Folyamatosan keresem az új zenéket. Aztán van, hogy találok valami számomra érdekeset, de többségében azért a középszerű alkotások uralkodnak. Most is a szokásos volt a kotta. Megy a megszokott stoner-doom csatorna a YouTubeon és hirtelen bammm, bejött a King Buffalo The Burden of Restlessness című albuma. Egyből felkaptam a fejem, hogy ez érdekes. Nem egy könnyen emészthető anyag, de a Tool rajongók biztos meghallgatják majd.

A metal.hu színeiben június közepén jelent meg a budapesti Beneath The Void debütáló CD-je. A zenekar neve ugyan új, de a tagok a fővárosi death metal underground kipróbált veteránjai. Harmincas-negyvenes fejjel a hazai színtéren új death metal bandát indítani..., mi ez, ha nem a jó értelemben vett fanatizmus maga?!

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az Aggression Continuum az év egyik leginkább várt kiadványa. Az extrémmetál úttörők tizedik sorlemeze egyszerre jelenti egy korszak végét, és ha minden Dino Cazares tervei szerint alakul, egy sokadik új időszámítás kezdetét.

Az Amorite neve nem lehet ismeretlen a magyar death metal mezőnyben otthonosan mozgó hallgatók előtt. A 2014-ben duóként indult Komárom-Esztergom megyei formáció hat éve jelentkezett az Invisible Fire című bemutatkozó anyagával, majd rá egy évvel egy EP is megjelent az Amorite logója alatt. Fizikailag mindkét hanganyag kazetta alakjában öltött testet, utóbbi a Gravitomagnetic Instability-vel megosztott split formájában. A két kiadvány a magyar undergroundban elhintette ugyan a csapat nevét, de a nemzetközi mozgalomba történő kilépéshez ebben a formában kevésnek bizonyultak.

A hazai thrash metal gyökereit kutatva előbb-utóbb belefutunk a gyöngyösi Beyond zenekarba. Az 1982-ben Fuji néven indult csapat ott volt a stílus meghonosítói között, nevüket a miskolci Atomic, a soproni Moby Dick és az ózdi Remorse mellett illik emlegetni, ha a magyar thrash metal első generációjáról esik szó.

Mindenki ujjong, ha a megboldogult Kyuss tagok együtt zenélnek. Persze, mi is örülünk, hiszen ez lesz az igazi stoner rock esszencia. Brant Bjork és Nick Oliveri basszusgitáros összefogtak és Ryan Güt dobossal kiegészülve világra hozták a Stönert, aminek itt a bemutatkozó anyaga. A Stoners Rule június végén jelenik meg, de mi már meghallgattuk! 

A mai találós kérdés: mondjatok egy zenekart, aminek 51 éve változatlan a felállása (ötvenegy, nem elírás)! Az Aerosmith majdnem jó, de a nyolcvanas évek közepén a két gitárosuk ideiglenesen kiszállt. A helyes megfejtés a ZZ Top. Billy Gibbons, a ZZ Top gitárosa és egyik énekese már a harmadik szólólemezét adta ki, ami nem igazán üt el az anyazenekar világától. Hogy mi szükség volt rá? Megpróbáljuk megfejteni.

Hazai szinten kiemelkedni az underground mocskából nehéz. Több tényezős dolog, hogy elérd azt, hogy ne csak a haveroknak játssz és annak a másik három embernek, akik a "főzenekar" miatt jöttek. Ez vértizzadós, kemény munka, rengeteg év, lemondások, áldozatok halmaza. A győri Devoid elkészítette a második lemezét, amivel lehet, hogy kimásznak ebből a gödörből. Itt van a Dusk!

Már rég letettem arról, hogy fiatal csapattól olyan magyar nyelvű, veretes heavy metalt halljak, ami háromnegyed órára a hangfalak elé szegez. A Nógrád megyei bázisú Helldiver 2019-es keltezésű bemutatkozó korongja viszont amennyire váratlanul ért, annyira tartósan be tudta fészkelni magát a CD lejátszómba. Az ötös abban a hagyományos értelemben vett, minden ízében magyar muzsikában utazik, mely valahol a heavy metal és a hard rock határán egyensúlyoz, és felületesen szemlélve a 80-as és a 90-es évek fordulóján lefektetett alapokhoz képest nem hoz mellbevágó újdonságot.

Megjelent a Rise Against kilencedik stúdióalbuma a Nowhere Generation. Amikor kijött az első ízelítő már a fangirl mód bekapcsolt nálam ugyanis az egyik alap kedvencem a zenekar. Így amikor megkérdezték lenne e kedvem írni róla fülig érő mosollyal mondtam igent rá. Következzen tehát egy kis ömlengés.

Az Of Mice & Men 2009-ben alakult a Californiai Costa Mesában. A korai albumokat a metalcore stílus jellemzi azonban a későbbiekben elmozdultak a nu metal, alternatív metal vonalak felé is, ám mindvégig megtartották az eredeti hangzásukat is. Eddig 6 stúdió albumuk jelent meg, május végén pedig egy 3 számos EP-vel a Bloommal hozakodtak elő.

Portland, a megunhatatlan stoner rock videóklipek otthona. Bizony, itt van megint a portlandi négyes, hogy legújabb albumukkal, az Arrows-zal igába hajtsák a fejünket, és ők mozgassák ritmusra a nyakunkat. Itt a Red Fang új lemeze!

Kai Hansen az egyik metál-keresztapa a német területen, zenekara, a Gamma Ray pedig a műfaj alapintézménye. Ez a lemezük (ami idén éppen 30 éves) azonban kilóg a terjedelmes életműből. Szóval ez most nem egy „kötelező klasszikusok”, inkább „titkos favoritok” cikk lesz.

A Dream Theater rajongók köreiben a különféle fórumokon évek óta három téma cirkulál. Ezek közül talán a leggyakrabban felbukkanó "megoldandó" probléma az énekes, James LaBrie személye; a kérdés pedig az, hogy az élőben húsz-huszonöt évvel ezelőtti önmaga árnyékaként teljesítő frontember talpára Petrucci mikor köt végre útilaput. A kettes számú visszaköszönő téma a Portnoy-Mangini kérdéskör. A fejtörés kiváltó oka az, hogy az előbbi mikor tér végre vissza, leváltva az érzelemmentes játékkal rendszeresen megvádolt, gépként üzemelő Manginit. A harmadik, a másik kettő mellett eltörpülő, de mégis a fórumozók által magukra vállalt, megoldandó feladat Jordan Rudess billentyűjátékának visszafogása, bizonyos hangszíneinek háttérbe szorítása.

A The Black Keys 10. stúdióalbuma Delta Kream címmel jelent meg bő egy hete. Ez az album a srácok zenei gyökereinek állít emléket, ugyanis tizenegy olyan Mississippiből származó Hill Country Blues stílusú számot dolgoz fel, amelyet gyerekkorukban nagyon szerettek. Aki szereti a bluest és a kellemes, ritmusos zenét annak bátran ajánlom a tovább gombot.

Május 21-én megjelent a The Devil Wears Prada új EP-je a ZII. Ez nem másnak, mint a 11 évvel ezelőtt felvett Zombie EP-nek a folytatása. A ZI igazi kedvenc lett a rajongók körében így a ZII egyfajta tisztelgés, illetve iránymutatás is a zenekar jövőjére. Személy szerint most találkoztam csak a zenekarral, így egy friss ismeretséges lemezismertetőt olvashattok majd.

Két feladat várt rám május 20-i határidővel: az idei adóbevallás és Herman Frank legújabb szólólemezének recenziója. Az előbbivel már elkészültem, jöhet hát a lemez. Szerintem már sejtitek, hogy ha ez „feladat,” akkor nincs minden rendben.

A Pink Floyd egyetemes könnyűzenére gyakorolt hatását, úttörő voltát úgy gondolom, hogy felesleges ecsetelnem. A 60-as években irányt mutattak többek között a születőben lévő art és progresszív rock műfajoknak, a 70-es évtizedben pedig gyakorlatilag a maguk képére formálták a populárisabb könnyűzenét is. A 80-as években talán már kevésbé voltak kreatívak, melyben belső, személyes válságuk mellett az is közrejátszhatott, hogy ebben az évtizedben mindössze két nagylemezt jelentettek meg.

Kétszer is ellenőriztem, hogy valóban jók-e a számításaim, ugyanis nem akartam elhinni, hogy a május elején megjelent A teljesség már a huszonötödik Ossian nagylemez; és ez csak a soralbumok száma. Döbbenetes adat, ami nemcsak itthon példátlan, hanem a nemzetközi hard rock/metal színtéren is ritkaságszámba megy. Még az olyan alapvető zenekarok, mint a Deep Purple, a Uriah Heep, vagy a Saxon, illetve a közismerten termékeny német Rage sem tudhatnak ennyi korongot a diszkográfiáikban. Az ezredfordulót követő időszakban évente érkeztek az Ossian nagylemezek, majd az Egyszer az életben lemeztől átmenetileg lassult a tempó, A teljesség azonban már a harmadik CD, melynek kapcsán visszarendeződni látszik az évenként esedékes megjelenések sormintája.

Ha a lengyel Exist neve semmit sem mond, ne magadban keresd a hibát! A 2014-ben indult csapatban ugyanis kiskorúak kezdtek el thrash metalt játszani, az énekes/gitáros Kacper csak tavaly augusztusban töltötte a második X-et, de a promo fotók alapján a többiek sem tűnnek sokkal idősebbnek.