzal, ha kijelentem, hogy a hazai, magyar nyelvű hard rock mezőny az utánpótlás hiányától szenved. Van ugyan egy Stardustunk, de Horváth Ákosék angolul írják a szövegeket, ezáltal nemcsak nemzetközi léptékben gondolkodnak, hanem ténylegesen is azon a színvonalon muzsikálnak, a lehető legideálisabb kiadói háttér mellett. Az első mondatban említett körülmény tudatában azok a ritka alkalmak mindig örömtelinek tűnnek, amikor egy friss magyar zenekar előzmények nélkül olyan kiművelt, minőségi hard rock lemezzel áll elő, ami úgy igazán csak a ’80-as évekbeli hőskorban volt jellemző a hazai színtérre.
A metalcore színtéren viszonylag "újnak" számító kanadai Spiritbox friss kiadvánnyal örvendeztette meg a stílus szerelmeseit a november 3-án megjelent The Fear of Fear címet viselő EP-vel, ami a korábban már bemutatott önálló kislemezdal a The Void mellett öt új számot tartalmaz.
Képzeld el, hogy van egy zenekar, ami körülbelül mindent egyesít abban, amit szeretsz a doom-stoner-progresszív-sludge dolgokban. Egy zenekar, aki úgy szólal meg, mint a legnagyobbak, noha egy icipici underground zenekarról beszélünk. Egy olyan amerikai zenekarról, akik az ötödik albumukat hozzák ki, alig három év alatt. Ez a Miscellen!
Azt azért sejteni lehetett, hogyha a stoner koronázatlan királyai összeülnek zenélgetni, jammelni, abból ott lesz valami. Így nem is meglepő, hogy a Yawning Balch idén már a második anyagát hozta ki. Az egykori Fu Manchu és Yawning Man tagokat magába foglaló zenekart már senkinek nem kell bemutatni, de a második adag zenét, igen! Itt a Volume Two.