Új Sabaton kiadvány, új zenével - hirdeti a zenekar a létező összes felületén. No, azért nem eszik azt olyan forrón, tegyük is gyorsan tisztába!

Ha csak a Rogga Johansson nevéhez köthető zenekarok aktuális lemezeit hallgatnám, akkor is meglenne a létfenntartáshoz szükséges betevőm az old school death metal terén. Emberünk feltehetően death metallal kel, fekszik, és a napközben is annak áporodott szagát lélegzi be és ki. Az undergroundban cégér a svéd figura neve, a másodvonal biztos támasza.

A tarka borító mellett tarka bermudákban és az azokhoz passzoló magasszárú sportcipőkben nyomuló zenekartól a lemezhez mellékelt képanyag alapján egy 1987 környéki Anthrax-re, S.O.D.-re vagy Nuclear Assaultra hajazó, crossover thrash anyagra számíthatnánk. A Miscreance azonban death metalban utazik, annak is a technikás, de old school felfogásban elővezetett változatában.

Klasszikus rock sound, stoner ízekkel keverve. Meglepő módon nem a sivatagból, hanem egyenesen Dániából. A Zeup egy még viszonylag frissnek mondható, pár éves zenekar, akik most jöttek ki a Mammals című anyagukkal, ami a sorban a harmadik. Ha bírod Brant Bjork munkásságát, akkor ez is be fog jönni!

Egy zenekar, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. A Ghostot vagy utálja valaki, vagy pedig imádja. Olyannal még egyszerűen nem találkoztam, akiből ne váltott volna ki valami érzelmet a Tobias Forge által életre hívott formáció. A zenekar második albumával elindult a totális siker felé. Megállíthatatlanul. Tíz éves az Infestissumam.

Az év eleje mindig tökéletes időszak arra, hogy tetszés, illetve egyéni vérmérséklet szerint mélyebbre merüljünk az underground bugyraiban. Az első kiemelt kiadványok ugyanis a tapasztalatok szerint általában tavasz elején szoktak befutni, így a holtszezont kihasználva az első két hónapban gyakran vájkálok a közelmúlt azon anyagai között, melyek ilyen-olyan okokból a maguk idején elmentek mellettem vagy csak szimplán átmentek a szűrőmön.

Imádok a YouTube-on kalandozni és felfedezni újabb és újabb zenekarokat. Szerencsére azért heti egyszer-kétszer van rá lehetőségem, hogy ennek a hobbinak hódoljak. Így akadtam rá a KOLLAPS\E zenekarra is, akiket az első pillanatban ki akartam kapcsolni, de szerencsére még sem tettem meg, így megismertem a Phantom Centre című anyagukat.

Egyre több az olyan zenekar - pontosítsunk, egyre több az olyan fiatal zenekar -, akikre érdemes odafigyelni! Akik ki mernek lépni a komfortzónából és leraknak nekünk egy-egy olyan albumot, amit évek múlva is emlegetni fogunk. Ehhez hasonlót alkotott a Super Pink Moon is az Iron Rain alakjában.

Több kiadó is szorgosan küldi nekünk a friss megjelenéseit, az újabbnál újabb finomságait. Így akadtam rá a Lüger zenekarra, akiket a Heavy Psych Sounds vett a szárnyai alá. A zenekarról nem csoda, ha nem hallottál még. A kanadai brigád tíz éve létezik és a Revelations Of The Sacred Skull a második igazi lemezük még csak. Ellenben annál érdekesebb az anyag.

“Akit az istenek szeretnek, Örökre meghagyják gyereknek”, írja Heltai Jenő Marianne emlékkönyvébe című versében, ami így száz év elteltével is kikezdhetetlen igazság. Iggy Popot is nagyon szerethetik, hiszen 75 évesen is nehéz belelátni valami vén szivart, aki gátlástalanul szellent a közértben majd megnyomkodja a friss pékárut, ehelyett ő az örökké csintalan kis geci, aki akkor a legjobb, ha rossz társaságba keveredik.

A hazai undergroundban méltán vállt híressé egyik percről a másikra a Dog Attack. Az Entombedes alapokon nyugvó, gyors, energikus és kiszámíthatatlan zenekar minden metal őrültet levett a lábáról, akit érdekel ez a műfaj. Hét évvel a debütáló anyag után a srácok a semmiből jelentették meg a Sonic Rites of Rock and Roll című anyagukat.

A Tool egy olyan zenekar, akiket a rock zene történetében nem tudsz megkerülni. Az agyadat totálisan megcsavaró zene teljesen megosztja az embereket. Nincs olyan, hogy valakinek semleges. A különleges megoldásokkal, matematikai egyenletekkel operáló zenekar első teljes albuma idén lesz harminc éves, így egyértelműen meg kell emlékeznünk róla. Ez az Undertow!

Thomas V Jager neve ismerősen csenghet a számotokra. A Monolord frontemberéről van, akik újra naggyá tették már jó pár éve a birodalmat. Azonban most nem a trióról lesz, hanem sokkal inkább Thomasról, aki váratlanul Music For Imaginary Movies címmel előrukkolt a második szólólemezével, ami nem túl hosszú, ámbár annál érdekesebb tud lenni, ha engedi neki az ember, hogy közelebb kerüljön hozzá.

Meg sem próbálom kiszámolni, hogy mi, Pokolgép rajongók pontosan hány éve várjuk ezt a lemezt. Ha csak a Metálbomba megjelenési dátumából indulok ki, akkor is közel járunk a tízhez, de már a Rudán Joe-korszakban, a 2004-es A túlélő idején felmerült egy versek megzenésítésére épülő Pokolgép album lehetősége. Hasonlóan régi téma az alapító-zenekarvezető, Kukovecz Gábor gitáros szólólemezének kérdése.

Ha létezne arra irányuló statisztika a hazai undergroundban, hogy egy adott zenész a pályája során hány zenekarban/formációban/projektben fordult meg, minden bizonnyal a képzeletbeli lista élén találnánk a borsodi Czakó Dánielt. Az ebből a szempontból nemzetközi szinten első, svéd old school death metal próféta, Rogga Johansson rekordja persze azért továbbra sincs veszélyben. A Gravel Shores művésznéven ismert emberünk elsősorban a hazai black metal színtéren aktív, azon belül pedig nemcsak az összes hangszeren, hanem szinte az összes alirányzatban is kipróbálta magát.

Új, Rock Nuggets névre keresztelt rovatunkban olyan albumokról írunk röviden, amelyek talán kevésbé jelentősek, vagy csak véges kapacitásaink miatt nem tudunk velük behatóbban foglalkozni, mégis úgy gondoljuk, érdekesek lehetnek számotokra. Ma a svéd underground mélyéről mutatunk egy lemezt, a Tad Morose zenekartól. 

Veterán hard rock csapat, veretes, dallamos zenével, igaz, már túl a pályafutásuk zenitjén. Röviden így lehetne összefoglalni a House Of Lords zenekart, illetve legújabb nagylemezüket, a Saints and Sinnerst.

Eltelt tíz év. Hihetetlen belegondolni, hogy mennyi minden történt ezalatt az egy évtized alatt. Még hihetetlenebb az, hogy hazánk egyik kiemelkedő zenekara, a néhai Apey And The Pea, - ma már LAZARVS - ekkor hozta ki az első teljes értékű albumát, amivel teljesen átrendezték a hazai színteret. Tíz éves a Devil's Nectar!

Hiába volt valaha a Van Halen énekese, Sammy Hagar újabb dolgai már kisebb hullámokat vetnek, legalábbis a nagyvíz innenső oldalán.

A fővárosi sörpusztítók még 2017-ben dobtak napalmot a pózerekre, azóta lemez-fronton nem hallattak magukról. A punk/thrash/speed huligánok november elején jelentkeztek a sörben és különféle párlatokban öt évig érlelt folytatással.