A Grand Magus egy svéd trió, ez itt a tizedik nagylemezük. A heavy/doom metalt rejtő Sunraven egy konceptalbum, a Beowulf hőseposzt dolgozza fel. A pozitív fogadtatás és a kedvező kritikák ellenére kimaradt a tavalyi szórásból, amit most pótolunk.

Amikor megérkezett a promóciós e-mail a postaládámba, előnézetben csak annyi látszott a tárgyból, hogy “New Relapse release - CAVE IN” aminek igencsak megörültem, hiszen a legutóbbi Heavy Pendulum elég meggyőzőre sikeredett és Stephen Brodsky gitáros-énekes-mindenes Mutoid Man projektje is megmászta a 2023-as best of listámat.

Nem túl meglepő módon a népi babonák újévi tiltólistáján a házimunkák dominálnak, így rohadhat még egy napig a szemét a kukában, állhat halomban a mosatlan, de egy áporodott alsónadrág is durva rontást hozhat a ház népére, ha január elsején megy a mosásba, illetve a szárítókötélre. Ezzel szemben bizonyos tevékenységekkel érdemes bevonzani a tutit egész évre, ezért is fogy úgy a kondibérlet meg a jógahenger és brit tudósok már azt is bebizonyították, hogy a lencse fogyasztás a bankszámlánkat is puffasztja, jómagam viszont inkább koncentrált zenehallgatással igyekszem belőni a következő háromszázvalahány nap tematikáját.

2022-ben jelent meg a kipróbált zenészekből álló The Halo Effect bemutatkozó lemeze, ami nem meglepő módon, gyorsan underground szenzáció lett. A folytatás az idei év első komolyabb megjelenése, amivel a zenekar tovább halad a megkezdett úton.

2025. január 10-én érkezik a Stick To Your Guns modern hardcore / metalcore banda nyolcadik stúdióalbuma a Keep Planting Flowers. A zenekar még tavaly leszerződött a SharpTone Records kiadóval, amely új fejezetet nyithat a történetükben és  egy új lehetőség arra, hogy zenéjük és mellette nem elhanyagolható aktivizmusuk még szélesebb közönséghez eljuthasson.

Mivel a progresszív rock/metal zenék mélysége és/vagy összetettsége nem éppen a mai gyorsfogyasztói igényeket hivatott kiszolgálni, ezért a rockzenét egyébként is a partvonalra szorított, TikTok-videókon edződött tízen-huszonévesek körében nem valószínűsíthető az ilyen jellegű zenék felcsendülése, illetve pártolása.

Vannak olyan zenekarok, albumok, amikről akár két óra alvás után is simán tudok órákat beszélni és elemezni. A Limp Bizkit pontosan egy ilyen, hiszen tini korom egyik legmeghatározóbb zenekaráról van szó. Wes Borland és John Otto munkássága mindig is lenyűgözött. 2025 van, az albumsiomgató rovat folytatódik és egy igazi klasszikus kerül most a kezem alá. Itt van a The Unquestionable Truth (Part 1)

1991 talán az utolsó igazán jó év volt a thrash metalban. A Big 4 és teuton thrash trió tagjai ugyan túl voltak a klasszikus lemezeiken – a Metallica ekkor már magán a thrash metalon is -, de a Sepultura: Arise albumának, illetve a második és a harmadik vonal képviselőinek hála, még nem voltak tapasztalhatók a gyengülés jelei. Hazai szemmel nézve legalábbis semmiképp, már csak amiatt sem, hogy a friss megjelenések az esetek többségében csak hónapokkal később jutottak el a korszak itthoni thrashereihez.

Az ősz folyamán a Century Media kiemelt hangsúlyt helyezett a gótikus, darkos metal muzsikákra. Egy ekkora név esetében nem lehet a véletlen számlájára írni, hogy a német kiadó logója alatt lényegében egyszerre három, ebben a zsánerben igazán jól csengő név is lemezzel jelentkezett. Az Unto Others korongjáról már megemlékeztünk, ahogy a Cemetery Skyline sem maradt ki a szórásból, a kört pedig a Tribulation zárja.

Amennyire idegenül csenghet egy európai fül számára a zenekar neve, az öreg kontinens lakóinak épp annyira fog ismerősen visszhangzani a csapat zenéje. A névválasztásnak egyébként megvan a nyilvánvaló miértje, a Tumenggung ugyanis az új év legelején egyenesen a Távol-keletről fog bejelentkezni a Back On The Streets-szel.

Amikor azt mondom, zenei szubkultúra, számos műfaj eszembe jut az undergroundból. Felötlik a hardcore, a hip-hop, a goa, esetleg a reggae… de bizonyosan nem villan be a horror punk. Olyannyira specifikus ez a műfaj, hogy nemzetközileg is alig akad művelője, nemhogy hazánkban. Épp ezért csaptam a levegőbe, amikor egy Majdnem Híres oktatási intézmény rendezvényen beszélgetni kezdtem Anitával, a dobossal (aka Bobi Ricket).

2024 utolsó videója egy Magyar Metal antológia pótepizód, ami a youtube kommentek alapján készült. Megkérdeztem, hogy mi maradt ki, és ezek jöttek. Voltak bántó pillanatanok is, de mint tudjuk Torrente óta, ha megkell....

A kanadai születésű rockénekes, Karl Agell ezer közül is felismerhető, egyedi hangfekvésű orgánuma első ízben egy hardcore punk banda, a Seizure All Hail The Fucking System című albumán volt hallható, majd a Corrosion Of Conformity hardcore-ból metalba átívelő korongjának, az erőteljes Sabbath/Trouble-hatásokkal díszített Blindnak köszönhetően vált szélesebb körben ismertté és nyerte el százezrek (vagy talán milliók?) tetszését. A C.O.C.-ből való 1993-as távozása után megalakította Leadfoot nevű bandáját és ezzel egyidőben nyelte őt el az underground hűséges, ám jóval kisebb számú rajongótáborának gyűrűje.

Negyven éves a világ egyik legjobb lemeze, alap, hogy még mielőtt véget érne az év megemlékezünk róla. Sokáig húztam, halasztottam a cikk megírását, de egy unalmas hétfő délelőtt csak befejezésre került. Nézzük meg együtt, hogy milyen is a Metallica második albuma a Ride The Lightning!

A texasi Mammoth Grinder-rel még 2018-ban találkoztam először, korábbi lemezük, a Cosmic Crypt megjelenésekor. A hangzásviláguk egyből megfogott, képzeld csak el, hogy játszana hardcore punkot az Entombed, és igen, abszolút nyakszaggató. A banda szíve és lelke, a Power Trip dobosaként is ismert Chris Ulsh, aki egyszemélyben állja a sarat minden hangszeren. Amolyan hobbiprojektnek tekinthető az MG, a koncertes felállás többi tagja is mind prominens bandákban utazik (Exhumed, Gruesome, Iron Reagan, stb), így nem épp a gyakori lemezkiadásról híresek.

Talán a befeketített sludge/doom a leginkább bárdolatlan fémzenei irányzat a grindcore mellett. Ugyebár a végletek zenéiről van szó. Még utóbbi manapság sajnos már csak egy, a többség által nemes egyszerűséggel lesajnált irányzat, addig az előbbi zsáner művelőinek megvan a presztízsük, legalábbis a saját köreikben. Ezzel a gondolattal most kivételesen nem magamból indultam ki, a fentieket inkább a tapasztalat mondatja velem.

Végére értünk a 2024 TOP lemezeit bemutató sorozatunknak! Hosszú menet volt, de az év vége hozta a legjobb lemezeket, igazi tűzijáték lett a november-december. Az epizód végén pedig megmutatom, hogy mi volt az én TOP 10-es listám.

A dallamos power metal szülőatyjai már nyolc éve dolgoznak a jelenlegi „bruttó” felállásban, aminek sikerét egy visszatérő nagylemez és két világ körüli turné mutatja. Ez utóbbinak állít emléket a Live at Budokan koncertanyag.

A '98 óta dübörgő indianapolisi doom metal csapat, a The Gates Of Slumber Jason McCash basszer 2013-as kilépése után húzta le a rolót és az utolsó lemezükről elnevezve Wretch néven vitte tovább az örökséget az alapító gitáros-énekes, Karl Simon. Egyetlen nagylemez és egy EP kiadása után ez a tagság is szétszéledt, majd 2019-ben Karl újból életre hívta a The Gates Of Slumbert.