A 2000-es évek második felére kis hazánkban is kiemelt érdeklődés kezdte övezni a különböző “post” zenéket, így a műfaj mecénásai válaszolva a növekvő igényekre lankadatlan lelkesedéssel csábították hozzánk a kisebb-nagyobb post-rock és/vagy post metal zenekarokat. Kis túlzással, ha eldobtál egy kavicsot az egy Red Sparowes vagy Pelican koncerten esett le, ami örvendetes módon a vékonyka hazai post-rock színtérnek is (pl. Pozvakowski, Képzelt Város) kedvezett, szaporítva a fellépési lehetőségek számát.

Amikor kiderült, hogy jön a Dream Theater Budapestre, eldöntöttem hogy ha a fene fenét eszik is, megnézem őket. Amikor bejelentették, hogy Devin Townsend melegít be nekik, döntöttem el hogy sem ember, sem isten nem fog visszatartani ettől az estétől, sem erővel, sem időjárással, sem járvánnyal, sem háborúval, semmivel. Viszont volt egy kis gond: a két éve várt Russian Circles koncert is erre a napra esett. Hiába vártam, hogy valamelyik bulit esetleg elrakják egy másik napra, végül nem következett be, így meg kellett válnom az Orosz Karikákra szóló tikettemtől és az erre a koncertre ismét féloldalasan berendezett Papp László felé kanyarintottam gorilla nézésű cirkálóm progger lendülettől hajtott orrát. A Russiant majd máskor, kétszer már úgyis láttam, hallottam őket (de azért irigylem az ott megjelenteket is).

A modern undergound metal zene három remek képviselője érkezett május 8-án az Analog Music Hallba. Az Imminence pár év alatt épített fel látványos világot komplex, modern metal zenéje köré. A turnéhoz csatlakozott a francia metalcore zenekar, a Novelists, valamint a svéd alternatív rock / dark pop trió, a Port Noir is. Lányi Kristóf fotós kollégánk ott volt a helyszínen. És ha már ott volt ...

Nem akármilyen felvezetéssel valósult meg Kátai Tamás egyszemélyes produkciójának első budapesti fellépése. Nem pusztán arról van szó, hogy bő két évtized után állt először színpadra a Thy Catafalque a fővárosban, holott ez önmagában véve is vitán felül a „kivételes” kategóriájába tartozó esemény, el is kelt rá minden jegy. Ám mindemellett a mester röviddel a koncert előtt vehette át a zenekarnak odaítélt Fonogram díjat.

Vagy háromszori lemondás/elhalasztás után április 29-én Budapestre ért a black metal alapvetés Mayhem turnéja. Az elvileg a Daemon című lemezük bemutató turnéját tartó Mayhem előzenekarai a Mortiis és az Exodikon voltak a Barba Negrában. Réti Zsolt fotós kollégánk természetesen ott volt a helyszínen. További fotókat ITT találtok.

Jó, hát még esős szabadtéri koncerten úgysem voltam. Legalábbis olyanon, ami ilyen rideg / hideg időben került megrendezésre. Mert hát az egész héten csak akkor kell leszakadnia az égnek, amikor koncert van, ráadásul nem is akármilyen, de ennyit a hisztiről (vagy nem), jöjjön milyen volt a bál!

A metal műfaján belül gyakran eltérő irányzatot képviselő zenekarokat felvonultató két főszereplős turnékhoz erősen vegyes érzelmekkel viszonyulok. A tágabb spektrumon mozgó rajongók nyilván szerencsésebb helyzetben vannak, hisz “egy áráért kettőt kap” aki jegyet vált egy-egy állomásra.  Másrészt viszont az az ellenérzés is teljesen megalapozott, hogy azért a produkcióért is fizet a kedves látogató amire amúgy baromira nem kíváncsi. Arról már nem is beszélve, hogy olykor elég bizarr stílus párok jelennek meg egy-egy eseményen - erre a jelenségre amúgy a mémgyártók is előszeretettel reagálnak.

Napjaink egyik legnépszerűbb power metal zenekara hazai közönség előtt, a szokottnál kisebb helyszínen, egy svéd turné keretében: ez a csomag beindította a fantáziánkat. Valamelyest rendhagyó koncertbeszámoló következik.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez az este nem arról szólt, hogy új kedvenceket avattam. A két fő attrakció, azaz a két csajbanda (a turnén állomásonként váltogatják a sorrendet) közül az egyik kétségkívül erősíteni tudta itteni népszerűségi pozícióját, a másiknak illő módon megköszöntük a látogatást – és hát többé-kevésbé ez minden.

Ha nagyon szereted a black, post-doom, ilyesmi címkékkel ellátott kemény zenét, akkor vasárnap feltehetően ott voltál a francia Celeste és az angol Conjurer kistermes koncertjén a Dürer Kertben. De, ha ott voltál, ha nem, fentebb akkor is van számodra pár fotónk, melyet Lányi Kristóf kollégánk lőtt a helyszínen.

Hát, ennek is eljött az ideje! Ez az első beszámolónk az új helyre költöztetett Dürer Kertből, noha a klub már hónapok óta üzemel a Duna-parti miliő által áthatott ipartelepen, még ha nem is teljes üzemmódban. Nekünk egyelőre csak a kisterem jut – méretre felér az eredeti Dürer Room 041 néven is ismert középső termével –, a Beneath The Void viszont csúcsra járatta a lemezbemutató buliját. Konkrétan teltházasra.

Brutálisan átfogó, három hónapos Európa-turnéra indul, legalábbis úgy tervezi a Wiegedood. A There’s Always Blood At The End Of The Road bemutató köre a tervek szerint június 7-én éri majd el Budapestet (így a korábban elmaradt koncert pótlásra kerül), a helyszín a Dürer Kert lesz.

Magyarország talán legfémesebben csillogó nevű zenekara országlásának csúcspontjaként érkezett (vissza) Budapestre, hogy celebrálja több évtizedes múltra visszatekintő Metal-Karácsonyát.

Aki a szokásos vagy adott esetben még durvább év végi hajtás közepette meg tudott engedni magának némi lazulást, annak hiba is lett volna kihagynia ezt az underground eseményt. A fővárosi klubélet, élén az Instant-Fogas Komplexummal, gondoskodott róla, hogy így röviddel 2021 lecsengése előtt ne maradjunk koncertek nélkül, ahogy a hazai zenekarok színe-java is, mi pedig a borsodi Remorse veteránjainak lemezbemutatóján egy jóféle thrash aprításba csöppentünk bele…

Az elmúlt két évet érezem én is. összesen talán három koncerten voltam mióta beütött ez a vacak. Ráadásul a háromból kettő egy azon napra esett. Ebből kifolyólag alap volt, hogyha a Tankcsapda Miskolcon játszik, akkor akármi is történik ott a helyem, és megnézem, hogy mit alkot a harmincat is elhagyó debreceni zenekar.

Két éve nem voltam egy koncerten sem, így amikor barátnőm megkérdezte egy reggel, hogy nem megyek-e el vele Leander Kills koncertre, rögtön igent mondtam. A dolog pikantériája az, hogy az én ismeretségem a zenekarral annyi, hogy tudom, hogy van ilyen, próbálkoztam velük párszor, de valami nem jött át. Azonban legutóbb amikor így mentem koncertre eggyel több kedvenc magyar zenekarom lett, szóval Why not? felkiáltással vettem meg a jegyet. 

A sors – pontosabban egy-egy végtelenül lelkes és jó szándékú szervező – időről időre megkínál minket olyan tengerentúli underground heavy / power metal csemegékkel, mint az Anvil fellépése a Kék Yukban (2005) vagy a Vicious Rumors frenetikus zúzása az akkori Dürer Kert kistermében (2014). Na, ezt a vonalat vitte most tovább a Holy Mother meglepetésszerű eljövetele.

Akkor, amikor sorra törlik, tolják a koncerteket, érdemes elmenni mindenre, amire csak tudsz. Főleg, ha két, a black vonalán igencsak nagy név indul útnak.  Együtt, az erejüket egyesítve. Hát, ha még kvázi minifesztivált alkotva három másik zenekar kíséri el őket! Soha rosszabb felhozatalt! Lássuk csak!

Ezekben a vészterhes időkben az egyszeri rocker már annak is örül, ha egy koncertet megtartanak, hátha még nemzetközi előadóról van szó. Ugyanígy örül az egyszeri rockfotós is, hogy egyáltalán van mit fényképezni. Lányi Kristóf kollégánk a Korpiklaani koncertjén járt a közelmúltban. A finn folk metalosok a Barba Negrát vették be múlt vasárnap.

A Marduk alapköve a black metalnak, ezt talán senki sem kérdőjelezi meg. A rockzenében csak felületesen járatos ismerőseimnek is ha csak megemlítem a nevüket, már tudják, hogy mi fán terem ez a fajta zene, még úgy is, ha természetesen nem fognak nekiállni felsorolni a lemezek címét. Ott van a helyük (a zenekarnak, nem az ismerőseimnek) az éjfekete Pantheonban és bizony már harminc(egy) éve ott virít a zászlójukon a sötét igék terjesztése. Ennek az ünnepnek a fényében ment le az este az Analogban.