A szervezőknek ezen a napon sikerült egyetlen napra összehozni a fesztivál összes kakukktojását, ahogyan 2013-ban a Fields of the Nephilim, idén rögtön három zenekar lógott ki a sorból zenéjével. A német Cripper azonban nem lógott ki a fesztiválról, velük indítottam a napot.
Hatodik, Blodsvept című lemezét követően idén egy koncertfelvétellel lepte meg rajongóit a Finntroll: a Natten Med De Levande Finntroll című lemez ráadásul az első hivatalosan kiadott élőfelvétele a 17 éve működő folk metal zenekarnak. A budapesti rajongóknak idén is lesz alkalmuk személyesen részt venni egy igazi death metal polka eseményen: a finnek egyik legsikeresebb albumuk, a Nattfödd kiadásának 10. évfordulóját ünneplik a Club 202 színpadán szeptember 25-én, a Hatesphere és a Profane Omen társaságában.
Ez a fránya ősz csak nem hagyja pihenni az embert. Mikor azt hinném, hogy végre kipihenhetem a nyári Parkos bulikat, vagy a sok fesztivált, pontosan olyankor jelentenek be egy koncertet, amit természetesen nem hagyhatok ki. Most is... nem elég, hogy a héten volt egy Apey And The Pea-Southern Oracle-VL45 koncert, még itt van ez a Nadja-Oaken közös buli is, amit semmiképpen nem szerettem volna kihagyni. Nem számít, hogy a hétvégén mindössze három órát aludtam, indulás a hajó felé!
Teljesen kiment a fejemből az utóbbi hetekben, hogy lesz ez a buli, de aztán szerencsére tegnap ismét beleakadtam a felhívásba, így egy hirtelen jött ötlettől vezérelve baktattunk le este a régi Közvágóhíd területén lévő R33-ba, mivel a tegnap délután óta, a Népligetben zajló metal fesztivál programját nézegetve elég gyorsan rájöttem, hogy azt nem kimondottan nekem szánják. Ez a koncert viszont egy tökéletes péntek esti programnak bizonyult így utólag, bár ismerve a fellépőket, volt azért egy olyan sejtésem, hogy kellően tarkón fog verdesni a kínálat.
A nyáron mindösszesen egy dologra lehetett panaszom. Arra, hogy nem volt igazi nyár, ezen kívül viszont egy szavam se lehet, hiszen majdnem minden második hétre jutott nekünk valami külföldi csemege. Ez az év számomra csak akkor lehetne tökéletesebb, ha még egy Down buli befigyelne decemberben. Volt itt minden....Numetal, trash metal, sludge, psychedelic buli, hardcore-oztunk is egy nagyott, és mivel lehetne zárni a nyarat, ha nem egy jó kis stoner bulival, konkrétan a Görögországi Planet Of Zeus koncertjével búcsúztattam az idei nyarat. (A fotó ne a helyszínen készült)
Csütörtökön a nélkülözhetetlen reggeli kávé és a zuhany után a hőségben nehezen vettem rá magam, hogy a tűző napon állva nézzem a koncerteket de a Ringworm és a Havok elég nyomós ok volt arra, hogy kora délelőtt folytassam a fesztiválozást. A cseh folk black metal Panychida koncertje alatt inkább inkább felfedeztem az erőd fesztiválozóknak megnyitott új helyeit, valamint megnéztem Axel Hermann és Godothor festőművészek kiállítását. Axel Hermann festette többek közt az In Flames, Iced Earth, Edguy, Morgoth és a Sodom lemezborítóit, érdekes volt néhányat eredetiben látni közülük.
Második alkalommal keltem útra Csehországba a BA fesztiválra, bár a 2014-es felhozatal nem volt olyan erős és változatos mint a tavalyi, azért a fellépők névsora bőven tartogatott olyan zenekarokat akik miatt érdemes volt 500 kilométert utazni.
Az Arthur Okun közgazdász által bevezetett mutató után elnevezett marylandi négyes színre lépése előtt nem sokkal érkeztem (elnézést a két előzenekartól, a Morhordtól és az Eradicationtől!). Ráhangolódásképp a cimborák élményeit, sztorijait hallgattam az előző hét végén lezajlott Brutal Assaultról, aztán minden különösebb ceremónia nélkül belecsaptak Jason Nethertonék...
Hát, ennek is eljött végre az ideje! A Skid Row klasszikus albumai olyannyira meghatározó szerepet játszottak az életemben és a zenei ízlésem alakulásában, hogy első magyarországi fellépésüket (s egyben az első alkalmat, hogy egyáltalán láthatom őket) semmiért ki nem hagytam volna. Holott mióta a rocktörténelem egyik legkarizmatikusabb frontembere, Sebastian Bach elhagyta a csapatot, nyilván más szemmel néztem rájuk. A Johnny Solingerrel készült nagylemezek idején az első gondolataim rendszerint a névváltás körül forogtak és a jelenkori EP-ikkel is úgy voltam, hogy persze-persze, előbb vagy utóbb csak elkezdik már keresni egykori önmagukat, még ha a mostani énekessel már sosem lesz ez ugyanolyan, mint annak idején. Bocs, amiért túlságosan az elvakult ősrajongó szól belőlem rögtön a beszámoló elején, de hát kivételesen nagy kedvencről beszélek. Hogy aztán a koncert hatására megenyhültem-e valamelyest a banda irányában? Rövidesen kiderül...
Mivel a szerdai Bringin' it back fesztivált Vonat in Vonat out kombóban nyomtam sok év után újra, felüdülés volt újra a kicsit öreges 4 kerekű járművet választani. A másik felüdülés, hogy időben kezdődött a koncert, így az is aki hétfőn dolgozást tervezett pihenés helyett emberi időben haza tudott keveredni. Nagyon kevés koncert van ahol hiányolok egy magyar előzenekart, de ez az volt hiszen a Wasted Struggle, úgy illet volna ide, mint kormányunk a kényszer munkára, sajnos azonban 4-én játszottak a hajón, így talán azért is nem került sor a fellépésükre.
Ezennel átveszem a stafétabotot szerkesztőtársaimtól, hogy a lassan két évtizedes hagyománnyá nemesülő rendezvény második és harmadik napjának eseményei se merüljenek feledésbe dokumentálatlanul. Bizonyos baljós előrejelzések ellenére a pénteki napon elkerülte a fesztivált az égi áldás, így az időjárás végig a mi oldalunkon állt.
Koncertekre járni egész évben nagyszerű időtöltés, de azért a nyári fílinget nehéz überelni! Amikor egy belvárosi klub előtt 5-6 órákat álldogál az ember itallal a kezében, és csak jönnek-jönnek az ismerős arcok, és egész este lehet beszélgetni, bandázni, akár háttérbe is szorulhatna maga a cél, de az elmúlt 3 alkalommal a Kontra Klubban tett látogatásom mindegyike parádésra sikerült falon kívül és belül is.
Idén már kétszer volt szerencsém látni a grindcore keresztapákat, a Napalm Death-et. A budapesti és a pozsonyi buli után, mikor észrevettem, hogy a születésnapom előtt játszanak Münchenben, egyértelmű volt, hogy ott a helyem. Kedves barátaimmal egyeztettünk szállást és egyéb dolgokat illetően, így július utolsó napján buszra ültem és Münchenig meg se álltam….
A Nagyszínpad nyitására az időjárás is tisztelettudóan a szervezők mellé állt, szikrázó napsütésben telt a FEZEN első “rendes” napja, TARJA TURUNEN-nel, DESTRUCTION-nel és hip-hop egyveleggel a legnagyobb magyar kedvencektől.
Kalandosan indult az utam a múlt héten Balaonszemesen megrendezett II. Rockpart Fesztivál utolsó napjára. Három pajtással vágtunk neki a távnak Mosonmagyaróvárról. Már Győr magasságában belefutottunk egy olyan brutális esőbe, hogy nagyjából semmit sem láttunk kifelé az autóból, csak a rutinos sofőrünknek és az éppen a kocsiban üvöltő Blood for Blood-nak köszönhetjük, hogy túléltük azt a szakaszt. Ezt és egy székesfehérvári parkolóban az autó tetején felejtett 1/3 részben elfogyasztott kakaó sajnálatos eltávozását (R.I.P.), majd egy satufék az autópályán című történetet leszámítva nyugodt tempóban érkeztünk meg Balatonszemesre nagyjából úgy délután 4 óra magasságában. A becsületkasszás őrzött parkolási lehetőség egy nagy ötlet volt, viszont a kasszánál, röpke fél órát kellett várnom, hogy megkapjam a jegyemet, de végül is megkaptam és bejutottam a fesztivál területére.
Minden évben egyszer elzarándokolok Székesfehérvárra. Speciel a FEZEN Fesztivál az úti cél ilyenkor. Valahogy a sors mindig úgy akarja, hogy egyedül menjek erre a fesztiválra, és most még kegyetlenül sújtott is. Alig hagytam el Budapestet már leszakadt a kocsi kipufogója, amit egy élmény leszedni a kocsi aljáról. Aztán csak háromszor igazoltattak a rendőrök lefelé még… De leértem, ott voltam a nulladik napon, és láttam a Hellyeah-t!
Keménynek tűnt a választás, hogy a Rockmaraton legpsychobillysebb napját kihagyjam-e EZÉRT a buliért, de végül győzött az asszonyi vonzerő, és az a fajta másik, ami csak kiakasztott flanger- és fuzzpedálokkal megerőszakolt vintage gittyókból árad, mint a százdeci. Jó választás volt. A garázsrock ezen az estén egy konszolidált, glitteres, sötétrózsaszín monster truckká változva bedarált, megcsócsált, átment rajtam, és nekem még jobb volt ez, mint neki. Az aréna a Gozsdu Manó klub, a 2x2 kerék a Wattican Punk Ballet (Örményország-Budapest vonalon) és a Deap Vally (a legdögösebb dél-kaliforniai import alkatrészek) voltak. Jómagam pediglen a fröccsös földig lehengerlődtem.
Nagy várakozás előzte meg a koncertet, hiszen ugyan az elmúlt években többször is jártak nálunk, a mostani alkalom egy különlegesebb volt több tekintetben is. A szabadtéren, sötétedés előtt elkezdődő koncertnek megvannak a hátrányai, főleg egy olyan zenekarnak, mint a Dream Theater, ahol a látványvilágnak is ugyanolyan fontos szerepe van az előadásban, mint a zenének. Másrészről a Park nem bír befogadni több tízezer embert, mint a korábbi események helyszínei. Harmadrészt pedig számomra ez volt az első Park-os buli, végre ide is betehettem a lábamat. A buli amúgy kapott egy VIP rendezvény besorolást, ami annyit tesz, hogy a sajtós és egyéb vendégek egy külön bejáraton át jutottak be, és egy külön páholyból, a Hoppából volt szerencsénk végignézni a koncertet. Ezért külön hatalmas köszönet a szervezőknek, mert az amúgy is különleges élményen még sikerült emelni, nem is kicsit.
A bejutásra várakozva szemlélődtem kicsit és azt láttam, hogy az életkor tekintetében nagyon széles spektrumú tömeg jött össze, legalább egy generációnyi különbség volt a látogatók között és ezt jó volt látni. Mondjuk ez a zenekar által közvetített kulturált és igényes muzsika garancia volt arra, hogy aznap egy békés és barátságos koncert élményben lesz részem. Rég láttam ennyire disztingvált közönséget metal koncerten.
Hosszú várakozás előzte meg a finn HIM zenekar koncertjét a Budapest Parkban. Tudniillik 12 évvel ezelőtt jártak nálunk legutóbb, a Sziget Fesztiválon. Így hát nem is csoda, hogy a kapunyitás után rohanás vette kezdetét az első sorokig a tini lányok között.
Amikor olvastam az időjárás jelentést nem voltam boldog. Kedden sem, amikor egész nap szakadt az eső. Aggódtam is, hogy így az A38 tetőteraszán, hogy lesz koncert szerda este. Azért szerencsénk volt, szépen sütött a nap délután, igaz azért néha-néha sötét felhők gyűltek a város felett, de jelentem megúsztuk szárazon! Na, és milyen is volt a Japánok által nyomatott stoner? Mit tud a Church Of Misery élőben? Minden kiderül a hajtás után.