Az történt, hogy nem is olyan régen a Dead Cross zenekar megosztotta a legújabb albumukról írt ismertetőmet. Furcsa volt, mert hát magyarul írtam, ők meg megosztják. Na, nem baj, örülünk. De itt még nem áll meg a történet. Nem sokkal később a zenekar gitárosa, Michael Crain is megosztotta a cikket. Mondom ez már nem lehet véletlen, próbáljunk meg egy interjút tető alá hozni. És mit ad Isten, sikerült!
A dallamos death metalban utazó svéd Orbit Culture látványos fejlődést mutatott be az elmúlt években, aminek fontos állomása volt a 2020-as Nija lemezük. Jelenleg az In Flames vendégeként járják Európát, azonban ez a túra nem érinti Magyarországot. A prágai koncertjük után kaptam lehetőséget egy interjúra, amin nagy örömömre és meglepetésemre a teljes zenekar megjelent. A főnök, Niklas Karlsson mellett Richard Hansson gitáros is közlékeny kedvében volt. Fredrik Lennartsson bőgős inkább csendes szemlélő maradt, míg Christopher Wallerstedt dobos eleinte egy szalámis szendviccsel birkózott, de utána ő is belelendült. A beszélgetés elég kötetlenül zajlott, ennyit sikerült kihámozni a sok röhögésből:
A révkomáromi KerecseN második albumát – A háború művészete – a megjelenésekor bemutattuk itt. Maga a formáció is bemutatta élőben az év során, ahol csak tehette, és ahogy az alábbiakból ki fog derülni, nem tétlenkedett! A lemez elkészítésének előzményeiről, na meg az anyaggal kapcsolatos fontosabb tudnivalókról a zenekar motorja, Varga Zsolt énekes-gitáros számolt be.
A Cadaveres zenekar egyszerűen megkerülhetetlen, ha a hazai undergroundról beszélünk. Körmöczi úr eszméletlen régóta kitart, rendületlenül. Mivel most jelent meg a zenekar első anyaga vinylen és változások is vannak a zenekar tájékán, így volt miről beszélgetnünk a gitáros dalszerzővel.
Nincsenek szavak Siklósi Örs elvesztésére. Egy lehetséges nemzetközi, de biztos nagyszínpados hazai karrier előestjén ment el.... De akik szerették, és itt maradtak, sem tétlenkedtek! Ezegyszer nem a zenekaráról beszélek... Ugyanis lelkes rajongói, fiatal zenészek egy osztálynyi gyülekezete fejükbe vették, hogy saját showt készítenek az emlékére, és dalai szellemében a náluk is inkább rászoruló tehetségeknek adják a bevételt.
Év végére még befutott egy jó kis hazai hc/punk, archorzsoló anyag a Hit By A School Bus-nak köszönhetően. Ez remek alkalmat nyújtott arra, hogy a zenekar gitáros frontemberét, Medve Balázst faggassam kicsit, hogy mi is a pálya.
Közel húsz éves fennállása alatt először jutott el Magyarországra októberben a Destrage, méghozzá a friss SO MUCH.too much. albumát népszerűsítő „kampánya” során. A metalcore vonulat részeként indult, de ma már a saját hangján megszólaló – és újabban basszusgitáros nélkül koncertező – olasz formációt Matteo Di Gioia gitáros képviselte a turnét lezáró budapesti buli előtt lefolytatott beszélgetésen.
A rockzenét mongol népi hangszerekkel és torokénekkel gazdagító The HU szeptemberben adta ki a második albumát, jelenleg ennek a bemutató turnéja zajlik Európában. Némi extra szervezkedést követően a prágai koncertjük előtt beszélgethettem a csapat két zenészével. A rokonszenves Enkush és Temka anyanyelvükön, mongolul válaszoltak a kérdésekre, így kettejükkel, egy tolmáccsal, valamint a turnémenedzser Walterrel, öten kucorodtunk le a Malá Sportovní Hala egyik sötét tornaöltözőjének sarkába.
A Volbeat koncert előtt volt lehetőségem elkapni a Bad Wolves dobosát, John Boecklint. Mivel nem akartam a szokásos "mesélj az új lemezről!", "milyen a turné?" és ehhez hasonló kérdésekkel untatni, inkább az ünnepek, az időutazás, a családfa témakörét, valamint néhány nagyobb zenekarról formált véleményét veséztük ki. Íme némi kalandozás John Boecklin fejében!
Vannak olyan hazai underground formációk, amikről alig hallani a médiában, mégis megérdemlik a figyelmet. Kell ezekről a zenekarokról beszélni, illetve velük beszélni, mert nemzetközi szinten mozognak, még akkor is, ha ki se dugják jóformán az orrukat a próbateremből. Most a feltörekvő hazai psy/stonerrock BUZZ egyik dalszerzőjével beszélgettünk arról, hogy mennyire nehéz elindulni, mi kell ahhoz, hogy az embernek az anyagát gondozásba vegye valaki.
Arthur Rizk neve kinek-kinek máshonnan lehet ismerős. Producerként az extrémebb irányzatok szinte bármelyike és a hagyományos heavy metal egyaránt a kisujjában van. Utóbbi vonalon az egyik zenekarával a közelmúltban lezavart egy európai kört, a másikkal pedig nem sokkal ezután kihozta az aktuális lemezt. Az alábbi beszélgetés elsődleges apropóját éppen a Sumerlands második albuma (Dreamkiller) szolgáltatta, de emellett Arthur egyéb tevékenységére is igyekeztünk kitérni.
A Birds in Row joggal gyakori vendég minálunk, így most a Cult of Luna, illetve Caspian társaságában tartott koncertjüket kihasználva invitáltuk egy kis beszélgetésre a francia screamo zenekar legénységét, melynek során Bart (gitár-ének) és Quentin (basszusgitár-ének) válaszolt a kérdésekre jobb híján a Deák Tér egyik padjára telepedve, távolabb a hangorkánban úszó Akváriumtól.
Augusztus 19-e óta idestova bő két hónap telt el. Ekkor jött ki a Five Finger Death Punch (vagy röviden 5FDP) kilencedik albuma, az AfterLife, és ennyi időnek bőven elegendőnek kellett lennie ahhoz, hogy minden érintett fél kialakítson magában valamiféle képet róla. Az élet persze azóta is pezseg a csapat körül, jelenleg Ivan Moody visszavonulási szándékának komolysága ad okot a találgatásra. Az alábbi beszélgetésre az énekessel mindenesetre még a lemez megjelenése előtt, a budapesti koncert ürügyén került sor.
Február 7-én újra Budapestre látogat a Dropkick Murphys. A csapat a bulit még tavalyról volt kénytelen elhalasztani, így várhatóan igen sok felgyülelmlett energiát fognak átadni a deszkákról. A csapat nemrégiben egy új nagylemezzel jelentkezett, melyen a lassan száz éve alkotott country zenész, Woody Guthrie verseit dolgozták fel. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk kicsit Ken Casey-vel.
Hölgyeim és Uraim! Íme elkészült a valaha létezett legvelősebb Prosectura interjú, ahol szó lesz a nudizmusról, a haslábúakról, zenéről és nem mellesleg a póló császárról is! Tessék kattintani, olvasni, megosztani, hiszen ennek fejében hízik az én bankszámlám is! Alább olvashatják az interjúnkat Imre Norberttel! Jó szórakozást kívánunk hozzá!
Avantgarde, industrial, ritual, doom, experimental, noise, sludge…csupán néhány szó, amivel címkézni lehetne az Entrópia Architektúra zenekart, projektet, leginkább entitást. Tisztán emlékszem, 2019-ben láttam Őket először a színpadon a Dürerben, és azonnal rajongó lettem. Kétségkívül valami olyat hoznak létre élőben, amit megtapasztalni kell, mert nem lehet körülírni, ami ott történik: rituálé, meditációs gyakorlat, kapuk megnyitása, metal koncert. Amikor Walch Márton és Kósa Csaba frontemberek elfogadták a felkérésemet, már előre tudtam, hogy ez kivételes beszélgetés lesz.
Ha Domoszló a világvége, akkor Szeghalom Budapestről nézve már egy másik univerzum. A Heves megyei községből a Road zenekarnak mégis sikerült beférkőznie a hazai rockzene első vonalába, az ország dél-keleti csücskéből indult Mudfield pedig talán mostanra jutott a küszöb közelébe. A zenekar körüli aktualitásokról egy rövid kérdezz-felelek formájában az ötös frontemberét, Mátét faggattam ki.
Hónapok óta keringenek a hírek, hol magasabb, hol a gyengébb lángon égve a Barba Negra költözésével kapcsolatosan. Egy korábbi, félresikerült online híradásra reagálva a budai szórakozóhely nyomatékosította, hogy volt, van és lesz is, de időt kér közönségétől. Néhány nappal ezelőtt bedobták a követ az állóvízbe, amikor is bejelentették, hogy két helyszín, a Barba Negra Red Stage és a Barba Negra Blue Stage egymással párhuzamos működéssel kínál új lehetőségeket. Azóta a közösségi oldalán és weboldalán is megjelentek az eseményeknél a színekre utaló jelölések, és egyértelmüsítették, hogy év végéig a jelenlegi Barba Negra Track területén működik a Blue Stage, míg a Red Stage új helyszínen nyit.
Fene se gondolta volna, hogy egy Facebook beszélgetésnek az lesz a vége, hogy Max Cavalerával készítünk interjút. A Soulfly és Max Cavalera magyarországi helytartója, a mindenki által csak Rolf Cavaleraként ismert úriember segített nekünk és összehoztuk azt, amit hosszú évek alatt se sikerült, pedig többször már nagyon közel jártunk hozzá. Max-szel egy nem mindennapi villáminterjút készítettünk, melyhez a válaszokat kézzel írva (!) kaptuk vissza. Szó esik a spiritualitásról, a sivatagról a családról és a totemekről is.
A magyar death metal megingathatatlan alakulata, a zalalövői Age Of Agony hosszú csendet tört meg az augusztus közepén megjelent ötdalos kislemezével. A Raven Black úgy lett tipikus Agony anyag, hogy Krisztiánék közben némi módosítást is eszközöltek a zenéjükön. A friss kiadványról, a köztes időszak tagcserékkel terhelt eseményeiről és az aktualitásokról a zenekar egyik alapítójával, a basszusgitáros Tóth Krisztiánnal beszélgettem.
