Nem is kezdődhetett volna jobban a Guano Apes kilencedik magyar koncertje. Ha a Fezen fesztiválos fellépésüket nem nézzük, akkor bizony épp itt volt az ideje, hogy a német „szupersztár” csapat ismét magyar földön koncertezzen. /Fotó: Guano Apes facebook, Till Wollenweber/
Egyszer már meghirdették, aztán járvány-parák miatt lefújták, mígnem idén végre megvalósult a nosztalgiát ébresztő elnevezésű old school riff-orgia, még ha az eredetihez képest némileg átrendeződött összeállításban is. Aki már az 1980-as években is messzebbre látott a thrash metal tengerentúli Nagy Négyesénél, illetve az európai élcsapatoknál, előre csettinthetett egyet erre a változatos csomagra – ráadásul a megjelentek többsége vélhetően most látta először a fellépők jelentős hányadát. Hogy mást ne mondjak, a headlinerként színre lépő Vio-Lence, amennyire tudom, eddig meg se fordult az öreg kontinensen! Hiába, vannak álmok, amelyek beteljesülésére valamivel többet kell várni.
Végre eljutunk oda, hogy a korlátozások miatt korábban elhalasztott nemzetközi turnék hazai állomásait néhány kivételtől eltekintve lassan kipipálhatjuk. Ezúttal az északi dallamok híveinek fordult kedvezőbbre a széljárás. /Fotó: Clem.dx3 for MeloLive.fr, a fotó nem a helyszínen készült és a Finntroll facebook oldaláról való/
Úgy néz ki, az In Flames egy darabig elkerüli Magyarországot, ugyanis a most zajló turné nem ér el hozzánk, a jövő évre tolt bulikát pedig éppen a napokban mondták le. Kiküldött tudósítóként azonban beszámolhatok a prágai koncertről, hiánypótló jelleggel.
Tegnap este Budapesten, a Barba Negra Red Stage-ben tartott csutkó teltházas koncertet a Powerwolf és a Dragonforce. Egy ilyen este fotós szempontból kihagyhatatlannak bizonyult, így Réti Zsolt kollégánk is ott volt a helyszínen, az ő képeiből válogattunk. További képeket ITT és ITT találtok.
Olyan metalvihart kavart az U.D.O. a Barba Negrában, hogy azóta is törlöm magamról a fémszilánkokat. Az ikonikus teuton metalossal a nem kevésbé fémszívű Existance tette rendbe a Barba Negra aznap estére odafáradt népét, szóval igazából... Szó nem lehetett a kiszolgálásra. Nézzük csak közelebbről! (Fotók: Barba Negra Facebook)
Nemrég jelent meg az Alter Bridge új lemeze, a Pawns & Kings, mellyel a zenekar európai turnéra indult, ami 18 ország 25 városát érinti. Tegnap este a banda a Budapest Arénában lépett fel, ahol előzenekarként a Grammy-díjas rock banda, a Halestorm, illetve a Mammoth WVH indította az estét. Réti Zsolt kollégánk természetesen ott volt a helyszínen. Az ő képeiből válogattunk. További képek az estéről ITT, ITT és ITT.
Az volt a terv, hogy szerkesztőségünk Gábor kollégát delegálja a budapesti The HU koncertre, én pedig három nappal később, pusztán „magánemberként” látogatom meg ugyanazon turné prágai állomását. Aztán pár dolog máshogy alakult.
Az a helyzet, hogy ha legalább részben vissza akarom adni ennek az estnek a milyenségét – és hát ez volna itt a cél, nemde? –, akkor többre mennék a dalok közti átvezető szövegek, sztorizások felidézésével, mintha a számlistát venném végig. Olyan volt a hangulat, mintha egy szűk körű baráti összejövetelbe csöppentem volna (ami azt illeti, nem kevés ismerős jelent meg), ahol a kedélyes beszélgetés aláfestéséül klassz zene, sok-sok régről ismert nóta szolgál. Nyilván az eredeti helyszínen áthatóbb lett volna az exkluzív jelleg, de a Dürer ugyebár kicsinek bizonyult Anneke van Giersbergen akusztikus szólókoncertjéhez. Az oldott, kötetlen atmoszféra viszont nem sínylette meg a váltást!
Nem most volt, hogy a Volbeat nálunk járt, volt már annak négy éve is. Az egykor Elvis-metalként aposztrofált csapat közben - a tudjuk mit leszámítva - folytatta a világhódító útját, a növekedés pedig tagadhatatlan, elképesztően meredek görbén fut fel a kvartett. Poulsenék ezt egy ellenállhatatlan show-val köszönték meg, illetve táncoltatták meg újra a partizásra váró magyar közönséget, ahogy mondani szokás: a jókedv előre garantált volt.
A brit sajtó kezdetben egyslágeres bandának nevezte őket és csak legyintett rájuk - mára 40 év, 13 stúdióalbum, pár feloszlás és újjáéledés után világszerte töretlen a The Toy Dolls népszerűsége és lendülete. A happy punk ikonjai közel 60 évesen változatlanul nem veszik magukat véresen komolyan és tegnap Budapestre is elhozták azt a vidáman polgárpukkasztó, üdítő kavalkádot, ami miatt igazán kihagyhatatlan volt a buli. Réti Zsolt fotói közül válogattunk. Még több kép a koncertről, ITT.
Igazán nem szeretnék tippelgetni arra, hogy alapesetben – azaz ha nincs előzetes regisztrációhoz kötött ingyenes belépés – miként alakul ennek a hamisítatlan régisulis euro metal partinak a látogatottsága abban a mostani faramuci helyzetben, amikor egyszerre tombol a brutális válság és dübörög a rég látott léptékű koncertdömping. Meg kell hagyni, az esemény előtt néhány nappal bedobott ötlet felhúzta a nézőszámot: nem kellett összepréselődve állnunk, de így is olyan közönség gyűlt egybe a BrainRage Over Europe 2022 turné (a „Rage Against the Brainstorm” elnevezés kissé perverz lett volna, azt hiszem…) budapesti állomásán, amilyet ezek a szép múltú német formációk megérdemelnek.
Sting tavasszal elhalasztott koncertjeit őszre ütemezték át. Így került a budapesti koncert október 27-ére. Sting My Songs koncertje egy dinamikus show volt, amely a tizenhétszeres Grammy-díjas előadó pályafutása során írt legnépszerűbb dalait tartalmazta, legyen az akár Police, vagy szóló sláger. Réti Zsolt fotós kollégánk természetesen ott volt a helyszínen, az ő képeiből szemezgettünk a fenti gallériában. Még több képet a koncertről ITT találtok.
A nagy Világvégének köszönhetően mostanában igen combos összeállításban indulnak útnak a zenekarok, kevesen merik megkockáztatni, hogy kicsi, vagy egyáltalán egy közepes név kerüljön egy-egy turné névsorába. Ez bizonyos szempontból igen örvendetes, hiszen nincs olyan, hogy ne lenne érdekes egy előzenekar (nekem mindig azok, ha nem ismerem őket is), egyszerűen a nulladik perctől ott kell lenni. Ilyen volt a Crowbar, a Sacred Reich és a Sepultura közös koncertje is.
A The Cure 2022 őszén ismét útnak indult Európában, ez az első turnéjuk 2016 óta. Ennek az útnak az egyik állomása Magyarország, a csapat tegnap a Budapest Arénában lépett fel. A zenekar 13 stúdióalbumot, számos koncertfilmet, néhány koncertalbumot, egy maroknyi filmzenét és több mint 40 kislemezt jelentetett meg pályafutása során, így volt miből szemezgetni a budapesti koncerten is, ahol Réti Zsolt fotós kollégánk volt jelen. További képeket a koncertről ITT találtok.
Talán nem én vagyok az egyetlen, aki a Skorpiókirály filmzene révén szerzett tudomást a Godsmack létezéséről. Holott a film és a szám 2002-es, a Godsmack pedig már 1999 óta gyűjtögette be az amerikai zenei díjakat. Akkoriban taknyos tacskó kölyök voltam, és bár nem különösebben kólintott fejbe a zenecsatornákon gyakran szereplő I Stand Alone, azt viszont határozottan éreztem a dalból, hogy én bizony hallgatni fogom ezt az együttest. S lám, amint végigfordult a discmanemben a teljes Awake (anno legutóbbi) korong, rajongó lettem.
Még ha önmagában a „metalcore” nem is a legideálisabb hívószó számomra egy zenekar felfedezéséhez (ideértve a koncerteket is), a műfaj fejlődését illetően nem árt képben lenni. Főleg, ugye, ha ilyen témájú oldal szerkesztője az ember. És amennyiben azon is túl tudja tenni magát valaki, hogy ilyen bulin gyakran stúdióban rögzített díszítőelemek is szólnak a hangszeres játék mellett, akkor határozottan jól is szórakozhat.
Na, ennek a koncertnek sem volt egyszerű előzménye! Az eredetileg Fleshgod Apocalypse és Ex Deo turnénak meghirdetett kanyaron először egy évet toltak, majd utána kiesett az Ex Deo, jött helyettük másik három csapat, majd előtte pár nappal ezek közül kettő megint offolt, így maradt az Omnium Gatherum. A nagy kavarodás végül egy egész kellemes, bár talán kissé nyúlfarknyi estét szült, de lássuk részleteiben!
Kissé rozsdásan indult az este, jobban mondva a késő délután, mert ugyan jó dolog a koncertre járás, azonban egy fárasztó nap után nem nagyon akaródzik az embernek bemerészkedni a nagyvárosba. Még jobban fájt az élet, mivel egy interjú is befigyelt megkoronázandó a koncertélményt, de persze édes teher ez, amire jó gyógyír aztán a re-pohárba csapolt fesztivál sör.
Volt fejfájás sokaknál: Arch Enemy, Behemoth és Carcass, vagy Machine Head és Amon Amarth? Nem volt egyszerű döntés, főleg, hogy két nap különbséggel érte el Budapestet a két turné. Én végül az utóbbi mellett döntöttem, a mérleg nyelvét elsősorban a The Halo Effect billentette el. Elismerem: nem kis súllyal. Gyalult itt kisebb és nagyobb zenekar megállás nélkül, hogy utána kinek mije fájt a nyakán kívül, az már egyéni leosztás kérdése volt.