Ha készülne lista - nálam ugyan létezik ilyen, igaz, hogy csak fejben - azokról a hazai felvételekről, melyek esetében elkerülhetetlen lenne a hivatalos újrakiadás, akkor azon a Griff 1000 szent ígéret című albuma a The Bedlam és a Barbed Wire demó felvételek, illetve a Senator és a Telegram lemezek mellett az élbolyban szerepelne.
A Death Has Spoken zenekarnév a képviselt műfajt illetően önmagában is árulkodó, a stílszerűen november 1-én megjelent Call Of The Abyss címe és borítóképe pedig végképp egyértelművé teszi, hogy milyen jellegű muzsikába futottunk bele. Két irányzat jöhet szóba, a doom és a death metal. Pontosan erről is van szó, sőt mindkét műfaji jelző ráhúzható a lengyel csapatra, azaz a kilencvenes évek elején angol földön szárba szökött doom/death metal a választott műfaj.
A Cadaveres zenekar az idei Ars Moriendi albummal elbúcsúzott a közönségtől; reméljük, hogy a kizárólag lemezes fronton értendő elköszönés utóbb csak átmeneti szünetnek fog bizonyulni. Mivel a világjárvány okozta felfordulás keresztbe tett az élő fellépéseknek is, így - számomra legalábbis - váratlanul érkezett a hír, hogy az elődzenekar Cadaveres De Tortugas középső lemeze, a sorban a harmadik Salvo Karma minden lehetséges fizikai formátumban, azaz LP, CD és kazetta változatban is újrakiadást fog kapni.
Bátran kijelenthetem, hogy Rudán Joe új szólóalbuma az idei év utolsó kiemelkedő megjelenése a hagyományos értelemben vett hazai rock/metal színtéren. A Feketén fehéren a szólópálya harmadik teljes értékű korongja.
Termékeny időszak gyümölcse a dán Volbeat nyolcadik albuma. Az előző Rewind, Replay, Rebound alig két éve jött ki, de tavaly decemberre már dobozban volt az új anyag is. Majd jött a végtelen várakozás, hátha véget ér a járvány, végül a nyáron elkezdték dobálni az előzeteseket. És milyen jól tették.
Mándoki László neve feltehetően ismerősebben cseng a Kárpát-medencén kívül - elsősorban a német nyelvterületeken -, mint határainkon innen, bár a Leslie Mandoki név időnként felbukkan a hazai sajtóban is. A veterán dobos, aki egyben énekes is, a hetvenes évek elején Budapesten kezdte a muzsikálást, majd az évtized közepén Csupó Gáborral, aki később a filmiparban szerzett nevet magának, elhagyta az országot. Mándoki László a nyolcvanas évek elején a német Dschingis Khan zenekar tagjaként került be a nemzetközi zenei körforgásba, de a friss, Hungarian Pictures alcímmel megjelent Utopia For Realists című lemeze kapcsán gyorsan felejtsük is el ezt a formációt!
Az előzetes hírmorzsák alapján azt gondoltam, hogy a Depeche Mode énekese a kényszerű bezártság alatt, egyfajta karantén projektként hozta össze az új szólólemezét. Tévedtem. Rövid utánajárás után, a felvétel rögzítési időpontjának ismeretében szó sem lehet kényszerből összerakott időkitöltő albumról. Dave Gahan ugyanis kereken két évvel a novemberi megjelenést megelőzően, tehát bőven a világjárvány előtt rögzítette a Rich Machin és Ian Glover neveihez köthető Soulsavers-szel kollaboráló újabb korongját, mely már harmadik a sorban.
Esélyes, hogy akkor is ismered a Manic Street Preacherst, ha első olvasatra ismerősnek tűnik ugyan a szokatlan zenekarnév, de konkrétum nem dereng a banda kapcsán. Az igazán korai időszakukban született Motorcycle Emptiness című szerzeményük dallama ugyanis gyors utánajárás után feltehetően ismerősen fog csengeni, ha valaha akár véletlenszerűen is hallottad ezt a nótát. Ha a dal mégsem lenne ismerős, akkor a másik támpont az lehet a veterán walesi csapat kapcsán, hogy ők voltak azok, akiknek "egykori?!" gitárosuk, a mentálisan labilis Richey James Edwards öncsonkítását követően a kilencvenes évek közepén, máig tisztázatlan körülmények között eltűnt.
2020 egyik komoly meglepetése volt a Bonded bemutatkozó lemeze. Novemberben adták ki második albumukat, Into Blackness címmel; a 2020-as debütáló Rest in Violence magas elvárásokat támasztott, amelyről úgy találtam, hogy élvezetes keveréke a régi iskolás thrash-nek néhány modern groove-val.
Miután több mint egy évig aszalták a fiókban, Zakk Wylde és barátai úgy döntöttek, nem várnak tovább, és kiadják a tizenegyes sorszámú lemezüket. A Doom Crew Inc. tisztelgés a zenekar stábtagjai előtt, és köszönetnyilvánítás a lojális rajongóknak. És nem mellesleg egy kiváló lemez.
Ha a hazai rockzene kontextusában van létjogosultsága a gitárhős kifejezésnek, akkor erről a jelzőről a többség elsőként feltehetően Szekeres Tamás nevére asszociál. Tamás akkor jelentetett meg itthon instrumentális gitárlemezt, amikor a műfaj a Mike Varney nevéhez köthető Shrapnel Records révén nemzetközi szinten is a csúcséveiben járt. A terjedelmes életműből ez a bizonyos első lemez, a Guitarmania a mai napig sokunk kedvence.
„Ezek még élnek?” – rovatunk mai vendége a Running Wild. A hamburgi kalózmetálosok már a tizenhetedik lemeznél járnak, pedig gyakran hosszabb szüneteket is beiktatnak. A Blood on Blood még a német top 10-be is bejutott, ami talán még őket magukat is meglepte.
Ha valaki belehallgatna a zenei lejátszási listáimba, akkor hamar a fejét fogva menekülne, hogy ez nem normális, ugyanis a stílusok megállás nélkül váltogatják egymást bennük. Amikor már magam is azon gondolkoztam, hogy ezen változtatni kellene akkor jött a Don Broco az új lemezzel az Amazing Thingsszel és rá kellett döbbennem, hogy ez teljesen jól van így. Ugyanis ez a lemez nem más mint egy igazi stíluskavalkád, szóval nem vagyok egyedül. Na, de kik ők és mit hoztak nekünk az ősszel?
A pécsi Blizzard kapcsán a 2006-os első nagylemezt követően elveszítettem a fonalat. A még a hőskorban, a 90-es évek közepén alapított zenekar szorgosan végigdemózta az évtized második felét, majd egy hosszabb szünetet követően, az egri Terranis színeiben hozták ki az említett, Les Litanies De Satan című első hivatalos anyagot. A korong egy hagyományőrző black metal anyag volt, mely leginkább a norvég és a korabeli francia irányvonal nyomait viselte magán.
Juhász Marci nevével a nagy többséggel ellentétben nem azon a bizonyos televíziós tehetségkutatón találkoztam először, hanem egyszerűen szembejött velem a Nomad új énekeseként Jánosi "Cicó" Szabolcsék Hotel Polimer című második lemezén. Marci ugyanis a Végál.om.. című első Nomad korong után, egy hosszabb szünetet követően került az énekes, Fodor Zoltán helyére. Nagy volt a kabát, amit az akkor huszonéves srácnak Fodi után magára kellett öltenie, de sikerrel járt és idővel bele is nőtt a szerepbe.
A New York-i Dream Theater a progmetal stílus zászlóvivője, és ha új lemezzel jelentkeznek, az mindig eseményszámba megy. Mivel elég gyakran és rendszeresen teszik ezt, idén már tizenötnél jár a számláló, ha a sorlemezeket nézzük. A hosszú című A View from the Top of the World október végén jelent meg, volt idő elmélyedni benne.
Harmadik lemezéhez érkezett egyik titkos favoritom, a Beast In Black, a zenekar, amely arról híres, hogy nem tud töltelékszámot írni. A Dark Connection albumot átszövi a srácok anime- és cyberpunk mániája, minden eddiginél több szintivel meglocsolva.
Az 1992-ben megjelent Far From Christ ugyanaz a magyar death metalban, mint a Totális metal a heavy metal mezőnyben vagy az Ugass kutya! a thrash-ben; azaz az adott alirányzat első hivatalos hazai kiadványa. Aki nem ismeri, és ennek ellenére a stílus rajongójának vallja magát, azonnal pótolja a mulasztását! Ha a cikkemet kritikának szánnám, ezzel akár zárhatnám is a soraimat, mivel a jövőre harminc éves felvétel esetében nincs helye kritika megfogalmazásának.
A fiatalság nem tart örökké. Hatalmas közhely de mégsem egyszerű a kegyetlen ténnyel szembesülni. Egyesek az első ráncoktól kezdenek kétségbeesni, másoknál ez egyre sűrűbben felbukkanó ősz hajszálak képében jelenik meg a fájdalmas felismerés. Nekem az vitte be a hatalmas gyomrost, mikor kamaszkorom évtizedére lekaparhatatlanul rátapad az unásig csépelt “retró” címke.
Mivel a különféle kiadók és a további promóciós csatornák özönvízszerűen árasztanak el minket a megjelenés előtt álló kiadványaikkal, a digitális postaládával ellentétben azonban az írói kapacitás véges, öt – szerintünk arra érdemes, vagy éppen érdemtelen aktuális kiadványra ebben a rendhagyó formában, néhány gondolat erejéig törekszünk felhívni a figyelmet.
