Az idén 30 éves zenekar tiszteletére 3-órás BEST OF műsor a legnagyobb klasszikusokkal!
Fellépők: VERTIGO,  SCARY GUYZ vendég: RAMMLIED {Rammstein tribute}

2011. szeptember 30. Debrecen, Unplugged Club 19h
X. Metallica-est
Vertigo
Scary Guyz
Rammlied {Rammstein Tribute}
Belépő elővételben: 900Ft. A Rock-Ness hanglemezboltban, a helyszínen: 1100Ft.
Info: www.debrock.hu

Mit keres George Michael a Rock STATION oldalain? - kérdezhetnétek, hiszen semmiféle rockzenekarra jellemző hangot nem adott ki még talán soha életében sem maga, sem zenekara. És mégis írunk róla, mert egyrészt ott voltunk, másrészt - és ez a súlyosabb indok - George Michael sejtig hatoló, bőr alá mászó hangja, valahol egészen mélyen érinti meg az embert és zeneszerető emberként csak ismerjük be: egészen kivételes énekes-előadó-dalszerző. Igazi Művész. Amit pedig eddigi zenei pályafutása alatt letett az asztalra, azért maximális riszpekt illeti meg.

Időpont: 2011. 09. 13. 19:00

Helyszín: Dürer Kert, Budapest

Fellépők:

Enter Shikari (UK)

Your Demise (UK)

Letlive (USA)

A májusi-júniusi klubkoncert dömping, majd az azt követő fesztiválszezon után bekövetkezett augusztusi üresjáratot volt hivatott megtörni a keddi Enter Shikari vezette mulatság, megnyitva ezzel az őszi szezont, mely azt hiszem pazarabbul nem is sikerülhetett volna.

Egy rocker életében általában az a gyakorlat, hogy 30 kilós hátizsákkal útra kel az ország másik végébe, hogy fesztivál-levegőt szagolhasson – ritkán fordul elő, hogy a hegy jön el Mohamedhez. Márpedig most ez történt: lakásunktól egy metrómegállónyira rendezték meg az aktuális Szeptemberfesztet. Ez elméletileg egy gasztro-buli, ahol valamilyen oknál fogva a kemény zene is otthonra lelt. Részemről ez így rendben is volna – főzni és zenélni nem tudok, de a végeredményt mindkét esetben imádom.

Viszont ehhez az amúgy is eklektikus képhez becsatlakozik még a Fásy mulató, a műhal-horgászat, egy ringlispiel illetve egy matyó-baba árus között nyomuló Akela, néhány száz méterrel arrébb pedig az állatsimogató lámája figyeli egykedvűen, hogyan küzd meg az amatőr rockbanda a HIM egyik nagy slágerével. Mintha egy delíriumos álomban járnánk - talán a Hajógyári szigeten ragadja el hasonló érzés az embert.

Kár volt a sátor alá annyi italt betárazni, mert reggel (?) felébredvén kiderült: a büfé(k) éjjel-nappal üzemel(nek). Külön öröm volt számomra, hogy előző rockfesztes dolgozatomban említett helybeli rock-énekes barátom, Hervay Laci is beállt a pult mögé, alkalmat adva néhány humoros (vagy annak vélt) beszólásra.

Fürdés és másfajta regenerálódás után ismét fejest ugorhattunk a zenei programok tengerében. Az első cseppet a környékbeli No Comment jelentette. Gyors felfogásomnak köszönhetően hamar eszembe jutott, hogy egy ízben már láttam őket, mikor is Dark Side név alatt tolták feldolgozásokból álló programjukat. Nem tudom, mennyire szerencsés ez a névcsere, tekintetbe véve azt, hogy már létezik (vagy létezett) ilyen nevű zenekar (Brrr...Bródy János kísérőzenekaraként léptek fel valamikor). Ez persze nem zavart minket élvezetünkben, ami a remekül összeállított programot illette: volt itt kérem szépen Vertigo (U2-tól), vagy két Red Hot Chili szám, aztán Bob Dylan Knockin’ on a Heaven’s Doorja a G’N’R modorában, sőt egy Ákos feldogozás is, az Indián-tánc. Meg még ami most nem jut eszembe. A ritmus-gityós-énekes srác Holló Színházba illő „fapofás” humora kellemesen illeszkedett mindebbe. Például, hogy az összes dalt a zenekar saját szerzeményeként konferálta fel.

Egy csúnya kis panel-mondattal indítok: immár hatodik alkalommal került sor a felvidéki Nagyudvarnok községben a környéki és az „anyaországi” metal-zenekarok seregszemléjére, a Rockfestre...de tulajdonképpen miről is van szó?

A 25 éves Diktátor zenekar nagy célt tűzött ki maga elé. Meghódítani Budapestet, mindenáron. Már az időpontot és a helyet is kitűzték: 2011.09.03. Crazy Mama Music Pub. Ezen a helyen és napon szabadítják rá magukat a fővárosra és 11 kiadott lemezzel a hátuk mögött ez a terv sikerülni is fog nekik.

Az 1986-ban, Debrecenben  alakult zenekar stílusa egy speciális elegy, mely tartalmaz klasszikus hard rock és heavy metalt, egy kis punkot és némi népzenét. A zenekart három vezér alkotja, név szerint Derzsi, Samu és Laci, de az elmúlt években tucatnyi más művész is adott értéket a produkcióhoz. Az elmúlt két és fél évtizedben játszottak már számtalan nagyobb rock fesztiválon és rengeteg kis vidéki klubban, felléptek Felvidéken, Erdélyben és Ukrajnában is. Debrecen sok remek zenekar szülővárosa, így Budapest jobban teszi, ha nem áll ellen a hódításnak. A szeptember 3-án megrendezendő koncerten két segítője is lesz a vezéreknek, A Harloch és a Zinfield zenekar.

2011.09.03.
Crazy Mama Music Pub
Kapunyitás: 19:00
Belépő: 1000 HUF

Jó pár éve megfogadtam, hogy a Sziget Fesztiválra még egyszer el nem megyek. Persze ez is egy olyan felelőtlen kijelentés, amelyben az első agilis szándék hamarosan lankadt minden nyár elérkeztével. Ez mondjuk annak is köszönhető volt, hogy már csak az emlékeink mély bugyraiban leledzik az az éra, amikor a Sziget egy évente megrendezett Faithless, és Morcheba húzónevekkel hájpoltatott vurstli volt. Mondjuk a vurstli hangulat az még mindig megvan, de legalább olyan bandák csinálják hozzá a cirkuszt, mint a Deftones, vagy a The Haunted, ha csak rock ügyileg nézzük a dolgokat.

Idén egy banda volt a Szigeten amelyet semmi pénzért nem hagytam volna ki: a Judas Priest. Különösen, hogy ez az utolsó nagy turnéjuk és ki tudja jönnek-e még felénk koncertezni. De komolyan tartottam tőle, hogy csalódást fog okozni a buli a "szokásos" Szigetes megszólalással (ld.Maiden 2010-ben), és KK Downing nélkül. Downing váratlan nyugdíjba vonulásával megszűnt a Tipton/Downing gitárduó én pedig nehezen tudtam elképzelni, hogy a magasra tett lécet Richie Faulkner átugorja és betölti a Downing után maradt űrt (de azért reménykedtem, hogy új lendületet ad a JP-nek a még nálam is jóval fiatalabb gitáros, akárcsak Scott Travis '89-ben). Balsejtelmeimet csak tovább fokozta a Helloween bulija, amely mintha egy alagútból szólt volna.

Amikor a szervezők, pár hete a 0. nap sztárfellépőjének bejelentették Prince-t lehet, hogy sokan legyintettek. Levitézlett kor levitézlett harcosa, bár 7 Grammy az mégis csak 7 Grammy. Hiába a luxusbudi és fehér rózsák, Prince meg mégiscsak Prince, így bár a Sziget nagyrésze még hátravan, mégis lehet, hogy a Fesztivál legjobb koncertjét adta ez a manus.

Jobb későn, mint soha alapon rájöttünk, hogy három „törzsszínpadunk” bőséges fogyasztani valója oly mértékben elvarázsolt minket, hogy néhány helyszínt felderítetlenül hagytunk.

A fesztiválterülethez „csatolódott” itteni Banhoffal kezdtük a fehér foltok felszámolását. De ha már itt tartunk, említsük meg: a feszten volt még karaoke-klub, bor utca, pólók, és különböző reklám-kegytárgyak ajándékozása táncért, vagy nyelvtörő elmondásáért cserébe.

A feszt Gyöngyöstől, pontosabban Mátraházától pár kilométerre található területen fekszik, Sástó nevű településen.  Már ha településnek nevezzük azt a pár utcát, két éttermet, egy büfét és egy boltot. Persze ez a feszt lényege. Egy Hegyaljás tömegnyomor után igazi felüdülés. Tavacska, mindenfele erdő, kedves pultosok és vendéglősök. Befele menet nem dobatják ki a kezedben vitt piát, nem tapiznak át a szekusok, a sörért gyakorlatilag nem kell sorba állni. Nem is beszélve a tuti szállásról. Minimális volt a sátorozók száma, a legtöbben a feszt területén levő bungalókban, vagy az attól 5 perc járásra levő ifjúsági szállóban húzták meg magukat. A környék amúgy tele látnivalóval, kilátókkal, nem messze kalandpark, közel van Kékestető, és kismillió erdei sétaút. A kis fesztivál területnek azonban volt egy hátránya. A két nagyobb színpadon sohasem ment egyszerre a zene, nyilván a borzalmas áthallást elkerülendően. Emiatt aztán voltak is bőven csúszások.

Ahogy Paksi Endre is megénekelte volt: a szép lassan ébredező feszt-rockerek „megszállták a várost”. Ennek oka valószínűleg a horror-árakkal bíró benti büfésor környékén keresendő. A behozható cuccok korlátozásának és viszonylag szigorú ellenőrzésének köszönhetően a fesztiválozók púpos-teve módjára minél több étekkel és nedűvel próbálták feltölteni gyomrukat odakint.

A másik szempont, hogy a feszt nap mint nap kicsit későn ébredt; már jócskán benne voltunk a délutánba, mire a büfék kinyitották nem létező ajtajaikat, pláne, mire az első fellépők a színpadra léptek.

Az újságírók beléptetése gördülékenyen folyt le, de azután meg az eső folyt le a t..ünkön is, mivel társaságunkban nem mindenki volt tollnok, no meg sátorjegyért is be kellett állni a sorba. Mindez – a beléptető rendszer egy technikai hibája miatt – két órán keresztül húzódott.

Legalább volt idő megfogalmazni a fesztivál három nagy kérdését:

1. az időjárás vajon hazavágja-e az egészet. Válasz. nem vágta, sőt a továbbiakban igazi feszt-idő volt.

2.: az eddigiekhez képest előre hozott időpont, és a Sziget elé való beékelés milyen hatást gyakorol a látogatottságra? Válasz: majdnem teltházas volt a rendezvény. És végül...

3. a mennyiségi tényezőn kívül, milyen lesz az összetétel, meg tudja-e emészteni a közönség az ezúttal „fűszeresebb, nehezebb ételekből” álló felhozatalt (Gondolok itt elsősorban a Dream Theaterre vagy éppen Ritchie Kotzenre.). Erre szintén pozitív feleletet adhatunk!

Jó két éve járt Magyarországon utoljára a Boris, akkor éppen a névadójukkal, a Melvinsszel karöltve, és nagy szívfájdalmam volt, hogy nem sikerült elcsípnem őket. Talán ezért is éreztem kötelességemnek, hogy egyszer élőben is halljam, lássam, érezzem azt, amit a japán alakulat művel. Ezzel a meglátással rajtam kívül kb. 70-80 ember volt még így, ezzel a Dürer kert nagytermében akár komolyabb fogócskázást is be lehetett volna iktatni a résztvevők közt. Persze ki a franc szórakozott volna ezzel, amikor egy Boris generálja a zajt a színpadon.
 

A gyér létszám mellett az is kételyt keltett bennem, hogy vajon melyik arcát mutatja nekünk a zenekar, hiszen mindenféle kollaborációikkal együtt 20-30 (!) lemez dalai közül válogathatnának. De elég csak arra gondolni, hogy azidén megjelent tripla albumukban is keveredik a stoner, a drone, és (főleg az Attention Please, és a New Album miatt) az ambientes felütésű pop. Szóval sok kérdés kevergett bennem, egészen olyan negyed tízig ( az előzetesen bejegyzett Saade előzenélése elmaradt).
 

Még ezen az estén is, majdnem három év elteltével furcsa volt egy Tunyogi Péter nevével FÉMjelzett koncert – Tunyogi Péter nélkül.  Szinte várta az ember, hogy valamelyik dal intrója után az emlékező énekesek sorában ő maga is megjelenik, legalább egy dal erejéig, de azután igyekszik vissza új zenekarába, melyet talán éppen Radics Bélával közösen alapított – ahogy mondani szokták – „odafent”.

Remélem, nem sértek meg azzal senkit, ha leírom: ma este sem, egy pillanatra se sikerült pótolni a HANGot! Pedig az összesen öt fellépő énekes mindegyike szinte emberfeletti teljesítményt nyújtott. Panasz tehát nem lehetett a hozzáállásra, meg úgy általában semmire, senkire sem. A közönség is mindenképpen e kategóriába sorolandó, amennyiben – amíg a szem ellát – betöltötte a színpad előtti térséget, és gyönyörűen együtt énekelte a dalokat az éppen színpadon álló (rohangáló) előadóval.

 Időpont: 2011. 07. 13. 01:00

 Helyszín: Hegyalja Fesztivál, Tokaj

„Levegőm egyre fogy, tüdőm zihál”, minduntalan eszembe jut ez az idézet. Pokoli hőség, harap a nap, de nem adjuk fel, hiszen dübörgött a harmadik, eddigi legjobb nap Tokajban.

Személyes elfoglaltságaimból adódóan szerdán csak késő estére értem le, így lemaradtam az Ossianról, mint a fesztivál legnagyobb húzónevéről. Mindenesetre biztos forrásból tudom, hogy idén is kiváló előadás volt. Előbb kezdték, hogy többet játszhassanak, sőt, Endre visszatért a gyökerekhez, és a basszusgitárt is magához ragadta egy rövid időre! A sors kegyes volt hozzám, és az Edda koncert végét már elcsíphettem. Nagy együtténeklések voltak, szemmel láthatóan élvezte Patakiékat a közönség.

Vannak rockzenekarok, akik állócsillagként ragyognak a rockzene égboltján és vannak olyanok, akik valamikor régen még ebbe a kategóriába tartoztak. Ilyen a Whitesnake is, akik a 80-as évek elején-közepén abszolút sztárnak számítottak. Viszont lehet méltósággal megöregedni és a Whitesnake mindenképpen ezek közé a zenekarok tartozik.