Mindig akadt, aki azon kísérletezett, hogyan lehet a metal legelvetemültebb irányzatait tiszta énekkel vegyíteni. Kedvenc őrült zsenink, Devin Townsend az ezredforduló tájékán a Strapping Young Lad thrash / death / black / groove / noise / ipari stb. elegyét spécizte fel a maga egyedi dallamaival. 2004-ben a The Dillinger Escape Plan Miss Machine albumán Greg Puciato adta be a névjegyét a matekos avantgárd / metalcore alapokra. A sort lehetne tovább is folytatni, de ugorjunk inkább a mába. A húsz éve alakult olasz Destrage ugyanis, részben az előbb említettek nyomdokain haladva, hasonló törekvéseket fejt ki.

Jól eltűnt a rivaldafényből a finn (és egy kicsit svéd) Stratovarius, a legutóbbi lemezük már hét éves. Bizony, az Eternal 2015-ben jelent meg, ráadásul jól sikerült, ezért nagy lelkesedéssel vetettem rá magam az előzetes dalokra, majd szeptember közepén a Survive címre keresztelt nagylemezre.

Szerencsés helyzet, ha az ember egy zenekar útját a formáció kezdeti lépéseitől nyomon tudja követni. A Vas megyei, egészen pontosan felsőszölnöki WitcheR pályáját ha nem is a legelső demótól, de a bemutatkozó nagylemeztől, az egyes fórumokon demóként emlegetett Boszorkánytánctól figyelhetem. Ez a pálya pedig egy határozott íven halad, függetlenül a külső tényezőktől, a ma embere által látszólag ki nem kerülhető ingerektől.

Ha vetünk egy pillantást a MAHASZ 36. heti "Album Top 40" listájára, annak tetején épp a címben szereplő lemezt fogjuk viszontlátni. Az iLAND név (a borítón épp ilyen formában szedve) azonban sokak szeme elé kérdőjeleket rajzolhat. Ha te is így vagy a dologgal, megnyugtatlak, hogy nekem sem volt fogalmam arról, hogy milyen előadóról van szó. Azonban elég egy újabb pillantást vetnünk - ezúttal - a zenekari promó fotóra, és arra eszmélhetünk, hogy a hazai rockzene néhány jól ismert alakja állt össze iLAND név alatt, és A sziget címmel jelentette meg első korongját.

A Pirkan egy rendhagyó társaság, nem kizárólag a hazai alkotók viszonylatában, hanem nemzetközi szinten is unikális a zenéjük. Annak meg, aki a gitárzenék világában mozog, pláne az. Nem világzene, nem is neofolk, könnyűzene meg végképp nem. Mégis szinte bármelyik lehetne, ám az utóbbi mind közül talán a legkevésbé.

Progresszív metal, melodikus hard rock, thrash metal, neofolk és technikás death/thrash, a maga műfajában pedig öt olyan lemez, amely érdemesnek tűnik az adott alirányzatok követőinek figyelmére, azonban a saját portája környékén várhatóan egyikük sem fog földcsuszamlást okozni.

A Slipknot az előző lemezével elkezdett kijönni a gödörből, amibe még az All Hope Is Gone környékén kerültek, így érthető volt, hogy igyekeznek meglovagolni a lendület keltette hullámokat. Plusz ott volt a Covid alatti leállás és a cél a szemük előtt: kilépni a még 1999-ben kötött hétlemezes Roadrunner szerződés kötőféke alól és szárnyalni (vajon gondolta akkor az a kilenc iowai pelyhesfaszú sutyerák, hogy mi lesz belőlük a jövőben?). Nagy kár, hogy ennyi szép előjel és ambiciózus cél után végül egy taknyos arcraesés lett belőle. De hogy is van ez?

Kortárs black metal Kanadából, francia dalszövegekkel. Röviden és velősen erről van szó a Nantes-ból indult, de jelenleg quebeci bázisú trió esetében. Nézzük kicsit bővebben! A Sun & Moon Records friss igazolása a virulens francia underground egyik alakulataként öt éve debütált a frontember, Antoine Guibert egyszemélyes formációjaként, az alapító művésznevével azonos című Le Démoniaque című koronggal.

Hiszel a boszorkányok létezésében? Az okkultizmus érdekel? A sötét világ csábító suttogása minden éjjel ott cseng a füledben? A doom zenét alapjáraton szereted? Ha ezen felül még a női vokállal sincsen bajod, akkor a Frayle egy az egyben a neked való zenekar. Az Ohióból származó quartet most hozta ki második albumát, ami a Skin & Sorrow címet kapta. Na, de nézzünk is a bőr alá!

Szeptember közepén egy több szempontból is rendhagyó megosztott kiadvány jelent meg az erdélyi Sun & Moon Records színeiben. Egyrészt a közreműködők a világ két végéről adóznak a doom metal oltáránál, másrészt mindkét társaság a saját múltjában merült el; mi több, egyikük részben élő felvételekkel járult hozzá a kiadványhoz.

Lesz némi fejvakarás decemberben, amikor majd összeállítjuk az idei kedvencek toplistáját. Itt egy újabb potens jelölt, a Blind Guardian visszatérő albuma képében.

Az extreme metal kedvelői a héten újra rohanhattak a postára, hiszen megjelent a lengyel Behemoth soron következő lemeze. Az Opvs Contra Natvram immáron tizenkettedik a sorban, amelynek tovább kell vinni Isten gyűlöletének fáklyáját. Hogy ez milyen módon sikerül, és végre eljön-e a várva várt sötétség, az hamarosan kiderül.

Mostanában ilyen magyaros motívummal ellátott zenekarok kerülnek a látókörünkbe, mint a Mudi, most meg itt van az Eugene Tooms, akik a kakas megszállottjai. Kíváncsian várom, hogy mikor érkezik valami szürkemarhás brigád, de addig is beszélgessünk egy kicsit az  Exhale And Ride Along lemezről.

Az augusztus közepe óta velünk lévő új Soilwork lemez írásával annyit sikerült vacakolnom, hogy lustaságom végül egy nagyon szomorú apropót adott ennek az írásnak. Ugyanis e sorok írása előtt két nappal olvastuk a zenekar FB oldalán, hogy a zenekar gitárosa és egyik fő zene- és dalszerzője, David Andersson 47 éves korában meghalt. Így az Övergivenheten, ami svédről fordítva nagyjából azt jelenti, elhagyás, fájó mementóvá emeli az új korongot.

A Gorleben egy első lemezes német zenekar, akik death-es, blackes behatásokkal átitatott doom metalban utaznak. Ez önmagában még nem adna okot arra, hogy megemlékezzünk a Game Over című korongjukról, hiszen manapság mindennaposak az efféle goromba formációk és lemezek. A németek különlegességét a mögöttes koncepció, a szövegek témaválasztása adja. Ez pedig nem más, mint egy manapság újra aktuális, kényes téma, az orosz nukleáris kísérletek taglalása.

A Bixler-Zavala - Rodríguez-López páros engem már számtalanszor elszomorított, de aztán mindig valahogy sikerült jóvá tenni a dolgot. Most az új The Mars Volta albummal gyakorolnak penitenciát, de vajon mennyire működik a bűnbánat?

A Big Four zenekarai közül mára a Megadeth az utolsó, amely tisztán thrash metal zenekar maradt és az elmúlt időszakban a problémák sem kerülték el a legendás csapatot, de úgy látszik nem vetették vissza a teljesítményt. 2019-ben Dave Mustaine-t torokrákkal diagnosztizálták, így minden tevékenységet felfüggesztettek, de Mustaine-t még a felvételek alatti kemoterápiás kezelése sem tudta lelassítani!

Aki valamennyire is követi napjaink rockzenei életét, annak nem igazán kell bemutatni az Electric Callboyt. Az Eskimo Callboyból átvedlett zenekar ezen név alatti első nagylemeze nem igazán volt zsákbamacska a fanoknak, hiszen a lemezanyag fele már ki-kipotyogott az elmúlt egy-másfél év alatt. Persze ezen húzódalok mellett is ott van még öt másik agymenés, így érdemes ránézni, mit is "megy" összességében a Tekkno.

Olyannyira bajban vagyok az új King's X lemezzel, hogy azt sem tudom jelenleg, hogy ez a kis írás kritika lesz e vagy inkább ajánló, szóval egyszerűen belevágok, lássuk mi sül ki belőle. Annyit azért elspoilereznék mindjárt itt az elején, hogy szerintem a banda is hasonló határozottsággal vonult stúdióba.

A Mester megint megcsinálta! Bő két évvel az Ordinary Man kiadása után újabb nagylemezt készített, ami a napokban meg is jelent. Tucatnyi sztárvendég, közelgő turné, több, mint egy órányi új zene: van miről beszélni.