Várható volt, hogy Scott Kelly szombati közleménye, melyben beismeri évek óta tartó bántalmazó életmódját, (most már csak volt) zenekara, a Neurosis részéről sem marad kommentár nélkül.

Szombat este közösségi médiás felületén a Neurosis alapító Scott Kelly egy hosszú közleményt adott ki, amiben beismerte az utóbbi években tanúsított bántalmazó életmódját, egyben bejelentette, hogy visszavonul a zenéléstől.

Idén úgy tűnik korábban jött a télapó, és bár nem gondoltam volna, hogy a Converge tömi meg a csizmámat, arra végképp nem számítottam, hogy Chelsea Wolf lesz télanyó.

Az egyszeri zeneszeretőnek megvannak a hősei. A hőseit pedig bizonyos szempontok, netán elvek miatt választja magának. Nincsenek nagy elvárások. Emlékszem, amikor 1996-ban, életemben először, 9 évnyi elképzelhetetlenül pokoli várakozás után végre láttam élőben az Anthrax-et, és volt szerencsém találkozni a tagokkal, mekkora csalódás volt Scott Ian, mint Scott Ian. Nem a zenész fent a színpadon, nem az, akinek a számaira ugráltam a szobám közepén nap mint nap, vagy akinek a hatására színes bermudákban, és kamionos baseball satyiban jártam NOT felirattal a belső sildjén.

Valljuk be nem sűrűn esik meg - főleg az undergroundban -, hogy egy koncert a bejelentés után 21 órával teltházas lesz. Márpedig a Neurosis pénteken bejelentett július 24-i koncertjére pontosan ennyi idő alatt fogytak el a jegyek a Dürer Kertbe. A szervezők azóta gőzerővel dolgoztak azon, hogy senki ne maradjon le a koncertről és nagyobb helyre vigyék a koncertet, ami nem volt egyszerű dolog, hiszen csak klub jöhetett szóba, ami a nyári időszakban pláne nem egyszerűen kivitelezhető. A megoldás vasárnap délutánra azonban így is meglett: a koncert az Akvárium Klub NagyHalljába költözik, így pár száz rajongó még be fog férni. Nekik üzenjük, innen is, hogy azért jó, ha sietnek, mert teltház esetén nagyobb hely már nem lesz. A koncertről további infók ITT.

Igen kérem, 20 évet kellett várni arra, hogy az apokalipszis újra elérje Budapestet. Egy Neurosis koncertre azonban megéri várni. Merthogy a Phoenix Musicnak hála július 24-én a Dürer Kertbe látogat a Scott Kelly és Steve Von Till vezette öttagú brigád, akikre bátran mondhatjuk, hogy rockzenei stílusok fölött állnak. A csapat utoljára 2016-ban adott ki albumot Fires Within Fires címmel. A Neurosis vendége a tavalyi év egyik legjobb lemezével jelentkező, tavaly ősszel nálunk is megfordult YOB lesz. A Steve Von Tillel még 2011-ben készített interjúnkat ITT olvashatjátok, a YOB főnökkel Mike Scheidttel készült tavalyit pedig ITT. A közös Neuros / Yob koncertről infókat pedig ITT találtok. További infók hamarosan!

UPDATE: A koncert a hatalmas érdeklődésre való tekintettel az Akváriumba került át-

Lassan hozzászokhatunk, hogy a jó öreg Scott Kelly két nagyobb Neurosis megmozdulás között kisebb, de jóval személyesebb projektjeit is elhozza Európába. Mondhatni évente. Hiszen két éve Bécsben játszott Scott Kelly and the Road Home felállásban, tavaly télen pedig a Mirrors of the Psychic Warfare duó erősebbik feleként fogott gitárt a Dürer kistermében. Most januárban pedig ismét elhúzza Budapestig bakancsát és elnyűtt formáját a mester. Méghozzá John Judkins társaságában ezúttal, akit az RWAKE nevű bandából ismerhetnek a sludge szerelemesei. Szóval ők ülnek ketten székre gitárral az A38 színpadán január 30 - án, hogy megint közelebb hozzanak nekünk valamit magukból, ezen a várhatóan csendesebb estén. Ezzel azonban még nincs vége...

A Mastodont az átlagnál jobban ismerők biztosan tudják, hogy a Neurosis énekes, Scott Kelly több dalban is énekel az atlantaiak korongjain. Ezeket a dalokat a mostani turnén közösen is előadják, melyeknek egyike, a Crack The Skye egy koncertvideón is megnézhető.

Zenéjének minden sodródó percében ott van a születés. Minden pillanatában jelen van a pusztulás. A legvégső katarzis előszele. Amiben ez az óriás harminc éve gázol. A Neurosis nem mérhető erő és be nem látható mélység egyszerre. Túl van azokon a határokon, amivel a felfogóképességünk még könnyen eljátszik. Hallgatni sem mindig könnyű. Szerepe még is meghatározó a modern kori extrém zenében. Tulajdonképpen a zenekar létezésének kezdete óta. Hiszen már a Pain Of Mind is klasszis volt a nyolcvanas évek punk lemezei között. Arra az útra azonban, amin máig jár a Neurosis zenekar viszont akkor léptek, mikor Steve Von Till megérkezett a zenekarba. A The Word is Law című második lemez volt az első, amit vele együtt írtak meg és játszottak fel. Ami ezzel együtt abszolút különálló darab lett a Neurosis legendás útján.

A tavalyi évben - egy erős, de igazából ideillő közhellyel élve - egymást érték a jobbnál jobb koncertek. Reméljük, nem csak mi, hanem ti is eljutottatok minden olyan bulira, amire szerettetek volna, mert azt, hogy hiány lett volna a kedvencekből, egyáltalán nem állíthatjuk. Nekünk volt olyan szerencsénk, hogy nem csak a határainkon innen, hanem azon túl is többször ellátogattunk egy-egy hangversenyre, de vajon melyek  voltak szerintünk a legjobb koncertek? Erre próbálunk választ adni a mi szubjektív listánkkal, melyben mindenki kifejti, hogy melyik buli volt a legjobb és miért is esett pont arra a választás. Lássuk csak! Természetesen a ti favoritjaitokat is szívesen látjuk!

Írótesóm Ernő szokta mondani, hogy az élet azért úgy szerencsés, ha évente egyszer be tudsz adni egy Neurosis fellépést az öreg kontinens valamelyik príma kis klubjában. Azonban az idei év rendhagyó volt a monumentális zeneóriások történetében, hiszen harminc évvel ezelőtt alakult ki az a Neurosis, ami betegsége és katarzisa is lett sokunknak, kik az általuk teremtett világban azóta, vagy egy ideje, de törzset alkotunk. A jubileumi évnek szóló koncertintenzitás pedig jó lehetőséget adott arra, hogy az a bizonyos világ kitáruljon - ha már ünneplünk - és az augusztusi bécsi bulin túl is lehessen Neurosis kinyilatkoztatásokban pörögni. Ennek köszönhetően olvashattatok nálunk az áprilisi, szintén két estés holland megmozdulásról a Roadburn Fesztiválon. Illetve az ahhoz hasonlóan rangos, egyaránt két napot átfogó londoni estékről itt és most, amik az angol főváros Koko nevű klubjában zajlottak le november hetedikén és nyolcadikán.

1996 kicsit felemás év volt. Míg a grunge már erőteljesen haldoklott, a később a helyére lépő irányzatok még csak ekkor kezdték el bontogatni nem éppen pillangószépségű szárnyaikat. Viszont nem lehet az év egyetemes rocktörténelemre mért hatását lebecsülni, hiszen olyan korszakalkotó klasszikusok láttak napvilágot ekkor, mint a Tool Aenimája, a Manson-féle Antichrist Superstar, vagy éppen a Sepultura Rootsa. Na, de lássuk csak részletesebben, milyen is volt a felhozatal abban az évben!

Egy Hattori Hanzo pengét csak a többi Hanzo pengével lehet összehasonlítani, a világ más kardjaival nem - hangzik el a zseniális Kill Billben, amely tétel, lefordítva a zenei vonatkozásra, tökéletesen megállja a helyét a Neurosis esetében is.

20 éve, sőt, akár 10 éve sem lett volna hír honfitársainknak, hogy a londoni Koko klubban dupla Neurosis buli lesz november 7-8-án, de azóta a Temzén és a Dunán is lefolyt egy kevés lé, így aki esetleg tőlünk hall először a koncertről, az hálája jeléül meghívhatja a szerkesztőség, reményeink szerint, kint tartózkodó tagját egy jó Newcastle sörre!

Az életben a különböző sportágaknak, művészeteknek és minden egyéb tevékenységnek is megvan a maga rendezvénye, ami abban az adott dologban az év eseményének tűnik, vagy konkrétan azzal a címmel is bír. Nos, az extrém zenei világban - legalábbis szerintem - ilyennek számít a világon bárhol egy Neurosis élő fellépés. Először is azért, mert egy olyan bandáról beszélünk, akik évtizedek óta hasonlóan magas színvonalon tudnak megszólalni lemezen és élőben is egyaránt. Másodszor pedig azért, mert ezt a rendkívüli élményt, egy adott vidéken néha csak néhány évente egyszer lehet megtekinteni. Ami esetünkben például azt jelenti, hogy a környéken utoljára Zágrábban játszottak két éve és slussz. Na de egy új lemez készítése közben ne is rohangáljanak itt össze - vissza, megosztva az értékes figyelmet. Hiszen elkészült már az új lemez. És egészen Bécsig jöttek augusztus 14-én vasárnap Csehország és még pár helyszín után, hogy kicsit fellazítsák, felrobbantsák a stúdiómunka utáni időszakot.

Szeptember 23-án kerül a boltok polcaira a Neurosis friss albuma, a Fires Within Fires. A srácok ahelyett, hogy egy konkrét dalt mutattak volna meg a nagyközönségnek, nagyon fair módon az egész lemezbe, vagy legalábbis annak néhány (nem is akármilyen) szeletébe engednek némi betekintést, melyet lentebb szem- és fülügyre vehettek. Jó szórakozást hozzá!

Ahogy azt korábban már mondtuk, szeptember 23-án a zenekar saját kiadójának a Neurot Recordingsnak a gondozásában jelenik meg a 30 éves Neurosis új albuma Fires Within Fires címmel. Az album producere a legendás Steve Albini volt és 5 dalt tartalmaz majd. Ezek címeit és az album borítóját alább találjátok.

Az elmúlt hónapokat 30 éves születésnapjának megünneplésével töltötte a kultikus Neurosis, ám a rajongóknak sokkal szebb születésnapi ajándék az, hogy szeptember 23-án a banda saját kiadójának, a Neurot Recordingsnak a gondozásban érkezik a csapat tizenegyedik lemeze Fires Within Fires címmel. A megjelenés előtt a csapat egy 12 állomásos erópai turnét is lebonyolít, hozzánk legközelebb augusztus 14-én a bécsi Arenaban lehet megnézni őket.  

Nemrég beszámoltunk arról a két robbanás szerű, elementáris erejű fellépésről amit az idén harminc éves Neurosis zenekar prezentált a holland Roadburn Fesztivál két különböző napján. Aztán bejelentettük már korábban, hogy a Neurosis neve ott figyel a cseh Brutal Assault Fesztivál rangos névsorában úgyszintén. Akiknek azonban mindezen helyszínek csupán távoli bolygók, azoknak talán földközelibb lesz a hír, hogy a zenekar augusztus 14-én ad egy klubkoncertet is kicsit közelebb, méghozzá a bécsi Arénában, a hasonlóképpen robosztus és morózus olasz sludge trió, az Ufomammut társaságában. A helyszín tehát lehet valóban földközelibb, kézzelfoghatóbb, de az biztos, hogy olvad, omlik, reped és robban majd minden, míg végül itt sem marad semmi. Azt, hogy erre mennyi sansz van, az itt lejjebb található Roadburn - ön készült videókból pedig könnyen ki lehet silabizálni. A hajtás után.

3 nap telt el azóta, hogy Scott Kellyék a zárásként játszott The Doorway-jel pontot tettek a Roadburn fesztivál 2016-os etapjának a végére, de még most sem ülepedett le bennem mindaz a sok pozitív élmény, ami a 4 napos menet alatt ért.