Aqua

Napok óta óriási viharok tomboltak Budapesten, ömlött a víz, így hát önkéntelenül is a Who can stop the rain?-t dudorásztam magamban az Asia együttes Aqua című lemezéről a koncert napján. Persze, nagyon is sejtettem, hogy sem ez, sem másik kedvencem az Anytime sem fog szerepelni a ma a játszandó dalok listáján, miután az Asianak ezt a felállását a „mindenféle reinkarnációk” közé sorolták a csapat jelenlegi tagjai egy interjúban. (Később a színpadra felpipiskedvén a setlistet böngészve meg is győződhettem erről.)

Sebaj, akad bőven jó dal az első kettő és az utolsó két Asia-albumon egyaránt, melyeket ez a régi-új felállás rögzített! Ettől függetlenül – utólagos megkövezést kérek érte! – attól tartottam, hogy az „ördög napjának veszteseit” fogom ezen a hétfői  estén látni. Azért ördög napja, mert ugye hatodik hó hatodikáról van szó, no meg a Scorpionsról, akik pár kilométerrel arrébb – állítólag – utoljára dübörögnek. Emiatt – elképzelésem szerint – még a legvérmesebb Asia-rajongónak is komoly dilemma, kit válasszon hétfő este. Más kérdés, hogy lehetséges: éppen hogy a John Wetton-féle legénységet láthatja a nagyérdemű utoljára, tekintve, hogy ezek a zenészek már a ’81-es alakulásnál is befutott emberek voltak, akik korábbi zenekaraikban – Uriah Heep, Yes, Emerson, Lake and Palmer – már letették egyszer névjegyüket.

Újdonságok, régiségek, különlegességek. Írhatnám, de ez nem a Zenebutik, hanem metal három napon keresztül:ez a Metalfest 2011 a csillebérci táborban! Nem kis bonyodalmak színesítették az utam, de nem részletezem: már az lenne a furcsa ha egyszer minden simán menne...

Sátorverés után felderítettem a most már ismerős helyszínt és azonnal látszott, hogy az egész fesztivál sokkal átgondoltabban és jobban kialakított,valamint több és jobb szolgáltatás várja a vendégeket, mint 2010-ben és a zenei felhozatal sem maradt el a tavalyi mögött.

Vegyes érzelmekkel készülődtem a bulira. Fogalmam sem volt, melyik Mr. Biget fogom látni a Club 202 – leánykori nevén Wigwam – színpadán. Volt ugye egyszer négy (akkor még...) fiatal szépfíú, akik tábortűz melletti danonászást idézve nyomták a To be with yout, és ott voltak Paul Gilbert tanár úr hétperces gitárszólói a koncertvieókon, mikor felkiáltott az egyszeri ember: „baszki, ezek tényleg rockerek”!

- Nem gondoltam volna, mikor 26 évvel ezelőtt ezt a dalt egy dobgitáron megírtam, hogy lesz majd olyan, akinek 2011-ben is jelent majd valamit – imigyen konferálta be Paksi Endre az Acélszívet tegnap este a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán.

Hát én sem gondoltam volna sok mindent...Ha memóriám nem akar becsapni, akkor a taxisblokád idején látogattam el életem első Ossian koncertjére, szintén a PECSÁba. Ez pedig nem ma volt; az ifjú titánok kedvéért leírom: nem sokkal a rendszerváltás után, az első szabadon választott kormány idején. Nem emlékszem, hogyan jutottunk ki a nagy felfordulás közepette, de ezt leszámítva a koncert fontosabb motívumai most is bennem élő képeket égettek agyamba. Egy haver szólt, hogy az Ossian csinálja Magyarországon a legjobb bulikat.

Ezt már a múltkori cikkemben is leírtam, hogy a 2011-es év nagyon, de nagyon erős koncertügyileg. Ezen a hétfő estén két jó buli is volt, nem messze egymástól. A Tündérgyárban More Than a Thousand, az A38-on pedig Roger Miret and the Disasters. Természetesen az utóbbi koncert nyer. Eredetileg úgy volt, hogy Roger után átmegyünk MTAT-ra, ami sajnos nem jött össze, hiszen mind a két csapat 22,00-kor kezdett….

Időpont: 2011. 05. 11. 19:30

Helyszín: Dürer Kert, Budapest

Fellépők:

Caliban (GER)

As Blood Runs Black (USA)

Adept (SWE)

For Today (USA)

A hetedikei mulatság után most kedden egy kicsit fémesebb vízekre tereltük csónakunkat, ami habár javarészt táplálkozik a szombati bulin maximálisan domináló hardcore fűszeralapból, ám azért ezen az estén mindneképpen a súlyos(abb) breakdownoké és az aprító lábdobé volt a főszerep. Bevallom őszintén a Through The Noise Tour-al beindult dömping sűrű menetrendjéből, ha nem is a legjobban, de mindenképpen a Cover Europe With....Tour volt az egyik (karöltve persze még számos másik megmozdulással) amelyik a leginkább érdekelt. Hiszen ki ne lenne kiváncsi egy tetszhalott állapotból magához térő As Blood Runs Black magyarországi debütálására a vadonatúj (és remélehetőleg tartós) felállással?! Nem is beszélve a nálunk szintén először bizonyító keresztény For Today-ről vagy a kis hazánkba gyakorlatilag már évente visszatérő "öreg rókákról", a Caliban-ről és a rendkívül fiatal és lendületes, kissé klisés, kissé ötlettelen, de mégis annál nagyobb tömeget megmozgató svéd Adeptről. Ilyen lineup mellett teljesen nyilvánvaló volt, hogy egyik zenekar produkcióján sem lesz kellemetlenül szellős a Dürer Kert nagyterme.

Igazi legendás zenekarnak számítanak a kanadai progresszív thrasherek - vagy nevezzük akárhogyan is a zenéjüket -, hiszen már annyi jelzőt aggattak rájuk, hogy követni sem lehet, az egyetlen közös ezekben talán a progresszív kitétel. De ez is csak azt jelzi, hogy mennyire eredetiek és nem lehet a zenéjüket egykönnyen beskatulyázni.

Időpont: 2011. 05. 07. 19:00

Helyszín: Dürer Kert, Budapest

Fellépők:

Comeback Kid (CAN)

The Ghost Inside (USA)

Grave Maker (USA)

Social Suicide (NOR)

A Skalar által biztosított alábbi felhozatal egyfajta nyitóestként volt hivatott tiszteltét tenni nálunk, hiszen a szombatra esedékes csomag után a soron következő néhány hónapban minden bizonnyal gonosz gyorsvonatként sodor majd el minket az eddig talán még soha nem látott mennyiségű és minőségű hazai koncertsorozat, ami kíméletlenül tarolja majd le a fővárost a hardcore és a metál szerelmeseinek örömére egyaránt. Ha pedig valaki abban a szerencsés (igaz pénztárca szempontjából sajnos ellenkező) helyzetben van, mint jómagam, hogy mindkét műfajjal, sőt a már említett stílusok szerelmének gyümölcsivel is remek kapcsolatot ápol, akkor szinte természetes, hogy az illető -(csakúgy, mint én) gyermeki áhitattal, öröm könnyeket hullajtva tekint az elkövetkezendő (jó)néhány hónap hangszeres eseményeire, melynek első mulatsága, a hardcore jegyében melengette meg az összegyűlt szíveket.

Délután 3-kor találkoztunk a még ébredező Dürer Kert előtt, hogy a megerősített időpontokban feltehessem kérdéseimet az előttünk álló este fellépőinek. Tátongó üresség, a sötét folyosókon félhomály, autogram vadászok az előtérben és a hangpróbáról kiszűrődő elektronikus ütemek fogadtak minket.

Őrületes estében volt részem Nagypénteken - részt vettem életem egyik legfurább koncertjén gyerekkorom legfőbb metálszinterén, a Petőfi Csarnokban -, amely pár száz méterrel odébb, a Dürer kertben ért véget. A pecsában a finn metál légió talán leghitelesebb és legismertebb képviselője, a Children Of Bodom lépett fel.  A gitárvirtuóz Alexi Laiho vezette csapat legújabb lemezével, a Relentless Reckless Forever című albummal érkezett hozzánk a The Ugly World Tour névvel ellátott koncertsorozat egyik állomására. Egy-két barátom szerint a banda legutóbbi lemezei már nem bírnak akkora erővel, amit erősen megcáfolt a pénteki performance. Persze az elhivatott, Bodom-pólós metálosok biztosan zabálnak mindent, amit az espoo-iak  kidobnak a piacra. Na de evezzünk át az élmény vagy csalódás mezejére.

Időpont: 2011.04. 18., 20:00 

Helyszín: Dürer Kert, Budapest

Mi lehetne méltóbb lezárása egy húsvét hétfőnek, mint egy mocsár szagú sludge buli? Lehet-e szebbet annál elképzelni, mint hogy torma aromájú, sörös büfögések közepette, a végtelenül súlyos és mély basszusok, lomha riffek rázzák ki belőlünk a kaszinótojás, füstölt sonka kombó által generált gázokat? Lábjegyzetben, Dixie, a Weedeater énekes, basszerosa nem átall néha a színpadon behányni, így egy ténylegesen katartikus, és szélsőséges húsvétzáró összejövetelnek néztünk elébe. Abban a Tündárgyában, ahol idén már egyszer volt szerencsénk egy hamisítatlan sludge parádét látni.

A jó Isten arra teremtette a vasárnapokat, hogy a jóféle húsleves, rántott hús kombójú ebéd után tunyán elnyúlva bambulja a tévét. De ki ér rá ilyesmire, amikor olyan szőrös tökű eklektikus, zajos, sludge-os metál felhozatalt sikerül tető alá hozni kis hazánkba (még ha az egy olyan kiesőrészre is szerveződött, mint a budafoki ex- Wigwam)? A felhozatal erős, az ár baráti (20:00-tól egy ezres, addig ingyenes volt a rendezvény), nehéz elhinni, hogy ennél jobban be lehetne csődíteni a kemény zene kedvelőit.

Ismerve a két zenekar korábban nem éppen felhőtlen viszonyát igazi meglepetés volt, amikor először olvastam, hogy közös turnéra indulnak. Dave Mustaine már összeveszett mindenkivel, aki csak él és mozog és persze Kerry King sem maradt adós egy nem éppen finomkodó visszavágással. A tavalyi Big 4 turné szerencsére összehozta a zenekarokat és elsimították a nézeteltéréseiket, remélem ez így is marad, mert mi rajongók jártunk a legjobban: Slayer és Megadeth egy koncerten!

Böngészés közben véletlenül akadt meg a szemem ezen a mondaton, biztosan valami nyereményakció-gondoltam, a szerencsés nyertes majd találkozhat Daviddel, a Megadeth bassusgitárosával Nem is fordítottam rá különösebb figyelmet,  de azért elolvastam az egészet. Szerencsére.

Pakolj erősítőket egy furgonra, vidd ki a sivatagba, csinálj generátor party-kat, szívd rommá magad, örülj hogy létezel és legenda leszel. Legenda, de nem kőgazdag! Valahogy a Kyuss ennek a tipikus esete, kultikus zenekar lettek, anélkül, hogy igazán nagyot dobtak volna, persze, ha azt vesszük, hogy egy egész színtér létezik ma is, többek között nekik is köszönhetően, akkor a nagy dobás igazából megvolt.

Nagyon sokan, nagyon sokáig vártak arra, hogy egyszer hallhassák a Kyuss dalait élőben, erre valószínűleg elég bizonyíték, hogy a Kyuss Lives! néven turnézó csapat koncertjei abszolút telt házzal futnak Európában.

Overkill/Destruction, Death Angel, Power Of  Metal. Nem akármilyen zenekarokat-koncerteket láthatott a közönség néhány napon belül! Tiszta Amerika gondolhatnák a rajongók,de ennek a koncertbőségnek azért hátulütői is vannak. Amikor megérkeztem kb. egy tucat ember figyelte a nyitózenekart, nem hittem a szememnek! Igaz,hogy még korán volt, de erre nem számítottam, az idő előrehaladtával sem akart gyűlni a tömeg, mi lesz itt? Még félház sem volt a Dürer-kertben, ha meglátják ezt a zenészek elmegy a kedvük az egésztől és ők is és a rajongók is csalódottan távoznak. Az Overkill bulin is a vártnál kevesebben voltak és gyanítom, hogy a Power Of Metal sem fog rekordot dönteni nézőszám terén. Nem túl szerencsés így egymásra szervezni a koncerteket mert a végén mindenki csak rosszul jár, hiába kapott a közönség szinte egy-egy minifesztivált kedvezőnek mondható jegyárak mellett ezt sajnos a magyar pénztárcák nem bírják el, ráadásul a többség valószínűleg a Slayer/Megadeth bulira tartalékolja a pénzét.

Lehet, hogy ciki, de bevállalom: 2011. február 23-a előtt nem láttam még az Apocalyptica-t élőben. Nem igazán rajongás, inkább egyfajta TISZTELET volt az, ami ehhez a csellós-csapathoz vonzott. Új életet ajándékoztak ifjúkorom kedvenc dalainak, miközben  végérvényesen hazavágták azt a sztereotípiát, mely szerint a metal műfaját alkoholista barmok játsszák és hallgatják, ezen belül is azok, akiknek iq-juk 100 alatt terpeszkedik. Egyszer azt gondoltam: zenetanár édesanyámat meglepem egy vadi új albumukkal (talán ő is félreteszi előítéleteit) – hát erre nem pont akkor kezdtek el zúzni ezek a komisz finn fiúk? Mondhattam volna, hogy hiszen mindezt csellóval művelik -  de akkor ezt még jómagam sem akartam elhinni.

Jó öt-hat éve eléggé elképzelhetetlen volt az, hogy bármilyen helyszínen is teltház fogadta volna sludge, és stoner zenekarok hangversenyét. Jelen esetben erről volt szó. Egyfelől azért a valamivel több, mint kétszáz néző befogadására alkalmas Tündérgyár kissé szűknek találtatott erre a koncertre, ettől függetlenül remek hangulata van a helynek. Másfelől azért az ingyen koncert amúgy is megmozgatja a zenebolondok fantáziáját, és nem utolsó sorban aktivitásra is készteti őket. Innen már csak egy lépés, hogy rájöjjünk a teltházas hangulat a zenészek performanszára is rányomja a bélyegét, persze pozitívan.