A múlthéten egy nagyon fílinges kis bulit nyomott a Dürer kertben a trió felállású Corrosion Of Conformity, mi pedig mikrofonvégre kaptuk Woody Weatherman gitáros, vokalistát, és kifaggattuk a zenekar múltjáról, jelenéről, és jövőjéről.
 

Rock Station- Jelenleg az Anymosity, Technocracy időszak felállásával turnéztok. Ez mennyire nevezhető nosztalgiának?
Woody Weatherman- Nem, nem igazán, mert elég csomó más albumon is együtt játszottunk, habár voltak más tagok is velünk. De most újszámokat írtunk, és rögzítettünk, úgyhogy előre haladunk. De élvezzük a régi dolgainkat, de nem nosztalgiából.
 

RS- És az új albumhoz már meg is vannak a számok?
WW- Igen, már fel is vettük őket. Kész.

Május 1-én Budapesten adott koncertet az indusztriál hangzás elmúlt évtizedeit jelentősen meghatározó két zenekar, a német illetőségű Die Krupps és a szigetországi Nitzer Ebb. Közös fellépésük apropóján lehetőségem nyílt beszélgetni a bandák vezéreivel. Késő délutáni randevúmon Vaughan „Bon” Harris-el és Jason Payne-el, a magyarországi EBM táborban rendkivül népszerű Nitzer Ebb együttes alapítójával és dobosával volt szerencsém beszélgetni, pályafutásukról. A bandában szintén a kezdetektől jelenlévő énekes Douglas McCarthy nem lehetett jelen az interjún, mert hangszálait volt kénytelen pihentetni a sikeres fellépés érdekében (mint ahogy beszámolómban is jeleztem, a dalok szünetében folyamatosan gyógyszerrel permetezte a torkát). Beszélgetésünket 3 pohár sör társaságában nyitottuk meg, miután a fiúk végig nézték az Arsenal – Manchester United foci meccset.

Május 1-én Budapesten adott koncertet az indusztriál hangzás elmúlt évtizedeit jelentősen meghatározó két zenekar, a német illetőségű Die Krupps és a szigetországi Nitzer Ebb. Közös fellépésük apropóján lehetőségem nyílt beszélgetni a bandák vezéreivel. Kora délutáni randevúmon Jürgen Englert, az 1980-ban életre hívott Die Krupps együttes alapítóját volt szerencsém hallgatni, a mára 30 évet átölelő pályafutásukról.

RS: Ha 30 év távlatából visszagondolsz a pályátokra mire vagy büszkébb a Stahlwerksymphonie-val kezdődő első szakaszra, vagy az egyszerűen csak I. címmel induló másodikra?

JE: Nem szívesen tennék különbséget, mivel mindkét periódus nagyon fontos volt számunkra. A Stahlwerksymphonie jelentős állomás volt az egész műfaj kialakulásában, mivel azokban az időkben nem igazán létezett indusztriális zene. Így ezen időszak a saját identitásunk meghatározásában is nagy szerepet töltött be. Az I.-el kezdődő korszakunk az egész hangzásvilágunkra nagy hatást gyakorolt és egy szintén még nem létező irányvonal kialakulásában játszott jelentős szerepet. Elkezdtük ötvözni az elektronikus és a rock zenét. Így utólag is az a véleményem, hogy minden lépcső fontos szerepet töltött be a karrierünkben.

Tegnap mutattuk be a The Idoru lemezbemutató koncertjén a zenekarral készült videó-interjút, melyet zenemajmos kollégáink készítettek. A koncerten a Till We Drop is fellépett. Most ezt az interjút láthatjátok.

Till We Drop interjú from zenemajom on Vimeo.   

A Zenemajom oldalát kiváló barátaink szerkesztik, akik április 9-én a The Idoru lemezbemutató koncertjén jártak és ha már ott voltak csináltak is egy interjút a csapattal.

A már tegnap említett sajtótájékoztatón néhány perc erejére sikerült diktafon végre kapni a Tankcsapda zenekart. Lukács Laci, Molnár Levente „Cserkó” és Fejes Tomi válaszoltak a  közelgő turnéval, nyári fesztiválokkal és a legutóbbi lemezzel kapcsolatos kérdéseinkre.

A grandiózus március 20.-i Kyuss Lives! koncert előtt sikerült mikrofon végre kapnunk a zenekar dobosát, Brant Bjorkot, akivel beszélgettünk a múltról, jelenről, jövőről, a régi és új Kyussról, a többi zenekaráról, a generátor partikról, a sivatagról, és még sok mindenről.
 

RockStation- Az elmúlt években hányszor jött fel a kérdés az interjúk alatt, hogy valamikor össze fog-e állni újra a Kyuss?
Brant Björk- Rengetegszer, még az utóbbi években is jó pár alkalommal.

A soproni Dalriada több, mint egy évtizedes pályafutása során lépésről lépésre jutott előbbre, rajongóbázisuk az évek előrehaladtával egyre terebélyesebb lett. A magyar népzenét a metállal ötvöző csapat hatodik albuma Ígéret címmel február 11-én jelent meg, már a német AFM Records gondozásában. Az idáig megtett útról, az új albumról és egy picit a jövőről is beszélgettünk Ficzek András gitáros/énekessel

RS: Gondoltad volna mondjuk a 2000-es évek elején, hogy 2011-ben egy Európa szerte elismert független metálkiadó gondozza majd a lemezeteket? Mennyi áldozattal járt ez a közel 10 év és mi a siker titka?

Nem, sosem hittem volna, de titkon azért reménykedtem valami hasonlóban, ha-ha!:) Az igazat megvallva, a Többiekkel mindig azt beszélgettük, hogy a magyar nyelv használata elég konkrétan kizárja egy komolyabb külföldi szerződtetés valószínűségét, viszont a külföldi esélyek növelése érdekében meg nem akartunk angolra váltani, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a mi muzsikánk az anyanyelvünkön szólal meg igazán.  Ehhez képest magyarul jelent meg a lemez... A mi eddig elért eredményeink titka pedig a céltudatos, kitartó, következetes munka. Lépésről lépésre, fokról fokra küzdöttük magunkat egyre feljebb, és mindig ragaszkodtunk a kitűzött céljainkhoz, terveinkhez. Hittünk, és hiszünk is magunkban, a zenénkben, a csapat egységében.

Az ötödik a sorban a 2010-ben megjelent Mindstream névre keresztelt Cadaveres album. A lemezbemutató február 18-án a hajón zajlott, a Blind Myself és az Idoru társaságában. Na jó, az Idoru nem ünnepelt lemezkiadást, de ettől eltekintve rangos extrém metalzenei eseménynek néztünk elébe. A koncert előtt Körmöczi Pétert a zenekar atyját, lelkét faggattam a miértekről és a hogyanokról.

Kedves Körmi, mit szólnál ahhoz, ha a te interjúdat a Jason Newsed (akkor még Metallica basszer) interjúkazettámra venném?

Hát azt mondanám, ne akard már letörölni a Jason Newsed interjúd.

Amikor tavaly április végén bejelentésre került, hogy Warrel Dane (Nevermore énekes) szólózenekara mellett a seattle-i Nevermore is Vörös Attilát választotta gitárosának sokan kapták fel a fejüket. Azóta lassan egy év telt el, a Nevermore pedig március 14-én a Symphony X társaságában a PECSA-ban játszik.  

RS: Lassan egy éve, hogy a Nevermore-ban játszol. Gondolom volt már idő elhinni, hogy ez nem tündérmese, hanem maga a valóság. Miben van a legnagyobb különbség a hazai és a nemzetközi színtér között és mennyire nehéz ebben a közegben érvényesülni?

Az való igaz, hogy elég sokáig tartott felfogni ami velem történt, sőt, mind a mai napig történik velem olyan, hogy egyszer csak leesik a dolog és alig merem elhinni. A legnagyobb különbség a hazai és nemzetközi színtér között az leginkább a lehetőségekben és a méretekben merül ki. Míg itthon a legnagyobb zenekarok is ”csak” hazai színtéren képesek mozgolódni, ugyanabban a huszonvalahány nagyobb klubban, művházban, illetve ugyanazokon a fesztiválokon, addig mindezt nemzetközi szinten gyakorlatilag a világ minden táján könnyebben lehet csinálni, ami azért óriási különbség, és amiről talán minden zenész igazán álmodozik. Persze volt és van is rá példa, hogy magyar zenekarok külföldön koncertezzenek, esetleg turnézzanak, ez azért sajnos mindig korlátozva lesz. A magyar anyanyelvű zenekaroknál végképp. Érvényesülni a világon bárhol nehéz feladat, komoly kihívás, ami rengeteg áldozattal jár, de közel sem gondolom lehetetlennek. Amerikában, de nagyobb európai országokban is már csak a nagy számok miatt is könnyebben odajuthat az ember a „húsos fazékhoz”, ellentétben a rettenetesen telített és zárt, piciny magyar „piachoz” képest.

Külső szemmel három fej és csattanó tenyerek kupaktanácsa. Palika és Lac éjjel érkeztek, az „Ű" és az „Aeons" decemberben. Emlékezetes újévi fogadalmak: „Zombiként megfogadom, hogy 2011-ben végre felébredek!", „Esküszöm, hogy idén kilépek a pop szakmából!", „Ha törik, ha szakad, Sándor Danit egyszer rábeszélem az alvásra!", „Arany János kallert messziről elkerülöm!" „Kizárólag Laccal leszek hűtlen!" Vajon ki győz a mai párnacsatában? Az alábbi csupasz igazság nem feltétlenül válasz, viszont belső szemmel méltóságteljes hídavatás a piros párnák és a párnátlan meztelenség között. Most már indulhatunk a túlparta... Bajnóczi Piroska interjúja.

A Skalar Music egy világviszonylatban is jól ismert koncertszervező cég. Magyarországi irodája 2009 elején startolt és azóta a hazai koncertzenei színtér is örvendetes fellendülésnek indult. A hazai koncertéletről, a koncertszervezésben rejlő lehetőségekről és egy kicsit a jövőről is beszélgettünk Jakab Zoltán ügyvezetővel.

RS: Ha jól emlékeszem a 2009 év elejétől működtök Skalar Music-ként, mesélnél egy kicsit az indulásról, illetve a korábbi BPRNR-rel mi lett?

Valahol szerencsés történet a mienk, hiszen még a BPRNR Booking révén többször is volt alkalmunk együtt dolgozni az osztrák Nova Music-kal, akik ugye egyrészt a Nova Rock fesztivál megszervezéséért, másrészt az osztrák koncertpiac oroszlánrészéért felelnek. A BPRNR Booking vezetése közben eltelt idő alatt megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne lépni egyet előre, ehhez az osztrák cég pedig partner volt, hiszen úgy voltak vele, hogy ha már Szlovákiában, illetve Csehországban is mozgolódnak, evidens lenne Magyarország felé is nyújtózkodniuk egy kicsit. A Skalar nevet egyébként nem sokkal a magyar cég megalapítása előtt vették fel ők is. Az első Skalar Music Hungary rendezvény pedig a 2009-es Iced Earth/Saxon buli volt a PeCsában.

A korábbi BPRNR Booking következő lépése ez a cég. Míg a BPRNR egy jóval tágabb fogalom volt, hiszen nem csak koncertszervezéssel, hanem hazai zenekarok gyűjtőhelyeként, illetve képviseleteként is működött, a Skalar jelenleg a külföldi zenekarok hazánkba hozataláról szól. A cégérváltás így némileg jól is jött, nem mintha bajunk lett volna a BPRNR névvel, azonban az olyannyira volt a partnerünk, Vörös Andris gyermeke, hogy egy új név és új üzletpolitika segítségével jobban tudunk mi is az adott feladatra koncentrálni.

„Fontosat vinni ügyesen kell!” – egyre ügyesebben. Például az Ákos retket evett és véletlen ott volt a Szujó Dani is, de közben nem szólt. Közbe se. Például egyedi a sziklaszilárd Péter. Meleg a víz és intuitív az interjú. „Példák hullámokra” – a kidőlt fa fölé. „Ű”! Magyar wanted! Például elsőre megilletődött az értetlen levegő. Sapka, fájó hátból derék, debreceni koncert, pesti. Például karácsony. Objektív példák szubjektív csatornán. Vannak még zseniálisak is! A törpék lesik az Óriást. Ő, bárcsak lenne a van és legyen! Ez mind például egymást kiegészítve. „Gyere, gyere!” Például gyorsabban, halkabban, karc-mentesebben! „Azért jöttem, hogy” a hullámok végre újra egy hullámhosszra táncoljanak. Például itt. Egyedi Péterrel és Örményi Ákossal, az Óriás két tagjával Bajnóczi Piroska beszélgetett.

A Velvet Stab története a 2000-es évek elejéig nyúlik vissza. A punkos elemek a kemény zúzások és a dallamos ének jól megfér egymás mellett zenéjükben. Bajnóczi Piroska a zenekar három tagjával beszélgetett múltról, jövőről és sok minden másról.

„Meleg színek ölelnek,
Éles késhegy villan mögötted,
Árvalányhaj tova, hirtelen rettegés,
Még szúr a kés.
Őrültek tánca, betegek melegágya,
Szirom lehull, tüskehúr,
Az égből nyilak, vízből hidak,
Melynek vége téboly tépte kolonc.”

Rise Against vagy Velvet Stab? Miért?
Kátai Tamás (Tomi - dob): Velvet Stab! Rise Against-et csak azért játszunk, mert nagyon szeretjük őket. Volt egy Dürer kertes buli, ami a „Szegény Ember Nowarokkja” néven volt hirdetve. Ennek az volt a koncepciója, hogy minden zenekar eljátszik egy külföldi zenekartól két számot. Mi a Rise Against-et választottuk nyilván a szimpátia miatt, és így belekerült a koncert programunkba kettő szám, amik utána - bárhova is mentünk - tök jól működtek élőben. Mi is élveztük ezeket játszani, Pityinek is jó a hangkaraktere ezekhez a dalokhoz és emiatt kitaláltuk, hogy csinálunk egy Rise Against Cover zenekart. Éppen pár hete volt a debütáló buli a Dürerben a Guilty Parties-zal és a Faith No More Tribute-tal. Úgy néz ki, hogy ennek folytatása is lesz, mert tök jól vették az emberek Pesten is. De mindenképpen Velvet Stab, mert Velvet Stab!
A döfés bársonyban fáj a legjobban?
Nagy Viktor (Mánü - basszusgitáros): Igazából ez csak egy fura ellentétpár volt és még az előző énekes találta ki. Mi nem gondolunk bele mélyebb tartalmat, de a bársonynak nem olyan jó a döfés, mert elég puha.

A Live Nation a világ legnagyobb koncertszervező cége. Csupa sztárfellépő erősíti a soraikat. Magyarországon 2008 óta működik ezen a néven a cég, de az alkalmazottak régóta ebben az iparágban dolgoznak. 2010-ben világsztárok sorát hozta hazánkba a Live Nation; erről, a koncertszervezésben rejlő potenciálról és egy picit a jövőről is beszélgettünk Márkus Éva marketingigazgatóval.

RS: 2007 óta működik Live Nation Hungary Kft-ként a cég. Nagyot tévedek, ha azt mondom valószínűleg az egyik legsikeresebb évet zárják?

Valóban az egyik legsikeresebb évünk volt  2010. Szerencsések voltunk, hogy olyan produkciókat szervezhettünk Budapestre, amelyek nagy közönségérdeklődésre tarthattak számot, illetve „jó kézzel” nyúltunk bele itthon még ismeretlen produkciókba is, ilyen volt a Séta a Dinoszauruszokkal, amiből végül 7 előadás ment le, óriási sikerrel.

Óbasz Ólszál elégedett, de azért néha irigykedik Icsáhom Sátyámra. Vajon Icsáhom Sátyámot is megszállja a zöld szörnyeteg a messiás eljövetele után? Semmi gond, a pszihadelia rózsaszín ködfelhője feloszlatja a démonokat. Közben a Nagy Mexikói Mester Futurspektiv2 fesztivált jósol 2010. október 14-re, az A38 hajóra. Traktorral stílusos menni, a kamiont manapság senki se veszi komolyan. Vigyázat, hip-hop eltűnnek a szerpentin útvesztőjében! A gitáros Szabó Lacival Bajnóczi Piroska beszélgetett.

- Mit jósol a nagy mexikói mester? 2010 őszén, vagy tavaszán jelenik meg az album? (Csupán arra voltunk kíváncsiak, hogy a mesterek – ilyen mértékű technikai fejlődés közepette - képesek-e már múltat és jelent is jósolni– a szerk.)

Szabó László (Grand Mexican Warlock – gitár): Hát 2010 tavasza már elmúlt, az ősznek mindjárt vége, a lemez pedig készül, a maga tempójában. Nehézkes, mert mindenki szerteszéjjel van, a stúdióban is vannak más projektek, amik velünk párhuzamosan zajlanak (pl. az új csajom, az IHM is ott készíti a lemezét), de rajta vagyunk, úgyhogy előbb-utóbb elkészül. Remélem, hogy decemberben meg tudjuk jelentetni, ha elbénázzuk, akkor megint csúsznia kell pár hónapot, hiszen január-februárban totál értelmetlen lemezt kiadni. Mondjuk utána is. :)

Addig is itt a várva várt videoklip, a Sátán2 című számra, aminek végül az lett a hivatalos címe, hogy „We Disappear”. Szar cím, de 1 álló hónapig nem sikerült jobbat kitalálni, és a klipet ma le kell adni. Annyit kell tudni róla, hogy nem azért készült, hogy minél többet játsszák, és a dalt sem ilyen szempontok alapján választottuk. Igazából ember legyen a talpán, aki végig tudja nézni. Ja, Horváth Viktor és Veszéjes Áron készítette, de persze ez az egész senkit nem érdekel, úgyhogy térjünk rá a sokkal fontosabb kérdésekre.

TDEP - The Dilinger Escape Plan. Titkos kód: menekülés két úttól egy másik ösvényen. Matek, 2010. október 13., Dürer kert. Szerencsésebb a 11, hiszen november 11-e meghatározó, 2011-ben 11 éve.  Jöhetnek a kívánságok! A 82588 ütem mutatója egy Metallica album. Mathcore konceptuálisan, csupán 50%-ban. Végtelen vég = friss kezdet. Robert Frost. Mike Patton. Max Cavalera. A gyökvonás itt és mostja: Greg Puciato + Liam Wilson. Kizárólag eddig a lendületig, befejezés nélkül. Az energia folyamatos, néha új formát ölt. A pont pedig ragadós csapda! Greg Puciato énekessel és Liam Wilson basszusgitárossal Bajnóczi Piroska beszélgetett.

- Október 13-a van, 13 kérdést hoztam. Babonásak vagytok? A 13 szerencsés, vagy szerencsétlen szám?

Greg Puciato (énekes): Egyáltalán nem vagyok babonás.
Liam Wilson (basszus gitáros): Nem gondolom, hogy szerencsétlen szám lenne. Vannak szimbólumok, amik szerencsések, vagy szerencsétlenek. A 13-assal sosem volt problémám. A 11-es viszont egy fontos szám, mivel november 11–e meghatározó az életemben. Jövőre lesz 11 éve, hogy megemlékezek erről a napról. Egyébként az Egyesült Államokban, ha az ember 11 óra 11 perckor pillant az órára, mindig kíván valamit.

A svéd Sabaton az utóbbi években jelentős ismertségre tett szert Európa szerte. A Magyarországra kis túlzással hazajáró csapat legutóbb májusban a Metalfesten adott fergeteges hangulatú koncertet, ráadásul a csapat ötödik, Coat Of Arms című lemeze is ekkor jelent meg, melyet egy a Dunán úszó hajón adott koncerttel is megspékelt a banda. Erről, az új lemezről és a hamarosan önálló turné keretében novemberben esedékes budapesti koncertről is kérdeztük Pär Sundström basszert.

RS: Lassan hazajártok Magyarországra. 2009-ben a Hammerfall-al közösen voltatok nálunk, idén májusban pedig a Metalfesten léptetek fel, ráadásul a Coat Of Arms megjelenésének alkalmából egy Dunán úszó csatahajón adtatok koncertet fényes nappal. Hogy emlékszel vissza ezekre a bulikra? Budapest kedves hely a számotokra?

PS: Szeretjük Magyarországot, mindig is jó rajongóink és fantasztikus bulijaink voltak ott. A hajókázás is azt mutatta, hogy sok elkötelezett emberünk van, akik szívesen lógnak velünk együtt - nagyon jól éreztük magunkat ott. A Metalfest hangulata is óriási volt, a tömeg nagyon velünk volt, nagyszerű közönség voltak.
Igazából már évek óta Magyarország az egyik hely, ahol a legfanatikusabb rajongóink vannak. 

RS: Coat Of Arms címmel már az ötödik lemezetek jelent meg idén. A téma ezúttal a II. világháború, Midway, ardenneki csata, varsói felkelés. A téma igazából adja magát, de kicsit beszélnél bővebben a dalokról?

A Wackor az elmúlt másfél évben sok életjelet nem adott magáról, most azonban úgy néz ki változik a helyzet. Komplett őszi turné jön és készülnek az új lemez dalai is. Erről és sok minden másról beszélgettünk a gitáros/énekes Mikivel.

RS: Egy kicsit menjünk vissza az időben. Lassan két éve, hogy legutóbbi albumotok Uncommon Ground címmel megjelent. A lemez szakmai körökben osztatlan sikert aratott, mi még azt is megkockáztattuk, hogy ez az album abszolút piacképes lehetne nyugaton. Ti nem éreztétek úgy, hogy valamerre nyitni kellene?

Miki: Az volt az első dolgunk, úgy mindent összevetve több mint 1 éven keresztül futottuk a köröket mindenfelé, de amint kiderült hogy Wackor á la Hungarisztán, hamarosan megszakadt a kör (még akkor is, ha volt valami építő jellegű párbeszéd előtte), villámgyorsan lekoptatták a témát. A legkeményebb egy holland arc volt, aki miután megtudta hogy magyarok vagyunk, totál elfeledkezett a lemezről, és kizárólag az érdekelte, hogy „WOW LOL are you magyar zenekar?!? WOW LOL ROFLMAO (ezt így, jónak mondott kiadó egyik döntéshozó embereként, e-mailben) ismeritek akkor tuti Speak the Hungarian Rapper-t személyesen LOL LOL?" Mondtuk hogy nem Mr. LOL, nem ismerjük, de nem tágított. Küldött Speak the Hungarian Rapper youtube videóklip remekművet, hogy de tuti mégis ismerjük, és keressük már meg neki, találkozni vagy legalább beszélni szeretne az arccal. Megnéztük nemzeti ikonunk mjúzik videóját, majd leszögeztük hogy nem, mi nem tartozunk semmilyen hanghullámokkal operáló terrorista szervezethez.

Persze valami hiba csúszott a mátrixba máshol is, mivel a nagyobb promókörben amit egy elméletileg hatékony és jónevű promoter csinált külföldön, valahogyan szinte kivétel nélkül sárkányfajdisztán metal vagy szintipop tehát totál stílusidegen körökbe jutott el a végén az anyag, akik el is küldtek minket a jó büdös rossebbe ezzel a zenével, ami érthető is. Én sem tudnék sokat mondani a sárkányfajdisztán metal zenéről. Ha nagyon kéne írnom egy sárkáyfajdisztán metal albumról, csak annyit tudnék mondani hogy az albumot tartalmazó CD lemez rituális öngyilkosságot hajtott végre a kezeim között egy HILTI szögbelövő és néhány paradicsom segítségével kis külső noszogatásra, majd dührohamot kapva odarohant és miszlikbe tépte a teknősünk - és ez nekem rohadtul nem jön be és mindenkit utálok akinek a lemez létrehozásához és a sárkányfajdiszta metálhoz köze volt, minek él az ilyen. Hát, voltak ilyesmi visszajelzések is. Sírva röhögtünk.