A múlt héten jelent meg a svéd The Night Flight Orchestra hetedik nagylemeze. Új a kiadó, a gitáros, sőt, az egyik vokalista lány is, a zenéjük azonban szemernyit sem változott – és ez nagyon jól van így!
Javarészt életkori sajátosságnak tudható be, hogy magam is azok közé tartozom, akik szerint régen minden jobb volt. A régen alatt pedig az évjáratomból adódóan a ’90-es évek legelejét, és a már akkor, tizenéves fejjel is legendaszámba menő azt megelőző évtizedet értem. Jobbak voltak az akkori lemezek, tekintve akár magukat a dalokat, akár a körítést, vagy a nagy egészet, a korabeli színteret.
2022-ben jelent meg a kipróbált zenészekből álló The Halo Effect bemutatkozó lemeze, ami nem meglepő módon, gyorsan underground szenzáció lett. A folytatás az idei év első komolyabb megjelenése, amivel a zenekar tovább halad a megkezdett úton.
2025. január 10-én érkezik a Stick To Your Guns modern hardcore / metalcore banda nyolcadik stúdióalbuma a Keep Planting Flowers. A zenekar még tavaly leszerződött a SharpTone Records kiadóval, amely új fejezetet nyithat a történetükben és egy új lehetőség arra, hogy zenéjük és mellette nem elhanyagolható aktivizmusuk még szélesebb közönséghez eljuthasson.
Amennyire idegenül csenghet egy európai fül számára a zenekar neve, az öreg kontinens lakóinak épp annyira fog ismerősen visszhangzani a csapat zenéje. A névválasztásnak egyébként megvan a nyilvánvaló miértje, a Tumenggung ugyanis az új év legelején egyenesen a Távol-keletről fog bejelentkezni a Back On The Streets-szel.
A texasi Mammoth Grinder-rel még 2018-ban találkoztam először, korábbi lemezük, a Cosmic Crypt megjelenésekor. A hangzásviláguk egyből megfogott, képzeld csak el, hogy játszana hardcore punkot az Entombed, és igen, abszolút nyakszaggató. A banda szíve és lelke, a Power Trip dobosaként is ismert Chris Ulsh, aki egyszemélyben állja a sarat minden hangszeren. Amolyan hobbiprojektnek tekinthető az MG, a koncertes felállás többi tagja is mind prominens bandákban utazik (Exhumed, Gruesome, Iron Reagan, stb), így nem épp a gyakori lemezkiadásról híresek.
Talán a befeketített sludge/doom a leginkább bárdolatlan fémzenei irányzat a grindcore mellett. Ugyebár a végletek zenéiről van szó. Még utóbbi manapság sajnos már csak egy, a többség által nemes egyszerűséggel lesajnált irányzat, addig az előbbi zsáner művelőinek megvan a presztízsük, legalábbis a saját köreikben. Ezzel a gondolattal most kivételesen nem magamból indultam ki, a fentieket inkább a tapasztalat mondatja velem.
A lokális színtér támogatására hivatott Death Trap Productions a pécsi underground kulturális nagykövete. A kiadó a helyi mozgalmat támogatandó jelenteti meg a baranyai zenekarok lemezeit. Az elmúlt években több kiadványról mi is szót ejtettünk itt, itt és itt.
Ha a magyar underground relációjában értelmezhető lenne a piaci rés fogalma, akkor a Devil Seed kétségtelenül egy ilyen hézag betömködésén fáradozik. A női énekes, okkult szövegekkel operáló doomos rock/metal – ettől a leírástól rövidebbre és adekvátabbra tőlem sajnos nem telik – ugyanis épp olyan hiánycikk a magyar mezőnyben, mint a retro thrash, vagy a melodikus euro-power… az us-power metalt meg inkább már nem is említem.
Mostanában, mondjuk úgy az idei évben Poppy neve nekem leginkább a különböző kollabok miatt köszönt vissza. A metal világban igencsak kedvelt és sokat foglalkoztatott művésznő többek között a Bad Omens-hez is benézett egy laza nótázásra, nem utolsó sorban pedig a Grammy-jelölt Knocked Loose Suffocate című dalát is megáldotta. A nagyra becsült közös projektek között még lenyomott egy headliner turnét, majd a nyári vakáció alatt megtámogatta az Avenged Sevenfold és a Thirty Seconds To Mars észak-amerikai koncertsorozatát is. Közreműködések közepette a tavaly megjelent Zig után bizony még egy vadiúj lemezre is futotta.
"Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre"
A strasbourgi Time Lurker névválasztása, pontosabban annak tényleges miértje elég rendhagyó. A formáció ugyanis a touloni death metalos Catacomb egyik három évtizedes demó felvételén hallható tétel nyomán vált Time Lurkerré. Az extra adalék, egyben mondandóm szempontjából pedig a lényeg az, hogy abban a zenekarban a jelen formációt alkotó Mick nagybátyja és Nathalie nagynénje voltak érdekeltek.
Az ausztrál metalcore banda nem igazán tétlenkedett az idei évben, hiszen olyan illusztris társaság turnébuszára szállt fel, mint a Bring Me The Horizon és a Sleep Token. A déli féltekén lezúzott turné után Európa számos fesztiválján is feltűntek, de Észak-Amerika sem maradt ki a szórásból. Őszre is jutott izgalom bőven, hiszen november 8-án megérkezett a zenekar ötödik nagylemeze a nagyérdeműhöz a Sharptone Records jóvoltából. A 2020-as How To Survive A Funeral óta eltelt négy évben a pandémia, egy tagcsere és még jó néhány kihívás leküzdése kellett ahhoz, hogy a saját névvel ellátott új anyag végül elkészülhessen. A megjelenés előtt többek között olyan kislemezek szolgáltatták az ízelítőt, mint a Ghost Of You, a zúzós Oscillator vagy a nem kevésbé brutális társa a Mana God. Itt érdemes még megemlíteni a két éves szülinapját ünneplő előfutárként berobbanó 2022-es Doomswitch kislemezt is, amin már Alex Reade vezérli az elektronikát, vagyis a billentyűs hangszereket és nem utolsó sorban ő szolgáltatja a tiszta vokált is.
Eredendően egy 2022-es kiadványról van szó, mely 2023-ban kapott egy LP-verziót is, hozzám azonban a kazetta változat jutott el, mégpedig kerülőutakon, és ebből adódóan számottevő fáziskéséssel. Jelen ajánló mégsem sokat veszített az aktualitásából, mivel a Mankind’s Odyssey megjelenése óta a lengyel csapat tagcserékkel küszködött és az elmúlt időszakban csak egy digitális kislemezzel jelentkezett.
Van új Pixies. Egy ilyen kijelentésnek a 93-as feloszlást követően még lett volna némi extra hírértéke, most viszont ez csak annyiban hír, hogy megjelent a legfrissebb The Night the Zombies Came című Pixies sorlemez.
